A Világ gazdasági szabadsága (Economic Freedom of the World) című jelentés a nemzetközi gazdaságpolitikai elemzések egyik legismertebb és legidősebb sorozata. A Fraser Institute nevezetű kanadai think tank évente teszi közzé a tanulmányt, amely 165 ország gazdasági szabadságát hasonlítja össze, és több évtizedes idősoron keresztül vizsgálja a gazdaságpolitikai változásokat. A következőkben bemutatott 2025-ös kiadás az eddigi legfrissebb jelentés, azonban fontos itt kiemelni, hogy a bemutatott gazdasági körkép 2023-as adatok alapján készült, mivel a nemzetközi adatgyűjtés és ellenőrzés jellege miatt a jelentés értelemszerűen mindig egy-két évvel korábbi információkra épül. A jelentés tehát 2023-ra vonatkozik.
Mielőtt megnéznénk a számokat ejtsünk még pár szót a kontextusról és a mögöttes alapgondolatról, ami lényegében abban összpontosul, hogy a gazdasági szabadság az emberi szabadság egyik nélkülözhetetlen része. Mindazonáltal, az emberek annál szabadabbak, minél inkább saját maguk dönthetnek arról, hogyan dolgoznak, kivel üzletelnek, hogyan fektetik be a pénzüket, és hogyan használják tulajdonukat, természetesen mindezt mások jogainak tiszteletben tartásával, etikus keretek között. A szerzők szerint a gazdasági szabadság nem csupán elvont politikai eszmény, hanem mérhető és összehasonlítható jelenség, amely alapvetően meghatározza a jólétet, az életminőséget és a társadalmi stabilitást. Ezzel ugyanakkor sokan tudnának vitatkozni is, hiszen a társadalomtudományokban mondhatni nincs tökéletes, egzakt módszer arra, hogy a nagyon komplex dolgokat képlet alapján lemérjünk, azonban próbálkozni lehet és kell is, mert főleg hosszú távon érdekes trendeket, jelenségeket lehet beazonosítani az efféle mérésekkel.
A jelentés története az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor Milton és Rose Friedman, valamint Michael Walker, a Fraser Institute akkori vezetője kezdeményezte, hogy a gazdasági szabadság fogalma tudományos alapokra kerüljön. 1986 és 1994 között több nemzetközi konferenciát tartottak, amelyeken a világ vezető közgazdászai, köztük Douglass North, Gary Becker és Gordon Tullock, dolgozták ki a mutatórendszer elméleti alapjait. Az első átfogó index 1996-ban jelent meg Economic Freedom of the World: 1975–1995 címmel, James Gwartney, Robert Lawson és Walter Block szerkesztésében. Azóta a sorozat minden évben bővül, finomodik, és mára több ezer tudományos hivatkozással rendelkezik. A 2025-ös kiadás a tavaly elhunyt James D. Gwartney (Florida State University) emlékének is adózik, aki közel három évtizeden át vezette az index fejlesztését. A mostani jelentés fő szerzői Robert Lawson és Ryan Murphy (Southern Methodist University), valamint Matthew D. Mitchell (Fraser Institute). További tanulmányokat írt Walker Wright (American Enterprise Institute) és Horst Feldmann (University of Bath). Mindannyian a klasszikus liberális és piacpárti közgazdasági hagyomány képviselői, akik a szabadpiac, a jogállamiság és az önkéntes csere alapvető gazdasági értékeit hangsúlyozzák. Ezek után ejtsünk szót a jelentést kiadó Fraser Institute-ről, amely egy 1974-ben alakult konzervatív, kanadai közpolitikai kutatóintézet, Vancouverben. Célja, hogy objektív adatok alapján vizsgálja a gazdaságpolitikai döntések hatásait és elősegítse az egyéni szabadságon alapuló gazdasági modellek megértését. Az intézetet gyakran „libertárius” irányultságúnak nevezik, mivel tanulmányai jellemzően a piacgazdaság és a kis állami szerepvállalás mellett érvelnek.
A 2023-as adatok és eredmények
A jelentésben szereplő gazdasági szabadságindex (EFW) öt fő dimenzióból áll: a kormányzati méret, a jogrendszer és tulajdonjogok, a pénzügyi stabilitás („sound money”), a nemzetközi kereskedelem szabadsága, valamint a szabályozások szintje. Ezek 45 külön mutatóból épülnek fel, például az adóterhek, a bíróságok függetlensége, az infláció mértéke vagy a vámok és tőkekorlátozások szintje alapján. Továbbá az országokat egy egyszerű 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelik, ahol a magasabb érték a nagyobb gazdasági szabadságot jelzi. Fontos azonban kiemelni, hogy az EFW-index nem a „jó kormányzást” vagy a „fejlettséget” méri, hanem kizárólag azt, mennyire hagyja a gazdasági rendszer szabadon működni a piacot és az egyéni döntéseket.
A 2023-as adatok alapján a legszabadabb gazdaság továbbra is Hongkong, amelyet Szingapúr, Új-Zéland, Svájc, az Egyesült Államok, Írország, Ausztrália, Tajvan, Dánia és Hollandia követ. A világ legnagyobb gazdaságai közül Kanada a 11., az Egyesült Királyság a 13., Németország a 15., Japán a 17., Dél-Korea a 38., Franciaország a 44., Olaszország a 46., míg Kína 108. és Oroszország 148. helyen a lista második felében található. A legkevésbé szabad országok között szerepel Venezuela, Zimbabwe, Szudán, Algéria, Irán és Mianmar, ahol a politikai instabilitás, a korrupció és az állami beavatkozás szinte teljesen ellehetetleníti a szabad gazdasági működést. Ha a regionális helyzetet nézzük szomszédsági összehasonlításban akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország a 61. helyen áll, továbbá Ausztria 33., Szlovákia 49., Románia 50., Szlovénia 63., Horvátország 67., Szerbia 88., Ukrajna 143.
Az EFW-index első felébe tartozó országok listája
Az EFW-index második felébe tartozó országok listája
Böngészve a jelentés részleteit felfigyelhetünk az egyik fontos megállapításra, miszerint a gazdasági szabadság és az életszínvonal között szoros pozitív összefüggés van. Ha az négy csoportra osztott országok első csoportját nézzük, kiderül, hogy ezen országok lakói átlagosan több mint hatszor magasabb jövedelemmel rendelkeznek, mint a legkevésbé szabadak (az utolsó negyedbe tartozók), a szegénységi ráta pedig huszanötször alacsonyabb az előbbi csoport javára. Továbbá, érdekes megállapítás az is, hogy a szabadabb gazdaságokban az emberek tovább élnek – átlagosan 17 évvel -, a csecsemőhalandóság tízszer alacsonyabb, és a társadalmi elégedettség is jóval nagyobb. Érdekes módon azonban a gazdasági szabadság nem befolyásolja közvetlenül a jövedelmek egyenlőtlenségét, viszont a szegényebb rétegek is sokkal jobb életszínvonalat élveznek, mint az elnyomóbb rendszerekben élők.
További érdekességek
Eddig bemutatott jelentésünk 2025-ös kiadása több külön tanulmányt is tartalmaz. Az egyik elemzés Donald Trump elnökségének vámpolitikáját vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy az amerikai kereskedelmi szabadság 56.-ról 76. helyre esett vissza, ezzel az USA majdnem kikerült a tíz legszabadabb gazdaság közül. Egy másik fejezetben Walker Wright a gazdasági szabadság és a béke kapcsolatát vizsgálja, kimutatva, hogy a szabad piacok csökkentik a háborús konfliktusok valószínűségét, mivel a piaci csere folyamata alapvetően békés és kölcsönösen előnyös. Horst Feldmann kutatása pedig az oktatás minőségére gyakorolt hatást elemzi: az adatok alapján a gazdaságilag szabadabb országokban jobb az oktatási rendszer teljesítménye, mivel a magasabb gazdasági szabadság a GDP növekedésén keresztül javítja a humán tőkébe történő beruházások megtérülését.
Kritikák
Az Economic Freedom of the World index azonban nem mentes a kritikáktól. Egyesek szerint túlzottan a neoliberális ideológiát tükrözi, mivel a gazdasági szabadságot szinte kizárólag az állami szerepvállalás csökkentésével azonosítja, miközben nem veszi figyelembe, hogy bizonyos állami beavatkozások, például környezetvédelem, oktatás vagy szociális biztonság, éppen a hosszú távú gazdasági szabadságot erősíthetik. Például a Mises Institute írása rámutat, hogy az index túl keveset foglalkozik az állami kiadások nagyságával és azok valódi hatásával. Mások a mutatók súlyozását és adatforrásait bírálják, mivel azok eltérhetnek az országok valós gazdasági viszonyaitól. Az Economic Freedom of the World 2024-es jelentésében ugyanakkor így reagálnak a szerzők a hasonló bírálatokra: “Our experience indicates that the overall index is not very sensitive to alternative weighting methods.” Ez azt sugallja, hogy az index készítői hangsúlyozzák a módszertani stabilitást és objektivitást, vagyis szerintük a gazdasági szabadság mérésének alapelvei nem torzulnak jelentősen attól, ha más súlyozási rendszert vagy adatforrást alkalmaznának. Tehát nem normatív értékelésként tekint a think tank az indexre, hanem olyan objektív mérceként, amely a kormányzati beavatkozások mértékét és a piaci szabadság lehetőségét vizsgálja, a „mit kellene tenni” stb. kérdését pedig a társadalmi és tudományos vitákra bízza.
Következtetés
Összegzésként talán kijelenthetjük, hogy az EFW 2025 jelentése azt üzeni, hogy a gazdasági szabadság nem csupán gazdasági kérdés, hanem az emberi méltóság, a béke és a jólét egyik alapja. Ahol az emberek szabadon dönthetnek saját munkájukról és erőforrásaikról, ott nemcsak a gazdaság működik hatékonyabban, hanem az életminőség, az egészség és az oktatás szintje is magasabb. Noha az index nem mentes a vitáktól és kritikáktól mára az egyik legfontosabb nemzetközi mérőeszközzé vált, amely évente emlékeztet arra, hogy a gazdasági szabadság a társadalmi fejlődés egyik legfontosabb feltétele lehet.
Források:
- https://efotw.org/economic-freedom/history-of-free-the-world
- https://jacobin.com/2021/10/economic-freedom-rankings-frasier-institute-peter-leeson-socialism-capitalism
- https://mises.org/mises-daily/failings-economic-freedom-index
- https://open.clemson.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1703&context=all_theses
- https://thecanadianencyclopedia.ca/en/article/fraser-institute
- https://www.cato.org/sites/cato.org/files/2025-09/economic-freedom-of-the-world-2025-full-issue.pdf
- https://www.ebsco.com/research-starters/science/fraser-institute
- https://www.fraserinstitute.org/sites/default/files/2024-10/economic-freedom-of-the-world-2024.pdf
- https://www.fraserinstitute.org/sites/default/files/EconomicFreedomoftheWorld1975-1995.pdf