A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Keir Starmer brit munkáspárti vezető és Donald Trump közötti összehasonlítás félrevezető lehet, még ha egyes konzervatív politikai szereplők és kommentátorok ezt a párhuzamot próbálják is erőltetni. A szerző szerint Starmer és Trump politikai karaktere, módszerei és céljai radikálisan eltérnek egymástól. Míg Trump a populista retorikát és a politikai normák felrúgását használta hatalomra kerüléséhez, addig Starmer inkább a mérsékelt, intézményes politizálás eszközeivel él.
A cikk rámutat, hogy a jobboldali média és egyes politikai ellenfelek próbálják Starmer-t „Baby Trumpként” beállítani, hogy aláássák hitelességét, azonban ez a taktika kevésbé hatékony az Egyesült Királyság politikai környezetében. Starmer nem a populizmusból építkezik, hanem a Munkáspárt hagyományos szavazóbázisát igyekszik megerősíteni, és olyan politikai középutas stratégiát követ, amelynek célja a széles társadalmi rétegek megszólítása. A szerző végül arra a következtetésre jut, hogy az efféle retorikai támadások nemcsak pontatlanok, hanem stratégiai szempontból is elhibázottak lehetnek a brit politikai térben.