Franciaországban 2027 áprilisában és májusában kulcsfontosságú elnökválasztást tartanak. Emmanuel Macron jelenlegi elnök mandátuma lejár, ezért biztosan új elnöke lesz Európa egyik legmeghatározóbb országának. Akárcsak Németországban, Franciaországban is nagy lendülettel tör előre a jobboldal, amelyet Marine Le Pen pártja, a Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés) vezet. Ha Párizsban egy euroszkeptikus és nacionalista elnök kerülne hatalomra, annak sokkal nagyobb és mélyrehatóbb következményei lehetnek, mint Európa kisebb országaiban, már csak Franciaország méretéből és az európai integrációban betöltött szerepéből adódóan. A 2027-es választás minden bizonnyal hosszú időre meg fogja határozni Európa politikai irányvonalát. A hét jelölt augusztus 27-én, a Roland-Garros teniszpályán csapott össze először egymással.
Hét jelölt, hétféle terv Európa jövőjéről
A 2027-es francia elnökválasztás hét fontos jelöltje nagyon különböző politikai irányzatokat képvisel, a radikális baloldaltól a zöldeken és a centrumon át a konzervatív és radikális jobboldalig. Jean-Luc Mélenchon a radikális baloldali La France insoumise vezető alakja, korábban miniszter és szenátor is volt, és már többször indult az elnökségért. Marine Tondelier a Les Écologistes, vagyis a Zöldek országos vezetője; politikájának középpontjában a klímavédelem, a társadalmi igazságosság és a baloldali együttműködés áll. Raphaël Glucksmann a balközép Place publique társelnöke és európai parlamenti képviselő, aki elsősorban európai, külpolitikai és emberi jogi kérdésekben vált ismertté. Gabriel Attal a centrista Renaissance jelöltje, Emmanuel Macron korábbi oktatási minisztere, majd 2024-ben Franciaország miniszterelnöke volt. Édouard Philippe szintén volt miniszterelnök Macron elnöksége alatt, jelenleg Le Havre polgármestere és a jobbközép Horizons alapítója. Attal és Philippe részben ugyanazért a centrista–jobbközép választói táborért versenyez. Bruno Retailleau a konzervatív Les Républicains elnöke, vendée-i szenátor és korábbi belügyminiszter; programjában hangsúlyos a közbiztonság és a bevándorlás korlátozása. Marine Le Pen a radikális jobboldali Rassemblement National meghatározó politikusa és többszörös elnökjelölt. A 2026. júliusi fellebbviteli döntés után 2027-ben ismét indulhat az elnökségért.
Az elnökjelöltek vitájából szinte azonnal kiderült, hogy nagyon eltérően vélekednek az európai integráció jövőjéről. A műsor előtt nem sokkal ráadásul Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megvédte a sokat támadott, 2 billió eurós (2000 milliárd) költségvetési tervét. Philippe, Macron korábbi miniszterelnöke emellett a Donald Trumppal kötött Turnberry-ben aláírt kereskedelmi egyezmény miatt is kritizálta az Európai Uniót. Mark Carney kanadai miniszterelnököt ugyanakkor dicsérte, Philippe szerint Carney ugyanis nagyon jól tud az amerikai elnökkel bánni. Philippe szerint végső soron Európának erősebben és kitartóbban kellene megvédenie az érdekeit és értékeit Kínával, de akár az Egyesült Államokkal szemben is. Glucksmann európai parlamenti képviselő hasonlóan vélekedett, szerinte Franciaország Macron alatt nem tudta kihasználni a jelenlegi geopolitikai környezet adta lehetőséget, hogy Európa egyértelműen első számú katonai hatalmaként lépjen fel. Mélenchon szintén kritizálta az Uniót, elsősorban gazdasági szempontok alapján. Szerinte ugyanis az EU nem tud elég hatékonyan fellépni az amerikai és kínai gazdasági fenyegetéssel szemben, amiért Mélenchon elsősorban Németországot okolta. Le Pen, aki a jelöltek közül talán a leghírhedtebb euroszkeptikus, korábban olyan kijelentéseket is tett, amelyek szerint Franciaország kilépne az Európai Unióból. A vita során már sokkal visszafogottabban nyilatkozott, Franciaország EU-költségvetéshez való hozzájárulását azonban 5 milliárd euróval kívánja csökkenteni.
Le Pen gazdasági terve
A vita, illetve az egész elnökválasztás egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen gazdasági politikát folytatna Marine Le Pen, aki szinte minden mérés szerint a legesélyesebb jelölt a választáson. Sokan arra számítottak, hogy Le Pen pártja, az RN némileg enyhíteni fog már-már populista gazdasági törekvésein a választáshoz közeledve, különösen azután, hogy egy ideig úgy tűnt, hogy Le Pen nem is indulhat a választáson. Júliusban azonban egy bírósági ítélet kimondta, hogy mégis elindulhat, így Jordan Bardellának, aki Le Pen helyében indult volna, minden bizonnyal visszafogottabb gazdaságpolitikai tervekkel, félre kellett állnia. A vita során Le Pen valamelyest visszavett irreális elképzeléseiből.
Le Pen ígéretet tett arra is, hogy 125 milliárd eurós megtakarítást valósítana meg, amelyet szerinte a bevándorlással kapcsolatos kiadások csökkentésével, az állami ügynökségek számának mérséklésével és Franciaország uniós befizetéseinek csökkentésével lehetne elérni. A nyugdíjak ügyében megerősítette azt a vállalását, hogy a legtöbb munkavállaló esetében 62 évre csökkentené a minimális nyugdíjkorhatárt, ezzel visszafordítva Macron sokat vitatott 2023-as reformját. Ez a kérdés a Nemzeti Tömörülésen belül is komoly belső vitákat váltott ki. Le Pen ugyanakkor azt is elmondta, hogy alkotmánymódosítást javasolna, amely arra kötelezné a mindenkori kormányokat, hogy a költségvetési hiányt egy meghatározott szint alatt tartsák. Ez a rendszer a németországi adósságfékhez lenne hasonló.
Nincs egyértelmű győztes
A széttagolt formátum – amelyben hét elnökjelölt osztozott a színpadon, és gyakran hosszadalmas válaszokat adott – nem igazán kedvezett annak, hogy egyértelmű győztest lehessen hirdetni. A Les Républicains vezetője, Bruno Retailleau vállalkozásbarát, kisebb államot támogató konzervatív politikusként mutatta be magát, Ronald Reagan politikai irányvonalához hasonlóan. Azt ígérte, hogy „az államot a vállalkozások szolgálatába állítaná”. A két leginkább baloldali jelölt, Jean-Luc Mélenchon és a Zöld Pártot vezető Marine Tondelier javaslatait a közönség kisebb lelkesedéssel fogadta, mint a többi jelöltét. Ez azonban nem volt meglepő, hiszen a hallgatóságot nagyrészt üzleti vezetők alkották. Nyolc hónappal a választás előtt a verseny továbbra is teljesen nyitott, a választás eredménye pedig alapvetően befolyásolhatja nemcsak Franciaország, hanem tágabb értelemben Európa jövőjét is.
Források
https://www.politico.eu/article/4-takeaways-from-france-first-presidential-election-2027-debate/