A cikk az indonéz militarizmus történetét és jelenlegi hatásait vizsgálja, hangsúlyozva, hogy a katonai befolyás nem tűnt el, csupán kevésbé látványos formában maradt fenn. A szerző rámutat arra, hogy Indonézia hivatalosan demokratikus államként működik, de a hadsereg továbbra is jelentős politikai és gazdasági befolyással bír. A poszt-Suharto korszakban számos reformot vezettek be a katonai uralom csökkentésére, ám a fegyveres erők továbbra is kulcsszereplők a döntéshozatalban.
A cikk kiemeli, hogy a hadsereg beavatkozik a civil élet különböző területeibe, például a gazdaságba, a belbiztonságba és az infrastruktúra fejlesztésébe. Az indonéz kormányzat gyakran hivatkozik a stabilitás és a nemzetbiztonság fenntartására, amikor a katonai vezetés befolyásának fenntartását indokolja. A szerző szerint azonban ez hosszú távon veszélyes, mert aláássa a demokratikus intézmények hitelességét és a civil kontrollt. A cikk arra is figyelmeztet, hogy a hadsereg szerepének növekedése elnyomó politikákhoz és az emberi jogok korlátozásához vezethet, különösen a régiókon belüli konfliktusok esetén.