Európa védelmi kirakósa: szövetségek a szövetségen belül

Szerző: Szabó Ruben | máj 19, 2026 | Elemzés, Európa, Politika

E3, E5, NB8, B9: számos „betű-szám” koalíció jött létre Európában az elmúlt évtizedekben. Legtöbbjük a célja a szorosabb védelmi együttműködés, amire Európának ma valóban szüksége van. Az Európai Unió látszólag nem tudja határozottan összefogni a tagállamokat és irányítani katonai együttműködésüket – legalábbis egyelőre. Egyes országcsoportok ezért saját, szűkebb koalíciókat alakítanak ki, hogy érdekeiket jobban egyeztetni tudják egymással, védelmi kapacitásaikat pedig hatékonyabban növelni tudják. Melyek ezek a koalíciók, és mit jelent ez az egyfajta dezintegrációval járó integráció Európa egésze számára?

E3: A három nagyhatalom klubja

Az E3 az egyik legrégebbi európai koalíció, amely kontinens három katonailag és gazdaságilag legfontosabb és legnagyobb országát egyesíti: Franciaországot, Németországot és az Egyesült Királyságot. Az E3 célja az informális nagyhatalmi koordináció: a három ország egy-egy fontosabb döntés előtt egyezteti álláspontját, vagy akár közös álláspontot is kialakíthatnak. A koalíció legfontosabb területe a kül- és biztonságpolitika. A 2000-es évek elején kezdett el formát ölteni, de gyökerei egészen 1973-ig mennek vissza, amikor az Egyesült Királyság belépett az EU-ba (akkori nevén Európai Közösségek, EK). Érdekesség, hogy korábban Olaszország számított az európai integráció harmadik meghatározó országának, London azonban gyorsan kiszorította Rómát. Egy ideig EU3-nak is hívták a koalíciót, azonban a Brexit után már csak az E3 név használatos – az együttműködés az Egyesült Királyság Európától való eltávolodása ellenére megmaradt.

Az E3 egyik legfontosabb külpolitikai az iráni nukleáris tárgyalásokban játszott szerep volt. 2003-ban a három ország közösen kezdett párbeszédbe Teheránnal. A céljuk az volt, hogy békés, diplomáciai módon akadályozzák meg azt, hogy Irán nukleáris fegyverhez jusson. A tárgyalások eredményesek voltak, és Irán akkoriban azt is engedélyezte, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) szakemberei megvizsgálják létesítményeit. A tárgyalások az E3 + 3 formátumban folytatódtak, immáron az Egyesült Államok, Kína és Oroszország részvételével. A Teheránnal való eredményes tárgyalássorozat megmutatta, hogy Európa tud effektív diplomáciát folytatni – jóllehet ezt nem az EU, hanem egy kisebb csoport végezte.

Az E3 az ukrajnai háború során is aktív maradt. A három ország rendszeresen egyezteti álláspontját Ukrajna kapcsán is – emiatt néha E2 + 1-nek hívják, három ország megközelítése nem mindig esik egybe. 2025-ben az E3 mind Ukrajnával, mind az Egyesült Államokkal tárgyalt a háború ügyében, Genfben. A tárgyalások során az E3 szembeszállt az amerikai állásponttal, amely egy gyors, Oroszországnak kedvező békét próbált Ukrajnára erőltetni. Nagy médiafigyelmet kapott, ahogy a három ország áthúzta, átjavította az amerikai javaslatokat. Eredményre ugyan nem jutottak a felek Genfben, az E3 számára talán már az is siker volt viszont, hogy megakadályoztak egy kedvezőtlen, tarthatatlan tűzszünetet.

E5: Védelmi ötös

Az E5 egy sokkal újabb formáció, és a nagyhatalmi koordinálás helyett kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az öt legnagyobb európai katonai hatalom, így az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Lengyelország, egyeztetni tudja védelmi prioritásait. Az E5 2024 novemberében született meg, amikor tudatosult Európában, hogy Donald Trump amerikai elnökké választásával valószínűleg fontosabb lesz a kontinens katonai ereje, vagy éppen annak hiánya. Ez a megérzés helyesnek bizonyult. Az E5 találkozóin általában az országok védelmi miniszterei vesznek részt. A koalíciót John Healey brit védelmi miniszter nevezte el, az öt ország egy 2024-es találkozóján, Berlinben. Az öt ország akkor kijelentette, hogy „meg fogják szüntetni a rést Európa képességei és felelősségei között”, valamint azt is megfogadták, hogy fenntartják Ukrajna támogatását – ebben minden bizonnyal sikerrel jártak, hiszen Donald Trump számos nyilatkozata és fenyegetése ellenére sem hátrált ki Kijev mögül.

Az E5 komoly potenciállal rendelkezik az európai védelmi és fegyveripari együttműködés megerősítésében. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlegi keretek között az EU intézményi és finanszírozási rendszere nem integrálja megfelelően az Egyesült Királyságot, pedig annak katonai és ipari szerepe kulcsfontosságú lenne Európa biztonsága szempontjából. Az E5 azonban alkalmas lehet olyan, rendkívül költséges stratégiai képességek közös (ki)fejlesztésére, mint a nagy hatótávolságú csapásmérés, a légi utántöltés vagy a stratégiai légi szállítás. Fontos azonban, hogy az együttműködés nyitott maradjon más európai partnerek – például Svédország vagy Finnország – előtt, különösen projektszinten. A többi fontos védelmi hatalom kizárása elszigetelődéshez vezethet, holott ezen országok meghatározó szereplők az európai védelem szempontjából.

NB8: Az északi pajzs

A Nordic-Baltic Eight (Északi-Balti Nyolc) sem számít új együttműködési fórumnak, az 1990-es évek elején jött létre. Az előző kettőtől eltér abban, hogy nem a katonai képességek vagy a gazdasági fejlettség adja a kooperáció alapját, hanem egy (illetve kettő) meghatározott földrajzi térség. Az NB8-nak tagja az öt észak-európai állam: Izland, Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország; valamint a három balti ország; Észtország, Lettország és Litvánia. A szintén balti-tengeri Lengyelország egyelőre nem tagja a koalíciónak, azonban a közelmúltban egyre nagyobb érdeklődést mutatott a térség iránt. Az együttműködés keretein belül az állam- és kormányfők, a külügyminiszterek, valamint a védelmi miniszterek rendszeresen egyeztetnek a térséget érintő problémákkal kapcsolatban. Az NB8 2024 után védelmi szempontból megerősödött, hiszen ekkorra Finnország és Svédország is csatlakozott a NATO-hoz, így mára a teljes térség a NATO védelmi ernyője alá tartozik.

A régió számára Oroszország nem távoli, hanem akut fenyegetés: a nyolcból öt ország közvetlen határos Oroszországgal, Finnország határvonala az 1300 kilométert is meghaladja. A balti országok különösen kitettek Moszkva fenyegetésének, hiszen ugyan NATO-tagállamok, a szövetség többi részétől némileg elszigeteltek, valamint nagyon kicsik, egyedül aligha tudnák megvédeni magukat még a mára megfáradt orosz hadsereggel szemben is. Az NB8 ezért nagy figyelmet fordít Ukrajnára. Kijev a háború során olyan harctéri tapasztalatot és innovációs képességet szerzett – elsősorban a drónok, az elektronikus hadviselés és a légvédelem terén –, amelyből az északi és a balti országok is profitálhatnak. Az együttműködés mára túllépett az egyszerű fegyverszállításokon, és közös fejlesztésekre, közös gyártásra, valamint interoperábilis védelmi képességekre is koncentrál. Kiemelt prioritásként jelenik meg az integrált lég- és rakétavédelem, a pilóta nélküli rendszerek és a mélységi csapásmérő képességek fejlesztése. Az NB8 országok egyértelmű érdeke Ukrajna támogatása: egyrészt minél tovább tart a háború, annál jobban legyengül Oroszország. Másrészt, ha Moszkva mégis támadna a Balti-térségben, az Ukrajnától szerzett tapasztalatok kulcsfontosságúak lehetnek.

B9: A keleti front

Az NB8-hoz hasonlóan a B9, vagy Bukaresti Kilencek formátuma sem az országok képességeire, hanem a földrajzi elhelyezkedésükre fókuszál. A B9 így tulajdonképpen az Európai Unió és a NATO keleti határállamait fogja össze: Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország – Finnország, ugyan szintén határállam, egyelőre nem vesz részt az együttműködésben. Az együttműködés az E3-mal és az E5-tel ellentétben, de az NB8-hoz hasonlóan hivatalos szervezetként működik. A B9 2015-ben jött létre, a Krím-félsziget annektálása után, azzal a céllal, hogy az EU és a NATO a növekvő orosz agresszió ellen hatékonyabban tudjon védekezni. A szervezet találkozóin általában az országok állam- vagy kormányfői, valamint külügyminiszterei vesznek részt. A B9 legutóbb május 13-án találkozott Bukarestben, amelyet közösen tartottak az észak-európai országokkal – így egy kontinensen átívelő együttműködés látszik megszületni.

A B9 azonban, mivel a felsoroltak közül a legtöbb országot fogja össze, gyakran küzd az eltérő álláspontokkal. Románia és Lengyelország a két legnagyobb tagállamként egyértelműen vezető szerepre törekszenek a koalíción belül. A balti államok a leghatározottabb Oroszország-ellenes álláspontot képviselik, amely a fent említett okoknál fogva érthető. Ez azonban gyakran kerül szembe Magyarország, Szlovákia vagy éppen Bulgária Oroszországgal szemben megengedőbb álláspontjával. Az ellentét várhatóan fennmarad Magyar Péter magyar és Rumen Radev bolgár miniszterelnök megválasztásával. Míg Magyar valószínűleg inkább oroszellenes, de legalábbis mérsékelt álláspontot fog képviselni, Radev az eddigi jelek szerint erősen oroszbarát miniszterelnök lehet. Mindazonáltal a B9 erősen atlantista, tagállamait pedig összeköti a NATO- és EU-tagság, valamint a hasonló földrajzi pozíció.

Következmények Európára nézve

A felsoroltak mellett számos más európai kooperáció létezik még (például E6, V4, N5, MED9). A minta azonban egyértelmű: európai országok csoportjai (földrajzilag, gazdaságilag, katonailag, vagy más szempontok alapján meghatározva) kisebb, fókuszáltabb kooperációkat hoznak létre annak érdekében, hogy érdekeiket egyeztessék, és közösen lépjenek fel egy-egy adott ügyben. Európa számára azonban nem feltétlenül előnyös, hogyha a már kialakult, átfogó integrációs keretek helyett annak tagállamai kisebb csoportokat hoznak létre. Az elmúlt évek megmutatták, hogy Európa előtt hatalmas feladat áll, elsősorban a kontinens védelme szempontjából. 27 eltérő érdekkel rendelkező tagállamot koordinálni természetesen nehezebb, mint néhány hasonló országot, nagyrészt megegyező célokkal. Európa védelmét azonban csak egy olyan szövetség tudja hatékonyan ellátni, amelyben minden állam kiveszi a rá eső részét.

A kisebb európai koalíciók tehát egyszerre jelentenek lehetőséget és kockázatot. Lehetőséget azért, mert gyorsabb döntéshozatalt, rugalmasabb együttműködést és célzottabb kapacitásfejlesztést tesznek lehetővé olyan területeken, ahol az EU egésze lassan vagy nehézkesen mozdul. Kockázatot pedig azért, mert ha ezek a formátumok egymással versengő érdekcsoportokká válnak, tovább mélyíthetik az európai megosztottságot. A legfontosabb kérdés ezért nem az, hogy szükség van-e E3-ra, E5-re, NB8-ra, B9-re, vagy bármelyik másik hasonló csoportra, hanem az, hogy ezek képesek-e kiegészíteni, és nem helyettesíteni az európai és transzatlanti intézményeket. Ha a kisebb együttműködések az EU és a NATO közös céljait erősítik, akkor Európa alkalmazkodóképességét növelik. Ha viszont önálló politikai blokkokká merevednek, akkor éppen azt az egységet gyengíthetik, amelyre a kontinens biztonságának megőrzéséhez a legnagyobb szükség lenne.