Julius és Ethel Rosenberg az Egyesült Államok egyik legismertebb kémkedési ügyének középpontjában álltak a hidegháború idején. Julius 1918. május 12-én, Ethel pedig 1915. szeptember 28-án született New Yorkban, zsidó bevándorlók családjában. Julius elektromérnökként dolgozott az Egyesült Államok Hadseregének Jelző Testületénél, míg Ethel gépírónő volt, és szakszervezeti tevékenysége révén ismerkedett meg Julius-szal.

A Rosenberg házaspárt 1950-ben azzal vádolták meg, hogy szovjet kémek, akik atomtitkokat adtak át a Szovjetuniónak. A vádak szerint Julius a Manhattan-projekt információit továbbította, amely az első atomfegyver kifejlesztésére irányult, Ethel pedig segített férjének a titkok megszerzésében és továbbításában. A perük 1951-ben kezdődött, és több tanú, köztük Ethel öccse, David Greenglass is ellenük tanúskodott. Greenglass maga is részt vett a kémkedésben, és vádalkut kötött, hogy enyhébb büntetést kapjon.

A Rosenberg házaspárt 1951-ben bűnösnek találták és halálra ítélték. Az ítélet nagy közfelháborodást váltott ki, mind belföldön, mind külföldön, sokan úgy vélték, hogy az ítélet túl szigorú és politikai indíttatású volt. Több fellebbezés után, melyeket mind elutasítottak, Julius és Ethel Rosenberget 1953. június 19-én kivégezték a Sing Sing börtönben, villamosszékben.

Az ügy hosszú ideig vita tárgyát képezte. Az 1990-es években nyilvánosságra hozott szovjet dokumentumok megerősítették, hogy Julius valóban kémkedett a Szovjetuniónak, azonban Ethel szerepe továbbra is vitatott maradt. Néhány kutató úgy véli, hogy a bizonyítékok ellene gyengébbek voltak, és hogy elsősorban azért ítélték halálra, hogy nyomást gyakoroljanak Juliusra, hogy valljon.

A Rosenberg-ügy számos művészeti és irodalmi műben megjelent, beleértve drámákat, filmeket és regényeket. Az ügy szimbolizálja a hidegháború idején Amerikában uralkodó feszültségeket és félelmeket, különösen a kommunizmus elleni harc és a McCarthy-éra összefüggésében. A Rosenberg házaspár története a hidegháború egyik legdrámaibb és legellentmondásosabb epizódja maradt, amely mindmáig élénken él a közvélemény emlékezetében.

Forrás – wikimedia