Podmaniczky Frigyes 1824. június 19-én született. Huszárkapitányként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A vereséget követően egy évre közlegényként Milánóban és Innsbruckban szolgált, ahol fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket. Az abszolutizmus alatt aszódi birtokára vonult vissza, ahol irodalommal foglalkozott és futárszolgálatot teljesített az emigráció számára. 1861-ben tért vissza a közéletbe Szarvas parlamenti képviselőjeként, és ezt a tisztséget 1906-ig megtartotta.

A család anyagi helyzetének romlása miatt Kerepesi úti lakásában élt, újságcikkek írásából tartotta fenn magát. 1868-69-ben a Hazánk című folyóiratot szerkesztette, majd Tisza Kálmán támogatásával különböző pozíciókat töltött be. 1871-ben csatlakozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsához, ahol 1873-tól 1905-ig alelnökként dolgozott. Irányítása alatt épült ki Budapest számos ikonikus része, mint például a Nagykörút, az Andrássy út és a Várkert Bazár. Nevéhez fűződik a város csatornázása, a rakpartok kialakítása és új városnegyedek építése.

Az Operaház építését is felügyelte. 1875-től tíz évig a Nemzeti Színház intendánsaként dolgozott, megszervezte a budapesti színházak működését. 1889-től a Szabadelvű Párt elnöke volt, és számos más tisztséget is betöltött. Szerény stílusa miatt népszerű volt a város polgárai körében.

Emellett íróként is tevékenykedett, 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1907-ben hunyt el, emlékét több emlékmű, utcanév és szobor őrzi Budapesten. Krúdy Gyula „Budapest vőlegénye” című művében örökítette meg életét.

Forrás – kultura.hu