Globalizáció, világrend, orosz-ukrán és izraeli-palesztin konfliktus, multinacionális vállalatok, Covid-19, migráció, terrorizmus, energiabiztonság, információs és kommunikációs technológiák, olimpia, mesterséges intellingencia, választások, klímaváltozás és atomháború. Ha nagyvonalakban áttekintjük az elmúlt évek meghatározó eseményeit, ezek és a hasonló slágertémák spontán módon juthatnak eszünkbe. Azonban amikor megpróbáljuk kronológiai sorrendbe, vagy netán ok-okozati összefüggésekbe helyezni a világ működésében szerepet játszó történéseket és aktorokat, akkor bizonyára leküzdhetetlennek tetsző akadályokba ütközünk. Nem is csoda, hiszen ezek a témák annyira összetettek és nehezen átláthatóak, hogy még a legaprólékosabb elemzések is gyakran csak a felszínt kapargatják. Ezek tudatában pedig jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miként találhatunk rá egy átfogóbb, holisztikus megértésre a globális események és folyamatok tekintetében. Vajon képesek vagyunk-e úgy összerakni a mozaikdarabokat, hogy kirajzolódjon belőlük egy koherens kép, amely segít eligazodni a világ bonyolult rendszereiben, vagy pedig be kell érnünk azzal, hogy csak részleteket látunk, és soha nem lesz teljesen világos számunkra az a bizonyos Nagy Kép. Nehéz kérdés, de talán éppen ez a bizonytalanság ösztönözhet minket arra, hogy tovább kutassunk, kérdéseket tegyünk fel, és új perspektívákat fedezzünk fel. Az a tény, hogy nem látjuk a teljes képet, nem jelenti azt, hogy az apró részletek ne lennének fontosak. Épp ellenkezőleg: minden új információ és felfedezés közelebb vihet a megértéshez, még ha soha nem is érhetjük el teljesen. Ezen gondolatok tükrében szeretnék ismertetni egy könyvet az Olvasóval, amely egyfajta első lépcsőfokként is értelmezhető a globális világunk tudatos megismerésének hosszú és kacskaringós útján.

A szóbanforgó mű A nemzetközi kapcsolatok atlasza – 100 térkép, hogy megértsük a világot 1945-től napjainkig címet viseli, szerzője Pascal Boniface, a párizsi székhelyű Francia Nemzetközi és Stratégiai Ügyek Intézetének (IRIS) alapító igazgatója, valamint a Paris 8 Vincennes-Saint-Denis Egyetem Európai Tanulmányok Intézetének nemzetközi kapcsolatok professzora. Ezek mellett a szerző 1985 óta a „L’Année stratégique” (Stratégiai Évkönyv) szerkesztője, majd 1991 óta a „La Revue internationale et stratégique” (Nemzetközi és Stratégiai Szemle) főszerkesztője. Több mint hatvan könyvet írt és szerkesztett a nemzetközi kapcsolatok, nukleáris elrettentés, európai biztonság, francia külpolitika, valamint a sport geopolitikája témakörében is. Ugyanezen témákban pedig aktívan publikál nemzetközi folyóiratokban.  Nem mellesleg az egyik legkövetettebb francia geopolitikai elemzőnek vallhatja magát, aki a közösségi médiában, legfőképpen a saját YouTube-csatornáján és „Comprendre le monde” podcastjaiban foglalkozik nemzetközi kérdésekkel. Végül érdekességképpen megemlíteném, hogy a szerző 2013 óta tagja a Francia Labdarúgó Szövetség Nemzeti Etikai Bizottságának is, tehát a sport és a geopolitika iránti elkötelezettsége nemcsak az írásaiban, hanem a nemzeti sportpolitikában való aktív szerepvállalásában is megmutatkozik. Azonban mindezen jól hangzó, és természetesen elismerendő szakmai tapasztalatok nem mentesítik őt a kritikáktól, amelyek a különböző szakmai és politikai állásfoglalások kapcsán érik. Kezdve az aktualitásokkal, az izrael-palesztin konfliktus kapcsán gyakran fejezi ki a szimpátiáját a palesztin-álláspont mellett, ami miatt az Izrael-párti elemzők és politikai szereplők rendszeresen bírálják. Továbbá ezen témához kapcsolódóan több alkalommal is megkérdőjelezte az Egyesült Államok közel-keleti tevékenységeinek létjogosultságát, ami miatt ugyancsak talált magának kritikusokat.

Pascal Boniface. Forrás: IRIS

A könyv magyar nyelvű kiadására 2020-ban került sor a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában. A 22,8 × 17,2 cm-es, puhatáblás és ragasztókötött atlasz elégséges helyet biztosít arra, hogy az alcímben megnevezett 100 térkép mellé, kellő mennyiségű leíró, illetve magyarázó szöveg társuljon. Tartalmi szempontból két nagy részre oszlik a tárgyalt témák halmaza. Az első nagy témacsoport címe A nemzetközi tér. Ezen belül öt alcsoport sorakozik a következő kérdéskörök mentén:

1. Történelmi perspektívák: A szerző rögtön a legelején a második világháború utáni világrend leírásával kezdi, főként Európára koncentrálva. Megtudhatjuk, hogy milyen társadalmi, gazdasági és politikai örökséggel vágott neki Európa a huszadik század második felének. A vasfüggönnyel elválasztott két blokk és az ahhoz tartozó katonai szövetségek szinte tankönyvszerű példáját képezték a bipoláris világrendnek, amely kontextusként szolgált mindazon eseményeknek, amelyek a Szovjetunió széteséséig történtek. Ugyanezen alcsoport keretein belül olvashatunk a hidegháború és annak enyhülési időszakáról, az ezzel párhuzamosan futó harmadik világbeli dekolonizációról, a Szovjetunió végnapjairól, a rendszerváltásról, és a nyugati hatalmi monopólium végéről, amelyben fontos szerepet játszottak például a BRICS és egyéb feltörekvő országok. Ez az első alcsoport tehát egy viszonylag nagyléptékű történelmi és geopolitikai keretet ad arra, hogy a soron következő témákat a kellő kontextusban értelmezhessük.
2. A nemzetközi kapcsolatok szereplői: Ha az első alcsoportra úgy tekintünk mint egy sakktáblára, amely a globális hatalmi játszmák arénájaként, tér és időbeli környezetet alkot, akkor ebben a második alcsoportban maguk a sakkfigurák kerülnek a középpontba. Itt a szerző bemutatja a nemzetközi kapcsolatok főbb szereplőit, amelyek közé az államok, a nemzetközi szervezetek, a nem kormányzati, avagy a civil szervezetek, a multinacionális vállalatok, valamint egyéb szereplők, mint például a közvélemény tartozik. Itt a „vesztfáliai világ” szuverenitás központú gondolatáról olvasva juthatunk arra következtetésre, hogy a nemzetközi rend alapját természetesen az államok képezik. Továbbá ezen játékosok majdnem teljes létszámú szövetségéről, az ENSZ-ről tájékozódhatunk, amely egy névleges globális kormányzási törekvés központi szereplőjeként felelős a béke, a biztonság, a gazdasági fejlődés és az emberi jogok előmozdításáért, kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) sikerrel. Emellett nyilván betekintést nyerhetünk az egyéb regionális nemzetközi szervezetek, illetve az NGO-k világába, amelyek a multinacionális vállalatokkal egyetemben, egyre nagyobb játékosokká avanzsálódtak, akár a profit, akár a szolidaritás és közjó céljából. Végezetül pedig megtudhajuk, hogy a közösségi média és online hálózatok hogyan bontották le a kormányok információmonopóliumát, új platformot biztosítva a közvélemény és civil aktivizmus számára, ami jócskán átalakította és alakítja jelenleg is a nemzetközi kacsolatok dinamikáját.
3. Globális kihívások: A harmadik alcsoport mentén, a szerző a már tárgyalt történelmi és geopolitikai kontextusban lezajló, és az állami illetve regionális kereteken túlmutató problémákra, trendekre és kihívásokra fekteti a hangsúlyt. Ezeken belül tárgyalva a nemzetközi kormányzás különböző vetületeit, a gazdasági fejlődést a GDP, a mélyszegénység illetve a társadalmi egyenlőtlenségek tükrében, ugyanakkor a globális felmelegedésről, a demográfiai trendekről, a terrorizmusról, a nukleáris fegyverkezésről, a szervezett bűnözésről, a sportdiplomácia szerepéről, a nemzetközi igazságszolgáltatás létjogosultságáról és hatékonyságáról, illetve a demokrácia és az emberi jogok egyre erősödő megpróbáltatásairól is szót ejt. Ezt a blokkot legvégül a szerző a huntingtoni civilizációk összecsapásának magyarázatával fejezi be, amelyet a jól bejáratott fukuyamai véget ért történelem teoriájának kapcsolatában vázolja fel, kijelentve, hogy a felvázolt kulturális konfliktusok kialakulása nem lehetetlen, azonban elkerülhetetlennek sem mondható.
4. Jelentős válságok és háborúk: Ez a soron következő alcsoport nem szorul sok magyarázatra. A szerző Németország felosztásától és a berlini válságtól kezdődően hoz fontosabbnál fontosabb eseményeket, amelyek a hidegháború és az az utáni időszakban zajlottak. Név szerint a következőkről olvashatunk: a koreai háború, a szuezi és kubai válság, a vietnámi háború, a Szovjetunió és az Egyesült Államok afganisztáni háborúi, az öbölháború, a ruandai népirtás, a délszláv és koszovúi háború, Irán, az Egyesült Államok és Izrael gazdasági és katonai feszültségeiről, az izraeli-arab konfliktusról és az iraki háborúról. Ezen események önmagukban elég komplex képet mutatnak arról, hogy milyen sok térben és formában volt képes a két szuperhatalom destabilizálni az egész világot. Ugyanakkor ennél a résznél fontos megemlítenem, hogy erős hiányérzetem volt, hiszen nem esett külön szó az űrversenyről, amely előfutárként szolgált a jelenkor űrpolitikáinak, és amely a nagyhatalmak közötti technológiai és katonai versengés új dimenzióját nyitotta meg. Ezen túlmenően kimaradt az Irán és Irak közötti háború is, amely szintén egy rendkívül fontos esemény volt ebben az időszakban, hiszen a hosszú távú következmények, mint például a régió militarizálása és az olajárak ingadozása komoly hatást gyakoroltak a globális gazdaságra.
5. Jelenlegi válságok és konfliktusok: Az első nagy témacsoport vagyis A nemzetközi tér utolsó alcsoporja szorosan fűzödik az előbbihez. Ez a rész a 2020-ig terjedő legfontosabb konfliktusokat tárgyalja, szorosan kapcsolódva a korábbi hidegháborús eseményekhez. Itt olvashatunk Oroszország és Ukrajna kibékíthetetlen viszonyáról a Krím-félsziget annektálása után, a szíriai polgárháború pusztításairól; az Iszlám Állam állami terrorizmusáról, Irán és Szaúd-Arábia regionális rivalizálásáról, az izraeli-palesztin konfliktus véget nem érő drámájáról, Irak újjáépítési kísérleteiről Szaddám Huszein bukása után, a Kínai-tenger feletti feszültségekről, a Koreai-félsziget befagyott konfliktusáról, és végül Kína és az USA versengéséről, amely ma is a globális hatalmi egyensúly egyik kulcskérdése. Minden esetre a bővített kiadásnál (ha lesz) bizonyára jó pár fejezetet folytatni kell ebben a részben.

A könyv második témacsoportja a Területi egységek cím alatt fut. A szerző itt lényegében végig veszi a világ kontinenseit, illetve régióit, és a fontosabb országok nemzetközi térben betöltött szerepéről értekezik. Európával kezdve olvashatjuk, hogy Franciaország és Németország hogyan maradtak továbbra is meghatározó hatalmak, míg az Egyesült Királyság az EU-ból való kilépés után hogyan keresi az új szerepét. Olaszország politikai és gazdasági irányát próbálja újradefiniálni, miközben Közép- és Kelet-Európa országai a sokszínűségükkel tűnnek ki. A Balkán térsége a háborúk után stabilizációra törekszik, Oroszország pedig újra megerősíti befolyását, miközben Törökország Kelet és Nyugat között egyensúlyoz. Átkelve az Atlanti-óceánon szemtanúi lehetünk az Egyesült Államok vezető szerepének megtartására irányuló törekvésének, míg a Dél-Amerika országok regionális hatalmi pólusként való megjelenésének próbálkozásait vizsgálhatjuk. A Karib-térségről is szólva, könnyen levonhatjuk a következtetést, miszerint a színes régió továbbra is az Egyesült Államok befolyási övezetének részét képezi.

Nagyot ugorva az arab világba, megtudhatjuk, hogy a Magreb-országok integrációs próbálkozásai milyen akadályokba ütköznek, a Masrek-térséget miért jellemzi továbbra is a káosz, és a Perzsa-öböl országai a geopolitikai feszültségek ellenére, hogyan igyekeznek megőrizni a gazdasági stabilitásukat. Afrikát szemlélve láthatjuk, hogy miként próbál demokratizálódni a nyugati térség a demográfiai kihívások közepette, betekinthetünk Közép-Afrika politikai stagnálásába, míg Kelet-Afrikának a fejlődés és az autoritás határán való egyensúlyozását vizsgálhatjuk meg. Végül Ázsiában kalandozva láthatjuk, hogy India a jövő óriásaként tűnik fel, Délkelet-Ázsia a regionális integráció és gazdasági növekedés útját keresi, a Koreai-félsziget továbbra is megosztott, míg Japán a térség „nyugtalan óriásaként” próbálja megőrizni befolyását. A jó öreg Kína pedig egyre inkább globális szinten érvényesíti hatalmát, átrajzolva a nemzetközi politikai és gazdasági térképeket.

Összességében kijelenthetjük, hogy A nemzetközi tér és a Területi egységek nevet viselő fő témacsoportok, illetve az azokon belül felsorakoztatott és bemutatott alcsoportok, kiváló szerkezeti feltételeket biztosítanak a sok kicsi fejezet együttes vizsgálatához, értelmezéséhez. Az atlaszban megjelenő térképek egy harmonikus egyensúlyt teremtenek a szövegek tartalmi részeit kiegészítve vagy azokat ábrázolva. Az a száz térkép, amely színesíti az amúgy elsőre száraznak tetsző szöveget, mindenképpen a mű lelkét adja. Fontos azonban megjegyeznem itt, hogy csak 99%-ban találhatjuk szakmailag megfelelőnek a térképeket, mivel az Európa újjáépítését tárgyaló fejezetnél a csatolt térkép nem felel meg a valóságnak, mivel az Európa Tanács tagállamainak csatlakozási hullámait tárja elénk, azonban a térképhez társuló cím az Európai Tanácsként mutatja be a folyamatokat. Itt bizonyára fordítói vagy gépelési hiba eshetett, azonban mégis fontosnak tartom megjegyezni, mert az Európa Tanács és az Európai Tanács két eltérő, és még ma is funkcionáló szervezet és intézmény. Ettől eltekintve azonban kijelenthetjük, hogy a könyv alcíme, vagyis a 100 térkép, hogy megértsük a világot 1945-től napjainkig viszonylag hozta az elvárásokat.

A bemutatott mű borítója. Forrás: Libri

Ha idáig jutott az Olvasó, joggal kérdezheti: miért is érdemes ennyit foglalkozni a világpolitika bonyolult kérdéseivel? A hétköznapok forgatagában könnyen gondolhatjuk, hogy a globális folyamatok távoli és elvont ügyek, amelyeknek kevés közük van hozzánk. A valóság azonban az, hogy egyre szorosabban összekapcsolódó világban élünk, és ami ma még messzinek tűnik, hamar hatással lehet ránk is, legyen szó energiaárakról, munkahelyekről vagy biztonságunkról.  E cikk célja ezért nem az volt, hogy kimerítő elemzést nyújtson, hanem hogy gondolatébresztőként szolgáljon. A könyv ismertetésével egy olyan szemléletmódot szerettem volna átadni, amely segít meglátni az összefüggéseket a hírek mögött. Egy távoli háború, egy politikai döntés vagy gazdasági válság sosem pusztán elvont esemény: közvetve mindig befolyásolja a mi mindennapjainkat is.

Fontos hangsúlyozni, hogy a világ nem fekete-fehér. Nincsenek abszolút jó vagy rossz országok, politikusok, szervezetek. A történések mögött rétegezett érdekek, különféle indítékok és felelősségek húzódnak meg. Ezért is kell óvakodnunk az egyszerűsítő narratíváktól, amelyek csak a felszínt mutatják.  Az árnyalt látásmód különösen hasznos a mi régiónkban, ahol a helyi közösségek élete közvetlenül is összefonódik a globális változásokkal. Ha megértjük a döntések és folyamatok hátterét, tudatosabbak, ellenállóbbak és felelősebben gondolkodó polgárok lehetünk. Nem az a cél, hogy minden vitában végső igazságot mondjunk ki, hanem hogy minél teljesebb képet alkossunk a világról, és ezáltal felkészültebben nézzünk szembe a jövő kihívásaival.