Hugo Chávez venezuelai politikus volt, aki 1999-től haláláig, 2013-ig állt az ország élén. Chávez egy volt katona volt, aki 1992-ben sikertelen puccskísérletet vezetett az akkori venezuelai elnök ellen. Bár a puccs nem volt sikeres, ez emelte őt a közfigyelembe, és politikai karrierjét indította el.

Chávez 1998-ban győzött a venezuelai elnökválasztáson, amikor az országban növekvő elégedetlenség volt a hagyományos politikai elit iránt. Az ő elnöksége alatt Chávez radikális baloldali politikát folytatott, melyet „chavizmusnak” is neveznek. Politikájának középpontjában a „bolivari forradalom” állt, melynek célja a szegények és a társadalmi kirekesztettek helyzetének javítása volt.

Chávez külpolitikája is jelentős volt, különösen a latin-amerikai térségben. Szoros kapcsolatot ápolt más baloldali vagy radikális baloldali kormányokkal, például Kubával és Bolíviával. Támogatta a latin-amerikai integrációt és a regionális együttműködést, és ő volt az egyik vezető alakja a latin-amerikai baloldal újjáéledésének az 1990-es évek végén és az 2000-es évek elején.

Chávez kritikával is szembesült, különösen azzal kapcsolatban, hogy autoriter módon irányította az országot, és számos intézkedése megosztotta a venezuelai társadalmat. Az ellenzéki csoportok és a nemzetközi közösség egy része is aggódott amiatt, hogy Chávez politikája korlátozza a demokratikus intézményeket és az emberi jogokat.

Különösen jelentős volt Chávez kapcsolata az Egyesült Államokkal. Gyakran bírálta az amerikai imperializmust és a kapitalizmust, aminek következtében feszült viszony alakult ki közte és az Egyesült Államok között. Ennek ellenére Venezuelának fontos olajszállítási kapcsolatai voltak az Egyesült Államokkal, ami egyfajta kényes egyensúlyozást eredményezett a két ország között.

Chávez halála után Venezuelában politikai instabilitás és gazdasági válság alakult ki, ami továbbra is fennáll, és amelynek következményei hatással vannak a világpiacokra és a regionális geopolitikára.

Forrás – wikimedia