Kína viselkedése véget vetett a stratégiai kétértelműség korszakának. Véleménycikk-szemle.

Japán legutóbbi diplomáciai álláspontja Tajvanról fordulópontot jelent a háború utáni biztonságpolitikájában. Japán kijelentette, hogy egy esetleges kínai támadás saját biztonságára is fenyegetést jelent. Ez a nyilatkozat eltér az ország korábban visszafogott álláspontjától, amely stratégiai kétértelműségre, szövetségi függőségre támaszkodott a felemelkedő Kína kezelésének érdekében. Japán biztonsági stratégiája nem támaszkodhat kizárólag a nyugati szövetségekre: a regionális kapcsolatok (különösen Dél-Koreával) kritikus fontosságúak. A történelmi feszültségek bonyolítják ezeket a kapcsolatokat, de rávilágítanak az egység hiányából fakadó veszélyekre is. A kínai katonai nyomás és gazdasági kényszer által fémjelzett változó dinamika kihívást jelent Japán passzivitásának fenntartására.

Európa hasonló dilemmával szembesül: bár elismeri a Kínával szembeni egyértelműs fellépés szükségességét, továbbra is hezitál, és gyakran a konkrét kötelezettségvállalások helyett az elméleti stabilitásra való felhívást választja. Ez a vonakodás abból fakadhat, hogy Európa meg akarja őrizni politikai előnyeit, miközben elkerüli a konfrontációt. Európa, figyelemmel kísérve Japán határozott lépését, saját megközelítését kell újragondolnia, mivel a kétértelműség túl sok kockázatot rejt. A kérdés már nem az, hogy az irányváltás következményekkel jár-e, hanem az, hogy ezeket önként megkockáztatják-e, vagy az események fogják rákényszeríteni a lépést Európára. Japán úgy döntött, hogy szembenéz az új valósággal; Európának most el kell döntenie, hogy követi ezt a példát, vagy a hezitálás maga válik nagyobb kockázattá.

A teljes véleménycikk-szemle elolvasható itt: JapanTimes