Az optimizmust és az ellenfelével szembeni éles kritikát egyensúlyozó beszédében Harris elismerte a jelöltséghez vezető „valószínűtlen” útját, és kezet nyújtott minden politikai ideológiájú szavazónak, aki hisz Amerika ígéretében. Harris történelmet írna, ha megválasztanák – első nőként, első fekete nőként és első ázsiai-amerikai nőként töltené be az elnöki tisztséget -, de inkább arra a történelemre összpontosított, amelyet az ország novemberben megváltoztathat.

„Nemzetünknek ezzel a választással értékes, múló lehetőség nyílik arra, hogy túllépjünk a múlt keserűségén, cinizmusán és megosztó harcain; esélyt kapunk arra, hogy új utat törjünk magunk előtt – nem egy párt vagy frakció tagjaként, hanem amerikaiakként” – mondta Harris több ezer demokratának Chicagóban.

Majd harsogó tapsvihar közepette így szólt: „Mindazok nevében, akiknek a történetét csak a Föld legnagyszerűbb nemzetében lehetett megírni, elfogadom az önök jelölését az Amerikai Egyesült Államok elnöki tisztségére.”

Forrás – The Guardian