Eduard Sevardnadze 1928. január 25-én született Mamati falujában. Családja mezőgazdasági munkással foglalkozott, és Shevardnadze egy szegény, vidéki családban nőtt fel. Eduard Sevardnadze 1972 és 1985 között a Grúz Kommunista Párt első titkára volt, majd Mihail Gorbacsov hatalomra kerülését követően a Szovjetunió külügyminisztere lett. Kiemelkedő szerepet játszott a szovjet külpolitika formálásában majd, részt vett a peresztrojka és a glasznoszty folyamatában. Az Egyesült Államokkal való leszerelési tárgyalásokban, az afganisztáni háború lezárásában és a német egység helyreállításában is fontos szerepet játszott.
A Szovjetunió szétesése után Sevardnadze fontos politikai szerepet vállalt a független Grúziában. Az 1990-es évek elején az államtanács és a parlament elnöke volt, majd 1995-ben megválasztották Grúzia köztársasági elnökévé. 2003-ban a rózsás forradalom kényszerítette lemondásra. Utódját, Miheil Szaakasvilit, és támogatta a 2012 októberében hatalomra került Grúz Álom nevű pártot, aktív politikai szerepvállalását ekkorra már feladta.