Az USA liberális hegemóniáról tranzakcionalizmusra való áttérése egyes középhatalmaknak (Ausztrália, Pakisztán) lehetőséget teremtett arra, hogy „niche diplomáciában” vegyenek részt, és erősségeikre alapozva konkrét külpolitikai célokat kövessenek. A liberális hegemónia idején az Egyesült Államok a globalizációt és a multilateralizmust támogatta, míg a jelenlegi „America First” megközelítés inkább a protekcionizmusra és a kétoldalú megállapodásokra összpontosít, gyakran figyelmen kívül hagyva a multilaterális szervezeteket. Ez a változás hatással van a középhatalmak működésére: távol tartja őket a multilaterális együttműködés hagyományos elképzeléseitől. Ezek a hatalmak kénytelenek a globális változásokhoz alkalmazkodni, belföldi politikájukat a „niche diplomácia” új lehetőségeivel ötvözve. Ausztrália nukleáris tengeralattjárók beszerzésével és a Kínával szembeni határozott álláspontjával növeli katonai képességeit, míg Pakisztán a befolyását igyekszik kiterjeszteni a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.

Az USA-val nemrég kötött kétoldalú megállapodások (például Ausztrália együttműködése amerikai cégekkel a védelem és a technológia szempontjából létfontosságú ritkaföldfémek terén, valamint Pakisztán megállapodása dúsított ritkaföldfémek szállításáról) új ’középszintű’ diplomáciai modellt emelnek ki, amely a liberális normákkal való ideológiai összhang helyett a stratégiai érdekeket helyezi előtérbe. A változások ellenére a középhatalmak továbbra is stratégiai partnerségeken és koalíciókon keresztül támogathatják a liberális értékeket: Ausztrália igyekezett bevonni az EU-t olyan kérdésekben, mint a palesztin állam elismerése, és Kína csendes-óceáni befolyásának ellensúlyozása. Jellemzően, míg az Egyesült Államok befelé forduló politikát folytat, a középhatalmak új módszereket keresnek arra, hogy prominensebb szerepet töltsenek be a globális kérdésekben, ezzel egyensúlyt teremtve a pragmatizmus és a liberalizmus között.

A teljes elemzés elolvasható: East Asia Forum