Japán háború utáni pacifizmusa az egyre határozottabb biztonságpolitikának adja át a helyét. Tokió a védelmi kiadások 2027-ig történő megduplázását tervezi: jelentős összegeket fektet be a nagy hatótávolságú fegyverekbe, a rakétavédelembe és a hírszerzési információk megosztására szolgáló rendszerekbe. A fegyverkivitelre vonatkozó korlátozások enyhítése és a kollektív védelem iránti erőteljesebb elkötelezettség döntő eltérést jelent a több évtizedes mérsékelt katonai politikától. Ezek a lépések mutatják Japán eltökéltségét, hogy visszatartsa Kína agresszióját, és proaktívabban járuljon hozzá a regionális stabilitáshoz.

A délkelet-ázsiai országok számára Japán átalakulása egyszerre jelent megnyugvást és aggodalmat. Sokan üdvözlik Tokió növekvő szerepvállalását, japán segélyeket, a katonai technológia támogatását. Ugyanakkor ezek a partnerségek kockázatot jelentenek Kína ellenszenvének kivívásában. Az eredmény egy olyan kényes helyzet, amelyben egyes országok, mint Vietnam és a Fülöp-szigetek közelebb kerülnek Japánhoz, míg mások, például Malajzia és Indonézia, egyelőre óvatosabbak a kínai kereskedelemi viszonyok óvásának érdekében.

Japán biztonságploitikai-katonai szerepének alakulása végső soron újradefiniálhatja Délkelet-Ázsia stratégiai rendjét. Ha jól kezelik, a Tokióval való mélyebb együttműködés erősítheti a régió ellenálló képességét és autonómiáját. Ha azonban az ASEAN tagjai nem tudják összehangolni válaszlépéseiket, Japán újrafegyverkezése felgyorsíthatja a polarizációt, és a régiót egyre inkább a nagyhatalmak közötti verseny, nem pedig a diplomácia fogja meghatározni.

A teljes elemzés elolvasható itt: East Asia Forum