Kína egyre inkább globalizálja nemzeti hőseinek és mártírjainak panteonját, így az egykor belföldön használt narratívát világszerte az állami identitás és befolyás eszközeként használja. Törvények, emlékhelyek és a modern „békeidőbeli hősök” (például orvosok, szegénység ellen küzdő munkások és katasztrófaelhárítók) bevonásával Peking erősíti a hazafiságot és a polgári lojalitást mind belföldön, mind külföldön. Ez a fejlődő emlékezetpolitika arra törekszik, hogy az áldozatot és a hősiességet a „nemzeti megújulás” projekt kulcsfontosságú elemeiként ábrázolja.

A kínai diaszpóra központi szerepet játszik ebben a terjeszkedésben. A nagykövetségek és konzulátusok aktívan szerveznek emlékünnepségeket, finanszíroznak emlékműveket és együttműködnek a külföldi kínai egyesületekkel a közös történelmi tudat megerősítésének érdekében. Jelenleg több, mint 300 emlékhely létezik közel 50 országban, amelyek körülbelül 110 000 kínai mártírt tisztelnek. Ez a transznacionális megemlékezés segít Kínának az egység és a legitimitás érzését közvetíteni határain túlra is.

A globális „emlékezet-kampány” azonban diplomáciai érzékenységbeli kérdéseket is felvet. Míg sok ázsiai és afrikai ország a kínai emlékdiplomáciát a szélesebb körű gazdasági vagy politikai partnerség részeként elfogadja, mások óvatos távolságot tartanak, hogy megvédjék saját történelmi narratívájukat és társadalmi kohéziójukat. Kína hős és mártír panteonjának globalizálása a soft power egy finom formájaként működik: ötvözve a hazafiságot, a történelmet és a diplomáciát a nemzetközi befolyás érdekében.

A teljes elemzés elolvasható itt: East Asia Forum