Október utolsó hetében Montrealban, Kanada második legnagyobb városában találkoztak az Európai Unió és Kanada vezetői, többek között Mark Carney kanadai miniszterelnök, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, valamint António Costa, az Európai Tanács elnöke. A két fél egy „most vagy soha” helyzetben kívánja megerősíteni kapcsolatait. A közeledés oka, mint a nemzetközi politikában manapság általában, Donald Trump amerikai elnök, pontosabban az amerikai elnök szabályokon alapuló világrendet megkérdőjelező külpolitikája. Az EU és Kanada ennek a világrendnek a legfontosabb pillérei közé tartoznak, így egymásra támaszkodva szeretnék azt fenntartani. A sietség oka pedig az európai politikai változások: jövőre több meghatározó választás következik Európában, elsősorban Franciaországban, ahol a jelenleg esélyes Marine Le Pen Rassemblement National pártja kijelentette, hogy nem ért egyet a Kanadához való közeledéssel, de a német AfD sem valószínű, hogy támogatná az ötletet. Az októberi csúcson így a három vezető politikus mindent megtett a folyamat felgyorsítása érdekében.
Társult tagság: egy új kapcsolatforma meghatározása
A csúcstalálkozó megalapozta Kanada társult tagságát az Európai Unióban, amely a legszorosabb kapcsolat, amelyet az EU egy nem európai országgal valaha kialakított, és messze felülmúl minden olyan kapcsolatformát, amelyet Brüsszel nem EU-tag országokkal fenntartott. A találkozó talán legfontosabb eredménye, hogy Mark Carney elfogadta a társult tagság lehetőségét. A kanadai miniszterelnök az elmúlt hetekben még nem volt biztos abban, hogy ez a megfelelő irány-e országa számára, a csúcs végére azonban már egyetértett az EU elképzeléseivel. Carney álláspontjának változását minden bizonnyal befolyásolta, hogy Trump nemrég újabb vámokat vetett ki Kanadára – az ország legfontosabb kereskedelmi partnere egyébként messze az Egyesült Államok, így ezek a vámok sokkal érzékenyebben érintik a kanadai gazdaságot, mint például az európait.
Carney mindemellett egy hat hónapos határidőt szabott, hogy a két fél megállapodjon arról, pontosan mit is jelent a társult tagság, hiszen jelenleg nem létezik olyan ország, amely ilyen kapcsolatformában működik együtt az Európai Unióval – viszont ha Kanada esetében sikerül megállapodni a konkrét szabályokról, valamint az egyes felek felelősségeiről és jogairól, az mintaként szolgálhat az EU számára, hogy a jövőben más államokkal is efféle kapcsolatrendszert hozzon létre. A kanadai miniszterelnök abban is megállapodott von der Leyennel, hogy az elkövetkező hónapokban rendszeresen találkoznak, valamint az európai biztosok is meg fogják látogatni kanadai kollégáikat, előreláthatólag márciusban.
Ritkaföldfémek és kitermelésük
Az októberi csúcstalálkozó egyik konkrét megállapodása a ritkaföldfémek területén való együttműködésről szólt, amelyet mindkét fél jelentős sikerként könyvelhetett el. A ritkaföldfémek a 21. századi geopolitika legfontosabb stratégiai erőforrásai közé tartoznak, hiszen szinte minden modern technológia gyártásához szükségesek, így egy adott ország hozzáférése ezekhez a nyersanyagokhoz nemzetbiztonsági kérdés. Kanada hatalmas, jórészt lakatlan északi-sarkvidéki területein és szigetein jelentős ritkaföldfémkészletek találhatók, Ottawának azonban befektetőkre van szüksége ahhoz, hogy nagy mennyiségben ki tudja termelni ezeket. A csúcson így az Európai Beruházási Bank (EBB) megállapodott a kanadai kormánnyal arról, hogy jelentős beruházásokat tervez a ritkaföldfémek kitermelése érdekében. Jelenleg mind az EU, mind Kanada jelentősen függ Kínától ezen nyersanyagok tekintetében, így ha „házon belül” tudnák megoldani az ellátásukat, az mindkét fél nemzetbiztonsági helyzetét erősítené – egyébként az Egyesült Államokkal szembeni kiszolgáltatottságukat is csökkentené, hiszen Washingtonnak szintén szüksége van ritkaföldfémekre (Trump ezért is szeretné megszerezni Grönlandot, hiszen a sziget szintén jelentős mennyiségű ilyen nyersanyagot rejt, amelyek kitermelése még nehezebb, mint Kanadában).
David McGuinty kanadai védelmi miniszter a találkozó első napján nyilatkozott a POLITICO-nak a ritkaföldfémekről. „Kína világszerte igyekszik felvásárolni a lehető legtöbb kritikus fontosságú ásványkincset, különösen az afrikai kontinensen, üzleteket kötve – ezek rendszerint az infrastruktúra fejlesztését kapcsolják össze a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáféréssel. Ez lehet például egy futballstadion vagy egy könnyűvasút-hálózat” – mondta McGuinty a POLITICO-nak a pénteki csúcstalálkozón. „Kiderült, hogy Kanadában hatalmas mennyiségű kritikus fontosságú ásványkincs található, gyakorlatilag mind a tíz olyan nyersanyag rendelkezésünkre áll, amely szerepel a NATO szűkített listáján. Erről az Egyesült Államok is tud. Nemcsak ki akarjuk termelni ezeket, hanem a feldolgozásuk és átalakításuk területén is előrelépést tervezünk” – tette hozzá.
Demokraták és a szuverenitás
Miközben az európaiak és a kanadaiak a szorosabb kapcsolatok mellett érveltek, Peter Welch vermonti demokrata szenátor a feszültségek enyhítésére törekedett. Welch, akinek állama alig több mint egyórányi autóútra fekszik Montrealtól délre, csütörtökön azzal igyekezett megnyugtatni az üzleti élet képviselőit, hogy az Egyesült Államok és Kanada, valamint más országok kapcsolatai egyszer talán visszatérhetnek a normális kerékvágásba. Azt azonban, hogy pontosan mikor, már nem tudta megmondani. Látogatása során Welch találkozott Pascal Paradis-val, Québec tartomány fő kereskedelmi tárgyalójával, az idegenforgalmi ágazat vezetőivel, a vámok által sújtott vállalatok és gyártók képviselőivel, valamint részt vett az Eurasia Group egyik ebédjén. A keddi (november 4-i) amerikai félidős választások fordulópontot jelenthetnek a kapcsolatok normalizálódásában. Welch azonban a Demokrata Párt választási esélyeivel kapcsolatos optimizmusát fenntartásokkal kezelte. „Úgy gondolom, sikerrel járunk, de továbbra is lesz egy elnökünk, aki visszaél a hatalmával és önkényesen cselekszik. Nem tudok semmiféle garanciát adni arra, hogy a dolgok meg fognak változni” – mondta.
A tárgyalások helyszínén kívül Montreal lakóinak többsége szinte tudomást sem vett a városban zajló történelmi jelentőségű találkozóról. A tárgyalótermekben azonban egészen más volt a hangulat: a résztvevők a kétoldalú kapcsolatok jövőjét egyenesen egzisztenciális jelentőségűnek tekintették. A három vezető egyaránt az állami és a kollektív szuverenitást emelte ki a szorosabb szövetség kialakítása mellett szóló érvként. Erre szerintük azért van szükség, hogy közösen ellenállhassanak az éghajlatváltozás, a demokratikus normák megkérdőjelezése és a kereskedelem fegyverként való felhasználása által előidézett „új viharoknak”. Carney korábban hangsúlyozta, hogy Kanada szuverenitásának megsértésével kapcsolatos aggodalmai is szerepet játszottak abban, hogy megszakította a Trump-adminisztrációval folytatott kereskedelmi tárgyalásokat. „A mai nap a szuverenitásról szól. Olyan iparágakat és infrastruktúrát építünk ki, amelyek kollektív biztonságunk alapját jelentik” – fogalmazott Carney.
Az Európai Unió és Kanada múlt héten mindenképpen nagy lépést tett afelé, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait, méghozzá maradandó módon. A két fél azonban pontosan tudja, hogy nem áll rendelkezésére sok idő az együttműködés kereteinek véglegesítésére, a jövő év közepére ugyanis teljesen megváltozhat Európa politikai klímája, és az új politikai erőviszonyok már nem feltétlenül támogatnának egy efféle közeledést.
Források
https://www.politico.eu/article/8-things-we-learned-eu-canada-summit/
https://www.epc.eu/publication/eucanada-summit-progress-made-but-deeper-integration-cannot-wait/
https://dgap.org/en/events/partner-almost-member-canada-and-eu-ahead-montreal-summit