Meg lehet-e menteni a NATO-t? Ezt a kérdést rengetegen teszik fel, egyre gyakrabban, mióta Donald Trump amerikai elnök becsmérelni kezdte a szövetséget, majd azzal is fenyegetett, hogy egy az egyben kilép belőle. A válasz: igen. De ezáltal új NATO fog születni, más, mint amelyet 77 éve ismerünk. Hogy túlélje az amerikai kritikákat, a szövetségnek muszáj megújulnia, méghozzá gyorsan.

Az amerikai elnök ellenségeskedése bizonyos mértékig várható volt. Trump már évtizedek óta kritizálja az Egyesült Államok biztonsági szövetségeseit. Az egésznek a kezdete az az 1990-es Playboy interjú volt, amelyben felszólította Washington szövetségeseit, hogy fizessenek azért a támogatásért, amit kapnak. Ingatlanmogul múltjából kiindulva Trump úgy érezte, hogy a szövetségesek „eltartásának” terhe nagyobb volt, mint a rendszer előnyei, álláspontja pedig elnökként sem változott meg.

2017-ben, amikor először költözött be a Fehér Házba, „elavultnak” nevezte a NATO-t. Újabban pedig a „papírtigris” és a „haszontalan” szavakkal illette a szövetséget, miután annak más tagállamai nem voltak hajlandók beszállni az iráni háborúba. Egyes országok egyenesen megtagadták, hogy az amerikai haderők a légtereiket és a bázisaikat használják, ami csak tovább hergelte az elnököt.

Trump számára az iráni háború egyfajta NATO-teszt volt, amelyen a szövetség elbukott. „Emlékezni fogunk”, mondta, leszögezve, hogy „mi mindig is a segítségükre fogunk sietni, de ők sosem segítenek nekünk”. Amikor pedig megkérdezték, hogy megfontolta-e már, hogy kilép a szövetségből, Trump azt mondta, hogy már „megfontoláson túl” van az ügy.

Egyesek szerint Trump a Kongresszus felhatalmazása nélkül nem léphet ki a szövetségből. Egy 2023-as törvény szerint, amelyet akkor szenátorként a jelenlegi külügyminiszter, Marco Rubio is támogatott, az elnök nem hagyhatja el a NATO-t a Szenátus kétharmados felhatalmazása nélkül, vagy egy Képviselőház által meghozott döntés nélkül. Egyik sem valószínű, hogy bekövetkezik.

Mindazonáltal a törvény alkotmányossága megkérdőjelezhető. Amerikai elnökök többször léptek már ki hasonló szerződésekből: George W. Bush 2002-ben a ballisztikusrakéta-elhárító rakétákról (ABM) szóló egyezményből, vagy éppen Trump 2019-ben az INF-szerződésből (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése). Ha pedig a Kongresszus azzal pereli az elnököt, hogy kilépett a NATO-ból, a Legfelső Bíróság aligha szavazna ellene. Ráadásul egy formális kilépés helyett Trumpnak számos lehetősége van a NATO aláásására, belülről.

Egyrészt, a rengeteg negatív nyilatkozata önmagában kérdésbe vonja a szövetség felé való elköteleződését – beleértve azokat a hamis vádakat is, miszerint a NATO többi tagállama nem sietne Washington segítségére, miközben pontosan ez történt, nagy áldozatokat követelve, a szeptember 11-i támadások után.

Emellett lecsökkentheti az Európában állomásozó amerikai katonák számát, és kivonhatja az Egyesült Államokat a NATO nemzetközi parancsnokságából. Ez tulajdonképpen megbénítaná a döntéshozatalt, amely konszenzusra épül. Ami az 5. cikkelyt illeti, amely szerint egy tagállam elleni agresszió az összes tagállam elleni támadásnak minősül, a cikkely azt is tisztán leírja, hogy minden tagállam maga határozza meg, hogy milyen mértékben küld segítséget. Néhány sisak, vagy éjjellátó eszköz elküldése jogilag tökéletesen megfelelne a szerződés szövegének.

Egyszóval Trumpnak sok lehetősége van arra, hogy aláássa a NATO-t, vagy legalábbis az Egyesült Államok szerepét a szövetségben. Ez a valóság, amivel Washington szövetségeseinek szembe kell nézniük. Megpróbálták már megértetni az amerikai elnökkel, hogy miért fontos a NATO. Nem csak nekik, de az Egyesült Államoknak is. Próbálkoztak hízelgéssel, megnövelt költségvetéssel, gyakori hívásokkal és találkozókkal, de egyik sem működött.

Ez azt jelenti, hogy a szövetség többi tagállama előtt három lehetőség áll.

Először is megpróbálhatják kivárni Trump utolsó ciklusát, abban a reményben, hogy a következő amerikai elnök nem folytatja ezt a politikát. Ez működött Trump első ciklusában, de korántsem biztos, hogy most is működni fog. Valami alapvető dolog sérült, és az európaiak Amerikába vetett bizalma is része ennek.

A második lehetőség az önellátás, és egy teljes mértékben európai védelmi szövetség létrehozása, a NATO-n kívül, amely biztosítaná az Egyesült Államoktól való stratégiai függetlenséget. Ez azonban nem volna bölcs döntés. Egyetlen létező vagy új tisztán európai struktúra sem lesz működőképes, mert nincs meg a logisztikai és szakértelmi tudás egy ilyen szövetség megalapításához.

A harmadik opció pedig a NATO, amely 1950 óta szolgálja Európa védelmét – de teljesen megújulva.

A szövetség több mint 70 éves múltja alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak Amerika-vezette, de Amerika-centrikus is. Az Egyesült Államok katonai, hírszerzési és diplomatikus hozzájárulása a rendszer gerince, amely fenntartja és működésre bírja. Ezt az Amerika-központúságot helyettesíteni nem lesz egyszerű, de korántsem lehetetlen. Európa és Kanada számára adottak a közös erőforrások, katonai tapasztalat, ipari kapacitás, technikai tudás és politikai akarat ahhoz, hogy helyettesítsék Washingtont a rendszer középpontjában.

A NATO-tagállamok megfogadták, hogy emelik a védelmi kiadásaikat, a hidegháború óta nem látott szintekre. Új sorkatonasági formákat hoznak létre, hogy feltöltsék haderőiket, valamint a védelmiiparba is jelentős mennyiségben fektetnek be. Ugyan az Egyesült Államokhoz képest még mindig le vannak maradva, ami az innovációt és a technológiát illeti, rohamos ütemben fejlődnek, elsősorban az ukrán cégekkel való együttműködés hatására. Emellett a NATO-n kívül is aktívak, elég csak a brit Joint Expeditionary Force-ra, vagy az Európai Unió SAFE (Security Action for Europe) programjára gondolni.

Amire a NATO-nak jelenleg szüksége van, az idő. Idő arra, hogy elszántságát és erőforrásait katonai képességgé alakítsa. A probléma, hogy ez az idő években mérendő, talán öt évnél is hosszabb időben. Továbbá, a sikeres átalakítás sebessége fogja meghatározni az amerikai együttműködés mértékét.

Mindazonáltal egy európaibb NATO-ra van szükség. Szomorú, hogy ehhez az első NATO-ellenes amerikai elnökre volt szükség, de az átalakulás elengedhetetlen. Mind Európa, mind a NATO nyerni fog vele.

Ivo Daalder véleménycikkének szemléje.

https://www.politico.eu/article/different-nato-defense-security-us-donald-trump/