Februárban az izraeli katonai hírszerzés arról tájékoztatta az ország vezetőit, hogy a Hamas továbbra is fennmarad terrorista szervezetként a háború után is. Ennek ellenére az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu továbbra is azt állítja, hogy „teljes győzelem” lesz a Hamas felett, és „hónapok, nem évek” kellenek ehhez.
Ez részben azért van, mert október 7. megváltoztatta Izraelt, és traumát okozott, megerősítve az izraeliek hitét, hogy nem tudnak együtt élni a Hamas uralma alatt a Gázai övezetben. Izrael légi és szárazföldi kampánya a Gázába olyan tervezésűnek tűnt, hogy kitúrja a Hamast – ami hatalmas kihívás, tekintve a Hamasszal való alagúthálózatát és az egész övezet lakosságának cinikus használatát pajzsként. Az árat a palesztinok fizették meg, ahogy Izrael biztosította, hogy a Hamas soha többé ne jelentsen fenyegetést Gázából, amihez – mint Netanjahu mondta – még mindig szükség van arra, hogy izraeli csapatokat küldjenek a déli, Egyiptommal határos Rafah városába. Az amerikai elnök, Joe Biden azt állította, hogy ez a mozgás csak akkor történhet meg, ha van hiteles evakuációs terv a most már 1,3 millióra duzzadt gázai lakosság számára.
Ha a Hamas, ahogy az izraeli katonai hírszerzés jósolja, továbbra is fennmarad egy terrorista szervezetként Gázában, akkor Netanjahunak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a területen nem lehet teljes győzelem. Hasonlóképpen, miközben biztosítja, hogy a Hamas ne tudja megtartani katonai jelenlétét Rafahban, Izraelnek gondoskodnia kell arról is, hogy az Egyiptommal határos terület ne legyen áteresztőképességű, és ne lehessen nagy mennyiségű anyagot csempészni Gázába. Ha semmi más nem, ez az elvárás arra mutat, hogy kidolgozzanak egy közös rezsimet vagy koordinált megközelítést Egyiptommal a csempészés megállítására a Szinai-félszigetről Gázába. Így tehát Izraelnek stratégiára van szüksége, nem csak szlogenekre, hogy biztosítsa, hogy a Gázában tett katonai erőfeszítései (és eredményei) új politikai valósággá váljanak – egy valósággá, amely azt jelenti, hogy Izraelt soha többé ne fenyegethesse az övezet. Az hatásos stratégia kiindulópontja az objektív más megfogalmazása. Ideje, hogy az izraeli vezetők felismerjék, soha nem fognak tudni teljesen felszámolni vagy megszüntetni a Hamast. Ahogy az Egyesült Államok tapasztalta az Iszlám Állam (ISIS) felszámolási törekvéseiben, egy ideológiát nem lehet felszámolni – akármilyen utálatos is legyen. Az Egyesült Államok megsemmisítette katonailag az ISIS-t, de még mindig körülbelül 3000 katonát tart Irakban és 900-at Szíriában annak érdekében, hogy a csoport ne álljon újra össze.
Izrael nem tudja megtartani jelenlétét Gázában, ha azt akarja, hogy az övezet átalakuljon. Izrael sem akar felelősséget vállalni a Gázában élő 2,3 millió palesztinért, és nem akar foglalkozni azon gerillaharcokkal sem, amelyek valószínűleg bármilyen újbóli elfoglalás következtében kitörnének. Mindezt leszögezve, Izraelnek nem szabad elhagynia Gázát addig, amíg tudja, hogy a Hamas nem képes újra összeállni, sem katonailag, sem politikailag. Ez nem jelenti a Hamász eltörlését. Azonban azt jelenti, hogy a szervezet katonai infrastruktúráját, fegyverraktárát, hadiipari bázisát, parancsnoki és ellenőrzési rendszerét és szervezeti egységét nagyrészt meg kell semmisíteni. Ezen túlmenően azt jelenti, hogy alternatívát kell létrehozni a Hamasz helyett, amely képes az mindennapi igazgatásra, és biztosítja az újjáépítéshez szükséges jog és rend kereteit. Más szóval, Izrael és az Egyesült Államok célja az kell legyen, hogy a Gázát tartósan lefegyverezzék, és soha többé ne lehessen használni Izrael elleni támadások platformjaként
Forrás – Foreign Affairs