Franciaország a világ kevés atomhatalmának egyike – amit a nemzetközi jog is elismer. 290 töltetével a világ negyedik legnagyobb nukleáris arzenálját birtokolja. Franciaországon kívül az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak, Oroszországnak és Kínának vannak még „törvényesen” atomfegyverei, míg Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea az Atomsorompó-egyezmény (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons) szerint törvénytelenül tart ilyen fegyvereket. Európa biztonsága szempontjából a második világháború vége és az első szovjet atombomba óta kulcsfontosságú volt a kölcsönösen biztosított megsemmisítés doktrínája. Eszerint egyik harcban álló fél sem használna egy esetleges háborúban atomfegyvereit, mert az mindkét oldal, rosszabb esetben pedig az egész világ teljes pusztulását jelentené. Ugyan két európai ország is rendelkezik atomfegyverekkel, Európa biztonságáról mégis inkább Washington gondoskodott, mintsem London vagy Párizs. Donald Trump új atlanti politikájával azonban ez megváltozhat. Az egyre kiszámíthatatlanabb geopolitikai helyzetben Emmanuel Macron francia elnök korábban igencsak furcsán hangzó javaslattal állt elő: az Egyesült Államok helyett Franciaország is biztosíthatná Európa nukleáris biztonságát, elsősorban a francia nukleáris ernyő kiterjesztésével.
A francia nukleáris ernyő kiterjesztése
Macron az ötletet először Île Longue-ban vetette fel, egy francia tengeralattjáró-bázison, Bretagne-ban. A kezdeményezés az európai elrettentéspolitikának új fejezetét nyitotta meg. Ez alatt az arra való képességet értjük, hogy egy ország atomtámadását saját nukleáris képességeinkkel rettentsük el. Ezt Európa számára eddig leginkább az Egyesült Államok garantált. Párizs ki most szeretné terjeszteni nukleáris védőernyőjét, és más európai országokkal együttműködve megerősítené a kontinens önálló elrettentő erejét. Ez a jelenlegi, gyorsan változó atlanti kapcsolatok közepette egyrészt azért lenne fontos, mert Európa biztonságát egy olyan ország tudná garantálni, amelynek saját érdeke, hogy sikeres legyen elrettentéspolitikája, másrészt pedig a Trumppal való tárgyalásokban is jobb pozíciót biztosítana Európa számára.
Franciaország számára ez egy lassú folyamat végeredménye. Párizs évtizedeken keresztül egy szigorúan nemzeti nukleáris politikát folytatott, még a NATO nukleáris tervezésében sem vett részt. Az ország korábbi elnökei azonban már jelezték, hogy Franciaországnak alapvető érdeke egy erős európai elrettentéspolitika, a tervet azonban – eddig – nem részletezték. 2020-ban Macron már túlmutatott elődei ajánlatain, és közös hadgyakorlatokat ajánlott fel az európai szövetségeseinek. A terv célja akkor még az volt, hogy a gyakorlatok során egy közös európai stratégiai kultúra jöjjön létre.
Az atlanti kapcsolatok mellett a már több mint négy éve tartó orosz-ukrán háború is indokolja az új francia doktrínát, amelyet „előretolt elrettentésnek” (dissuasion avancée) hívnak. Macron új kezdeményezése nem jelent alapvető doktrinális változást: Franciaország továbbra sem kívánja helyettesíteni az amerikai nukleáris ernyőt, és nem támogatja a NATO-féle nukleáris megosztást: a végső döntés joga mindig kizárólag Párizs kezében marad. A jelenlegi NATO-féle megosztás alapja, hogy amerikai repülőgépek és atomfegyverek állomásoznak európai országok területén. A francia javaslat ezzel szemben egyelőre még nem látszik tisztán, hogyan szeretné pontosan elérni céljait. Macron azonban már Île Longue-ban is elmondta, hogy kész átlépni az ország határait – ezzel megerősítve azt az elvet, hogy egy európai ország esetleges megtámadása érinti Franciaország érdekeit, és ezáltal egy válaszcsapást is kiválthat.
Az előretolt elrettentés európai keretei
Párizs azonban nem az amerikai modellt szeretné lemásolni. Washingtonnal ellentétben Párizs érdekei eredendően az európai kontinenshez kötődnek, amelyhez az ország földrajzilag is tartozik. A javasolt keretrendszer ezért olyan strukturált politikai és katonai mechanizmusokra épül, amelyek célja az együttműködés elmélyítése egy első, az erre hajlandó partnerekből álló csoporttal. Ide tartozik az Egyesült Királyság (amellyel Franciaország már jelenleg is különleges biztonsági partnerséget ápol, 2025-ben pedig minden eddiginél szorosabb nukleáris együttműködést kötöttek), Németország (amellyel kapcsolatban egy külön Nukleáris Irányítócsoport létrehozását jelentették be a hétfői beszédet követően), Belgium, Hollandia, Dánia, Lengyelország, Svédország és Görögország. Ez a nyolc ország már csatlakozott is a francia tervhez, kilencedikként pedig június elején Norvégia is, míg Finnország parlamentje is tárgyalja a kérdést.
Jonas Gahr Stoere norvég miniszterelnök kiemelte, hogy az országa békeidőben nem fog atomfegyvereknek otthont adni – ahogy szinte mindegyik más, az előretolt elrettentésben részt vevő ország sem. Hogy ez Norvégia számára pontosan mit jelent, az még nem derült ki, más országokkal azonban már előrehaladottabbak a tárgyalások. Lengyelországban például a közeljövőben a terv keretében francia, atomfegyverekkel is felszerelhető Rafale vadászrepülőgépek állomásozhatnak majd. A Németországgal együtt létrehozott Irányítócsoport pedig várhatóan még 2026 végéig konkrét döntéseket fog hozni a francia nukleáris esernyő kiterjesztéséről. Berlin szeptembertől kezdve már részt vehet a francia atomgyakorlatokban is, egyelőre még csak megfigyelőként. A Bundeswehr, a német hadsereg, emellett francia nukleáris fegyverraktárakat és a hozzájuk tartozó infrastruktúrát fogja tanulmányozni.
Tudatos zavar?
Az a zavar és bizonytalanság, amely a Franciaország által európai szövetségeseinek ténylegesen felajánlott garanciák részleteit övezi, akár tudatos tervezés eredménye is lehet. A francia nukleáris doktrína nyíltan stratégiai kétértelműségen alapul, amit a párizsi illetékes minisztériumok és szakpolitikai gondolkodók nyilvánosan is megerősítettek. Leginkább talán arról lehet szó, hogy a francia nukleáris doktrínát újradefiniálják oly módon, hogy az magában foglaljon egyfajta befolyási övezetet, amelyen belül a francia elnök dönthet úgy, hogy egy agresszív behatolásra nukleáris válasszal reagál – vagy éppen nem. A javaslat ezen túl magában foglalja rendszeres konzultációs csoportok létrehozását, amelyek a nukleáris doktrínával, az eszkaláció kezelésével és a válsághelyzetekben alkalmazott jeladással foglalkoznának. Az eszkaláció kezelése az utóbbi időben különösen fontos kérdéssé vált Franciaországban, és Macron nagy hangsúlyt helyezett a „nukleáris küszöb alatti konfliktusok intenzívebbé válására”, rámutatva, hogy ezek speciális koordinációt igényelnek az európai partnerekkel, valamint új hagyományos (nem nukleáris) képességek kialakítását is igénylik. A konzultációkon túl a szövetségeseket arra is felkérik, hogy megfigyelőként vegyenek részt – sőt bizonyos esetekben aktívan is bekapcsolódjanak – a francia nukleáris gyakorlatokba, például a Francia Stratégiai Légierő (Forces Aériennes Stratégiques) Poker hadműveletébe. A cél a szövetségesek hagyományos katonai képességeinek integrálása a francia nukleáris elrettentési küldetésbe, valamint a politikai és stratégiai ismeretek elmélyítése.
Macron beszédének egyik legjelentősebb újdonsága az volt, hogy Franciaország lehetővé tenné nukleáris fegyver hordozására alkalmas repülőgépeinek külföldi telepítését, ezzel növelve azok túlélőképességét és egy „új stratégiai mélységet” biztosítva – erre példa a már említett együttműködés Lengyelországgal. Bár a francia nukleáris robbanófejek előretolt telepítésének lehetősége számos vitát váltott ki, Macron ezt nem említette kifejezetten; csupán a stratégiai légierő „egyes elemeire” és egy „ideiglenes” telepítésre utalt. Macron emellett kiemelte, hogy erre csak válsághelyzet idején kerülne sor, amit megerősítenek a norvég miniszterelnök idézett szavai is. Az előretolt elrettentés koncepcióján túl Macron beszéde más jelentős doktrinális változásokat is tartalmazott. Például ismét egyértelműen megjelent az a gondolat, hogy Franciaország tengerentúli területei az ország létfontosságú érdekeinek részét képezik. Emellett eltűnt a beszédből az a korábban használt megfogalmazás, miszerint a francia nukleáris erők célja az ellenfélnek „döntő károk” okozása lenne. Macron ehelyett egy kevésbé konkrét célt fogalmazott meg: „Ha kénytelenek lennénk alkalmazni arzenálunkat, egyetlen állam sem lenne képes megvédeni magát tőle, bármilyen hatalmas is legyen; és egyetlen állam sem tudna teljesen felállni utána, bármilyen nagy kiterjedésű is legyen.” Macron szavai alapján úgy tűnik, hogy Franciaország egy agresszívebb nukleáris korszakra készül – és ennek minden bizonnyal Európa is szerves része lesz.
Források
https://us.diplomatie.gouv.fr/en/speech-president-republic-frances-nuclear-deterrence
https://www.sseriga.edu/media-media-what-frances-forward-deterrence-means-european-security