Geoökonómiai körkép a 2020-as évtized derekán

Szerző: Jánó Imre | okt 27, 2025 | Amerika, Elemzés, Európa, Gazdaság

A 2020-as években a világgazdaság és a geopolitika már elválaszthatatlanul összefonódott, főként a fegyveres konfliktusok, szankciók és kereskedelmi háborúk éppúgy alakítják a piacokat, mint a kamatlábak vagy az infláció. Joachim Klement friss tanulmánya, The Geoeconomic Decade, azt vizsgálja, miként lett a gazdaság a nagyhatalmi versengés új frontvonala (vagy miért maradt az).

Joachim Klement és a CFA Institute Research Foundation

A tanulmány szerzője, Joachim Klement (CFP, CFA), a londoni Panmure Liberum befektetési bank stratégiai, gazdasági és ESG-részlegének vezetője, aki korábban a befektetési piacok és a geopolitika összefüggéseiről publikált több meghatározó elemzést. Klement tipikus hidat képez a gazdasági elemzés és a nemzetközi politika között, hiszen közgazdászként és pénzügyi elemzőként ismeri a befektetési döntésekhez kapcsolódó makrogazdasági és politikai kockázatokat, és ezeknek az összefüggéseit mutatja be közérthető, adatalapú módon. A tanulmányt az amerikai CFA Institute Research Foundation adta ki, amely a világ egyik legnagyobb befektetői szakmai szervezetének, a CFA Institute-nak a kutatási alapítványa. A kiadvány nem kormányzati jelentés, hanem elemző, gondolatébresztő tanulmány, amely szakmai igénnyel mutatja be, hogyan vált a geopolitika a 2020-as évek meghatározó gazdasági erőterévé.

A geoökonómiai évtized kezdete

Mielőtt belecsapnánk a témánk kifejtésébe nézzük meg, hogy mit is jelent pontosan a geoökonómia. A Collins Dictionary két egyszerű definíciót határoz meg: 1. a közgazdaságtan kapcsolata olyan földrajzi adottságokkal, mint a helyszín és a természeti erőforrások; 2. a nemzetek közötti gazdasági rivalizálás állapota. Csizmadia Norbert egy cikkében pedig így határozza meg a fogalmat: „A geoökonómia, a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként írja le és fejti meg a világgazdasági folyamatokat.” Ezek a meghatározások bizonyára tisztán érzékeltetik témánk központi elemének jelentését, amit a szerző tovább részletez.

Klement tanulmánya azzal az állítással foglalható össze, hogy a 2020-as évek a geoökonómiai évtizedként értelmezhetőek. Szerinte a geoökonómia azt vizsgálja, hogy miként hatnak a geopolitikai események a gazdaságra és a pénzpiacokra, ám ő a „geopolitika” fogalmát tágabban értelmezi, ideértve minden olyan nemzetközi gazdasági folyamatot, például a kereskedelmet és az információáramlást, amely politikai természetű és több ország kapcsolatát formálja. A hidegháború utáni korszak három évtizedes viszonylagos stabilitása után a világpolitika és a gazdaság kapcsolata radikálisan megváltozott. Az orosz-ukrán háború, a Közel-Keleten kiújuló konfliktusok, az amerikai-kínai kereskedelmi háború és a globális ellátási láncok sérülékenysége mind olyan fejlemények, amelyek a gazdasági folyamatokat is mélyen átformálták. A szerző empirikus adatokkal igazolja, hogy az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a Geopolitical Risk Index és az Economic Policy Uncertainty Index, vagyis a geopolitikai és gazdaságpolitikai bizonytalanság mértéke.

Azóta a geopolitikai kockázatok gyakorisága és súlyossága egyaránt megnőtt, amint azt a Geopolitikai Kockázati Index (GPR) és a Gazdaságpolitikai Bizonytalansági Index (EPU) számos kiugrása is bizonyítja. Forrás: CFA IRF

Klement egyik legfontosabb megállapítása, hogy a befektetési piacok hajlamosak rövid távon túlreagálni a geopolitikai eseményeket, de hosszabb távon csak kevés konfliktusnak van tartós hatása. Ezt frappánsan így fogalmazza meg: „Tíz geopolitikai válságból kilenc nem számít, de a tizedik igen.” A legtöbb esemény ideiglenes árfolyammozgásokat idéz elő, de amint a befektetők felismerik, hogy a fundamentumok, például az infláció vagy a jövőbeli cash flow-k, nem változnak, a piac gyorsan visszatér a korábbi trendhez. A gond akkor kezdődik, amikor egy geopolitikai esemény tartósan átrendezi a gazdasági viszonyokat, például az energiaszektorban, az inflációs várakozásokban vagy a kamatkörnyezetben.

Európa újrafegyverzése

A tanulmány egyik legérdekesebb része Európa geopolitikai válaszát elemzi az orosz agresszióra. A szerző szerint a kontinens újrafegyverzése az egyik legfontosabb geoökonómiai trend, amely nemcsak politikai, hanem komoly makrogazdasági hatásokkal is jár. Míg 2021-ben a NATO-tagállamok közül mindössze öt teljesítette a védelmi kiadások 2%-os GDP-arányos célját, 2024-re már huszonhárom ország érte el vagy haladta meg ezt a szintet. 2025 nyarán a tagállamok új célt tűztek ki: 3,5%-os védelmi kiadást és további 1,5%-ot a kritikus infrastruktúra fejlesztésére. Érdekeség, hogy a bemutatott adatok szerint ennek nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdaságélénkítő hatása is van. Míg korábban a közgazdászok a védelmi költekezést alacsony multiplikátorú kiadásnak tartották, új kutatások szerint Európában minden elköltött euró majdnem egy euróval is növelheti a GDP-t. A „Readiness 2030” program keretében az Európai Unió mintegy 800 milliárd eurós védelmi és ipari beruházást tervez, amely hosszú távon is fenntartható növekedést generálhat.

Az európai védelmi részvények 2022 utáni emelkedése. Forrás: CFA IRF

További fontos részlet itt, hogy a védelmi és infrastrukturális kiadások hogyan gyorsíthatják fel az európai vállalatok profitnövekedését. Az OECD adatai alapján az EU éves GDP-növekedése a következő öt évben 1,6%-ról 2,2%-ra emelkedhet, ami a részvénypiacon 7%-os éves profitnövekedést eredményezhet. Ez jelentős fordulat, hiszen az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok rendre felülteljesítette Európát a vállalati eredményekben.

Az egy részvényre jutó nyereség növekedésének becslései az elkövetkező öt évre vonatkozóan. Forrás: CFA IRF

Az amerikai-kínai rivalizálás és az iparpolitikai fordulat

Korunk meghatározó geopolitikai rivalizálása egyértelműen az Egyesült Államok és Kína versenyére alapszik. Trump idén bevezetett, példátlanul magas, átlagosan 20,6%-os vámjai a globális gazdaságot száz év óta nem látott módon torzítják. A Yale Budget Lab számításai alapján ezek a tarifák az amerikai GDP-t 1,1%-kal csökkenthetik, több mint 641 ezer munkahelyet szüntethetnek meg, miközben a fogyasztói árakat tartósan 2,1%-kal emelhetik.

Az Egyesült Államok importjára vonatkozó tényleges vámkulcs, vagyis mekkora vámbefizetés jut egy dollárnyi importértékre vetítve. Forrás: CFA IRF

Ez a folyamat egy tágabb jelenség része, ami nem más, mint az iparpolitika visszatérése. Az államok újra aktívan beavatkoznak a gazdaság szerkezetébe, hogy stratégiai iparágakat védjenek, ellátási láncokat biztosítsanak, vagy exportot támogassanak. Három fő ok magyarázza e beavatkozások terjedését: a negatív és pozitív externáliák (pl. környezetszennyezés, K+F támogatás), a koordinációs kudarcok, valamint a közjavak hiánya. A tanulmány adatai szerint az elmúlt tíz évben durván megsokszorozódott az iparpolitikai beavatkozások száma világszerte: 2012-ben 56, 2022-ben már több mint 1500 ilyen intézkedést regisztráltak. A legtöbb beavatkozás nem a fejlődő, hanem a magas jövedelmű országokban történt, különösen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Kína azonban GDP-arányosan még ennél is többet, mintegy 1,5%-ot költ iparpolitikai támogatásokra, elsősorban a technológiai szektor és a félvezetőipar fejlesztésére. Ez a dinamika nemcsak a globális versenyt torzítja, hanem a befektetői döntések súlypontját is áthelyezi az állami politika által támogatott ágazatokba.

Egyéb érdekességek

A tanulmányban megjelenik az a gondolatmenet is, hogy az energiaátmenet napjaink geopolitikai versenyének egyik új terepe, hiszen míg Európa, de főleg Kína hatalmas ütemben fektet be megújuló energiába, az Egyesült Államokban a zöldátállás lelassult. A Bloomberg adatai szerint Kína évente nagyságrendekkel több szélenergia-kapacitást telepít, ami jól jelzi a két gazdaság eltérő irányát. Az amerikai földgáz alacsony ára rövid távon versenyelőnyt biztosít, de hosszabb távon függőségi kockázatot hordoz, hiszen a megújuló technológiákhoz szükséges alapanyagok többsége Kínából származik. Az adatokra támaszkodva kijelenthetjük, hogy Európa csak akkor csökkentheti geopolitikai kitettségét, ha saját megújulóenergia-kapacitásait fejleszti, még ha ez drágább is. Végezetül pedig, érdemes egy pillantást vetni az amerikai pénzügyi rendszer sebezhetőségére, mivel az államadósság növekedése és a tartós költségvetési hiány emeli a reálkamatokat és a befektetési kockázatokat. Bár a dollár továbbra is domináns, a befektetők egyre inkább más eszközök felé fordulnak, ami nem a dollár bukását, hanem egy fokozatosan többpólusúvá váló globális pénzügyi rend kialakulását jelzi.

Következtetés

Joachim Klement tanulmánya világosan megmutatja, hogy a 2020-as években a geopolitika és a gazdaság elválaszthatatlanul összefonódott. Nem jóslatokat fogalmaz meg, hanem egy logikus iránytűt ad ahhoz, hogyan érthetjük meg a politikai döntések piaci hatásait. A The Geoeconomic Decade nem egyszerű elemzés, hanem látlelet arról, hogyan rendeződnek át a globális erőviszonyok egy olyan korban, amikor a gazdaság már nem pusztán a piacról, hanem a befolyásról, az ellátási láncokról és a technológiai fölényről szól. Klement írása azt mutatja meg, hogy a hatalmi játszmák ma nem (föltétlen) tankokkal, hanem tarifákkal, chipekkel és nyersanyagokkal dönthetőek el.

Források