Ma megemlékezünk Holota Jánosról, az érsekújvári sokoldalú felvidéki magyarról, aki sportolóként, városbíróként és politikusként is kimagasló teljesítményt nyújtott. Bár élete során számos nehézséggel kellett megküzdenie, mindig hű maradt magyarságához.

Holota János 1890-ben született egy parasztcsaládba. Már fiatalon megmutatkozott tehetsége, tanulmányait Érsekújváron kezdte, majd a Budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi diplomát. Tanulmányai mellett a sportban is kiválóan teljesített: labdarúgásban, rövidtávfutásban és diszkoszvetésben is kitűnt, utóbbiban 1912-ben Magyarországot képviselte egy osztrák-magyar versenyen. Az első világháború kitörése után katonai szolgálatra jelentkezett, ahol főhadnagyként szerelt le, és számos kitüntetést kapott.

A háború után visszatért Érsekújvárba, és aktívan részt vett a közéletben. 1920-ban csatlakozott a Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párthoz, és 1923-ban városbíróvá választották. Ezt a tisztséget 1938-ig töltötte be, miközben jelentősen hozzájárult a helyi közösség fejlődéséhez. 1925-ben nemzetgyűlési képviselővé választották, de leginkább Érsekújvár és környékének ügyeire koncentrált. A Felvidék Magyarországhoz való visszacsatolása után Budapestre költözött, ahol a Belügyminisztériumban dolgozott, és a Gyáriparosok Országos Szövetsége felvidéki fiókjának elnökeként tevékenykedett.

Az Érsekújvár és Vidéke szerkesztősége az ő házában működött. A második világháború után Magyarországon maradt, ahol a felvidéki magyarok megsegítésén munkálkodott. Az 1945-1948 közötti lakosságcsere ellen küzdött, és részt vett az Új Otthon akcióban. Az 1950-ben hatalomra kerülő kommunista rendszer emigrációba kényszerítette, így Chilébe költözött, ahol élete végéig aktív maradt. 1958-ban hunyt el Santiago de Chilében.

Holota János életútja példaértékű: sportolóként, közéleti szereplőként és politikusként egyaránt maradandót alkotott, hozzájárulva a felvidéki magyarság történetéhez.

Forrás – felvidek.ma