Hoszni Mubarak volt egyiptomi politikus és államfő, aki hosszú ideig, 1981 és 2011 között volt Egyiptom elnöke. Mubarak politikai pályafutása az Egyiptomi Légierőben kezdődött, ahol végül vezérőrnagyi rangig jutott. 1981-ben Anvar Szadat elnök meggyilkolása után ő lett az elnök, miután a Légierő által irányított szövetségesek vették át az irányítást.

Mubarak külpolitikája nagyrészt az Egyiptom számára stratégiailag fontos béke és stabilitás megőrzésére összpontosított, különösen az arab és izraeli konfliktusok kezelésében. Egyik legismertebb külpolitikai döntése az volt, hogy Egyiptom 1979-ben békét kötött Izraellel. Ez az egyezség azonban sok kritikával járt a térségben és az arab világban, mivel néhányan az arab nemzetek közötti szolidaritás feladásának tekintették.

Mubaraknak komoly szerepe volt a Közel-Kelet békéjének előmozdításában, részt vett az izraeli-palesztin béketárgyalásokban, és Egyiptom volt az egyik fő békefenntartó az izraeli-palesztin konfliktusban. Azonban kritikusai szerint Mubarak rezsimje autokratikus volt, gyakran megfojtotta a politikai ellenzéket és korlátozta a polgári szabadságokat.

2011-ben Egyiptomban kitörtek a tömeges tiltakozások, amelyek az elnöki rezsim ellen irányultak, és Mubarakot távozásra kényszerítették. Ez a mozgalom része volt az arab tavasznak, amely az arab világ számos országában politikai változásokat hozott. Mubarakot korrupció és emberi jogi jogsértések miatt vádolták meg, és később elítélték. Így végül az ő hatalma és politikai befolyása Egyiptomban véget ért.

‍

Forrás – wikimedia