Izlandon augusztus 29-én népszavazást tartottak, melyen azt kérdezte meg a kormány a lakosságtól, hogy folytassák-e a 2013-ban abbamaradt európai uniós csatlakozási tárgyalásokat. A 400 ezer főt számláló szigetországban a választásra jogosultak rekordközeli 82%-a ment el szavazni. Ennél csak a 2009-es parlamenti választásnál volt magasabb az arány, 85% – a választás legfőbb kérdése ekkor is az ország európai integrációja volt. A népszavazás előtti közvélemény-kutatások kivétel nélkül azt mutatták, hogy a szavazás nagyon szoros lesz, a lakosság pedig teljesen megosztott az ügyben. Végezetül nyert a „nem” tábor, a szavazó izlandiak 52%-a utasította vissza a csatlakozási tárgyalások folytatását.
Geopolitikai és gazdasági okok
Izland esete merőben más, mint a többi, az Európai Unió kapujában álló országé. A szigetország a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb országa, gazdasági és fejlettségi mutatói a legtöbb esetben meghaladják az EU-s átlagot, leginkább Skandináviához hasonlíthatóak. Izland esetében ezért nem gazdasági érdekek fűződnek a csatlakozáshoz – bár, mint azt lentebb írjuk, a csatlakozás elutasításának legfőbb oka mégis gazdasági volt. Az ország emellett jelenleg is tagja az EGT-nek (Európai Gazdasági Övezet), így az EU-s közös piac számos előnyét élvezi, a döntéshozatalba beleszólni viszont nem tud. A csatlakozás egyik legfőbb indoka éppen az volt, hogy ha Izland tagja lenne az Uniónak, akkor részt vehetne azokban a tárgyalásokban, amelyek eredményei legtöbbször így is hatással vannak rá.
A szigetország újbóli érdeklődésének legfőbb oka azonban inkább geopolitikai, mintsem gazdasági. Donald Trump amerikai elnök fokozott érdeklődése az Északi-sark iránt közelebb tolta Izlandot Európához, ezen pedig nem változtat semmit az, hogy egyelőre az EU-n kívül marad Reykjavík. Trump agresszív politikája a térségben arra készteti az egyébként euroszkeptikus és gyakran amerikabarát izlandi elitet, beleértve a kormányt, hogy újraértékelje prioritásait. Az Egyesült Államok kiszámíthatatlan vámpolitikája, amely Izlandot is súlyosan érintette (15%-os általános vámot vetett ki rá Trump), valamint amerikai tisztviselők, mint például Billy Long izlandi nagykövet azon kijelentései, hogy Izland lehet az Egyesült Államok 52. állama, rendkívül negatívan érintik a kis, katonasággal nem rendelkező országot. Ebben az új geopolitikai helyzetben Európa biztosabb, kiszámíthatóbb szövetséges lehet, és minden bizonnyal lesz is, akár tagja Izland az EU-nak, akár nem. Az ország ráadásul stratégiailag nagyon fontos helyen fekszik, a GIUK-rés (Greenland-Iceland-United Kingdom-gap) közepén, ahonnan nemcsak a világ tengereire kihajózó orosz tengeralattjárókat, de az Északi-sark nagy részét is szemmel lehet tartani.
A népszavazás eredménye a lelkes izlandi kormány mellett Brüsszelben is fájdalmas lesz. Több európai uniós tisztviselő tett arra utalást, hogy Izland esetleges csatlakozása nagyon is szükséges lendületet adhatna az EU-s bővítéspolitikának. A Reykjavíkkal való tárgyalások ugyanis minden bizonnyal viszonylag gyorsan és különösebb nehézségek nélkül lezajlottak volna. Ez a többi, már régóta csatlakozni kívánó országnak kellő lendületet adhatott volna, csökkenthette volna a bővítéspolitikával szembeni (némileg jogos) szkepticizmust, valamint megerősítette volna az EU jelenleg igencsak gyenge stratégiai szerepét az Északi-sarkon. Az izlandi kormány is érezte, hogy ez egy „most vagy soha” pillanat, fontos ugyanis kiemelni, hogy a 48%-os támogatottság minden mérés szerint rekordmagas. Kristrun Frostadóttir miniszterelnök már a népszavazás előtt hangsúlyozta, hogy ha az nem eredményes, az EU-tagság kérdése jelentős időre lekerül a napirendről.
A népszavazás végül, mint Izland és más észak-európai országok esetében gyakran, a halászati jogok kérdéséről szólt. A „nem” kampány sikeresen győzte meg az izlandiakat, elsősorban az ország ritkábban lakott keleti részein, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás csorbítaná az izlandi halászok jogait, korlátozná lehetőségeiket, és más országok halászai is feltűnnének a vizeiken. Az „igen” tábor ezzel szemben elsősorban Reykjavíkban és az ország sűrűbben lakott nyugati részén volt eredményes, egyes körzetekben 70-80%-os támogatottságot kapott, a ritkábban lakott területeken azonban több körzetben a 20%-ot sem érte el az igennel szavazók aránya.
Évtizedek óta tartó vita az uniós tagságról
Izland először 2009-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, amikor a pénzügyi válság súlyosan érintette az ország kicsi és külső hatásoknak kitett gazdaságát (“Icesave” krízis). Egy euroszkeptikus kormány azonban 2013-ban lezárta a csatlakozási tárgyalásokat, amely akkor, akárcsak 2026-ban, elsősorban a halászati jogok kérdése miatt vált nehézzé. Fontos azonban megjegyezni, hogy Izland legtöbb vitája akkor az Egyesült Királysággal volt, amely ma már nem EU-tag, ezért ezen kérdések rendezése most valószínűleg sokkal könnyebb lett volna.
A geopolitikai feszültségek – köztük a közel-keleti háború és az Egyesült Államok importvámjai – új sürgősséget adtak annak a kérdésnek, amelyről az izlandiak évtizedek óta időről időre vitáznak, a csatlakozás támogatottsága idénig azonban 20 és 30% között mozgott. Az „igen” kampány támogatói szerint az uniós csatlakozás hozzájárulhatna a kamatok csökkentéséhez, és nagyobb biztonságot nyújthatna egy olyan világban, amelyet az ukrajnai háború, valamint Donald Trump amerikai elnök egy másik sarkvidéki sziget, Grönland annektálásával kapcsolatos kijelentései is bizonytalanná tesznek. A „nem” kampány hívei ezzel szemben úgy vélték, és erről sikerült meggyőzniük honfitársaik többségét, hogy az EU-tagság veszélyeztetné a sziget szuverenitását és halászati jogait.
Frostadóttir miniszterelnök szombaton, miután leadta szavazatát a fővárosban, újságíróknak azt mondta, hogy a népszavazási kampány újra fellobbantotta a vitát Izland helyéről a világban. „Ez egy nagyszerű nap. Évek óta várunk arra, hogy végre szavazhassunk erről” – mondta Frostadóttir, hozzátéve, hogy kormánya a népszavazás eredményétől függetlenül folytatja munkáját.
Kamatok és megélhetési költségek
A kormány várakozásaival ellentétben az izlandi viták középpontjában a halászat mellett elsősorban a kamatok és a megélhetési költségek álltak, nem pedig a biztonságpolitikai kérdések. Izland évek óta magas inflációval és magas kamatokkal küzd, ami jelentősen megdrágította a jelzáloghiteleket. Az „igen” szavazat támogatói szerint az EU-tagság, illetve esetleg az euró bevezetése enyhíthetett volna ezen a helyzeten. Az izlandi jegybank alapkamata 8 százalék, szemben az Európai Központi Bank 2,25 százalékos kamatlábával.
„Ez önmagában nem oldaná meg Izland strukturális problémáit, de katalizátora lehetne egy egészségesebb gazdaság kialakulásának” – mondta Vilhjalmur Hilmarsson, a Viska, Izland egyik legnagyobb szakszervezetének vezető közgazdásza. Gudrun Hafsteinsdottir ellenzéki vezető, a „nem” kampány egyik fő irányítója szerint az EU-tagság gazdasági előnyeit eltúlozzák. „Ezeket a problémákat nem Brüsszel fogja megoldani helyettünk. Ezeket az izlandi politikusoknak kell megoldaniuk” – mondta. A 70 éves Ragnhildur Skarphedinsdottir választó azt mondta, hogy Izland önállóan is jól boldogul, ezért ő „nemmel” szavaz. „Ha továbbra is megőrizzük a függetlenségünket, ahogy eddig, bizakodva tekinthetünk a jövőbe” – mondta, mielőtt leadta szavazatát Reykjavíkban. Az uniós szabályok szerint a halászati kvótákat többek között a korábbi halászati tevékenység alapján állapítják meg. Egyes izlandi tisztviselők ezért úgy vélik, hogy Izland az EU-tagság esetén is megőrizné ellenőrzését saját vizei felett, mivel évtizedek óta egyetlen uniós ország sem folytat ott halászatot. Hafsteinsdottir azonban vitatja ezt az érvelést. „Tudom, hogy az Európai Unió bizonyos rugalmasságot ígérne, különösen kezdetben, de azt is tudjuk, hogy ez nem tartana örökké” – mondta.
Források
https://ceahungary.hu/europai-unio/eu-bovites/ovatos-elkotelezodes-izland-europai-integracioja/
https://edition.cnn.com/2026/08/29/europe/iceland-eu-referendum-talks-votes-hnk-intl
https://www.dw.com/en/iceland-eu-referendum-european-union/a-78560633