Carlos P. Garcia, a Fülöp-szigetek nyolcadik elnöke (1957-1961), legismertebb a „Filipino First Policy” („Első a filippínó”) néven ismert politikájáról, amely előnyben részesítette a filippínó vállalkozásokat a külföldi cégekkel szemben, hogy elősegítse az ország gazdasági függetlenségét. Ezzel a politikával Garcia célja az volt, hogy csökkentse a külföldi uralmat a filippínó gazdaságban és támogassa a helyi ipar fejlődését, amit elengedhetetlennek tartott az igazi gazdasági függetlenség eléréséhez, még politikai függetlenségük 1946-os elnyerése után is.
Garcia elnöksége alatt bevezette a megszorítási programot, amely az ország gazdasági nehézségeinek kezelésére irányult a fiskális fegyelem és az erőforrások hatékony felhasználásának előmozdításával. A program intézkedései között szerepelt a kormányzati kiadások csökkentése, a bevételek növelése, valamint a takarékosság, az önfegyelem és a szorgalom kultúrájának népszerűsítése a filippínók körében
A külpolitikában Garcia jelentős lépéseket tett azzal, hogy tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államok használaton kívüli katonai bázisterületeinek filippínó ellenőrzés alá vonásáról, ami jól tükrözi a nemzeti szuverenitás melletti elkötelezettségét. Ezen kívül Garcia korábbi politikai pályafutása során alelnökként és külügyminiszterként szolgált Ramon Magsaysay elnök alatt, valamint ellenállási vezető volt a második világháború alatti japán megszállás idején, szenátor és Bohol kormányzója is volt.
Carlos P. Garcia elnöksége a filippínó nacionalizmus megerősítésére tett erőfeszítései révén emlékezetes, mind gazdasági, mind politikai szempontból, és jelentős hatással volt az ország irányára és identitására.
Forrás – wikimedia