Kinek az Oroszországa ez egyébként? A jóindulatú tisztelet politikája felé” – E. Wayne Merry amerikai elemző távirata Moszkvából 1994.

Szerző: | jan 20, 2025 | Elemzés, Európa

Washington, D.C., 2024. december 18. – A mára legendássá vált, de sokáig titokban tartott, 70 bekezdésből álló távirat, amelyet 1994 márciusában írt E. Wayne Merry, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének vezető politikai elemzője. A táviratban az elemző bírálta az oroszországi radikális gazdasági reformokra összpontosító amerikai politikát.

Merry 1994-ben a pénzügyminisztérium ellenvetései miatt nem tudta elérni, hogy a kritikus üzenetet az egész kormányzat megkapja ezért végül az úgynevezett „Dissent Channel”-hez folyamodott helyette – olvasható Merry visszatekintő kommentárjában, amelyet az archívum szintén közzé tett a tényleges „hosszú távirattal” és más feloldott titkosítású dokumentumokkal együtt.

A Merry-távirat, amely George Kennan 1946-os hosszú táviratára emlékeztet az orosz realitások elemzésének mélységében és terjedelmében, és majdnem ugyanolyan előrelátó a jóslataiban, csak a Nemzetbiztonsági Archívumnak az információszabadságról szóló törvény (FOIA) alapján indított perének eredményeképpen került a nyilvánosság elé. A Külügyminisztérium megtagadta magától Merry-től a másolat kiadását, arra hivatkozva, hogy a más véleményen lévő üzenetek nyilvánosságra hozatala rossz ösztönzést jelentene a jövőbeli külügyi tisztviselők számára.

A provokatívan „Kinek az Oroszországa ez egyébként? A jóindulatú tisztelet politikája felé” címmel a Merry-távirat azt állította, hogy a radikális piaci reform rossz gazdasági recept Oroszország számára, amelynek gazdaságát korábban államilag irányították, a politikai átmenet bizonytalan, valamint a földrajzi és éghajlati kihívások szélsőségesek. Az üzenet a „sokkterápiát” olyannyira láthatóan Washington programjának írta le, hogy az 1994-ben már látható pusztító megszorításokat az Egyesült Államokra fogták, és a hosszú távú következmények „újrateremtenék az Oroszország és a Nyugat közötti ellenséges viszonyt”. Ráadásul, figyelmeztetett Merry, „gazdasági téren is kudarcot fogunk vallani”.

A külügyminisztérium egyoldalas hivatalos válasza, amelyet a külügyi előírások szerint a politikai tervezési stábnak kellett volna küldenie, csak akkor jutott el Moszkvába, amikor Merry azon a nyáron már elhagyta a nagykövetséget. Merry csak idén olvasta először a hivatalos választ, miután a Nemzetbiztonsági Archívum egy FOIA-per keretében megszerezte az eredeti Dissent Channel-táviratot és a külügyminisztériumi választ is. A külügyi válasz, amelyet Jim Steinberg, a politikai tervezés akkori igazgatója írt alá, elismeréssel szólt Merrynek a Dissent Channel konstruktív használatáért, elfogadta az oroszországi amerikai segélyprogramokkal kapcsolatos néhány kritikáját, de egy Oroszország-ismeretet nélkülöző hangnemben közölte vele, hogy tévedett, amikor politikai célként elválasztotta a piacokat a demokráciától, mivel az előbbiek elengedhetetlenek az utóbbiakhoz.

„Tapasztalatom szerint Washington úgy próbál megérteni más országokat, hogy tükörbe néz (ez egy általános emberi hiba)” – kommentálja Merry a kontextusban írt esszéjét. Az 1990-es évek Oroszországgal szembeni amerikai politikáját, amely a demokratikus intézmények és a jogállamiság kiépítése helyett a piaci reformokra helyezte a hangsúlyt, „különösen jellemző esetnek írta le, amikor a washingtoni intézmények egy külföldi szögletes csapot próbáltak beletuszkolni egy amerikai kerek lyukba”.

A Merry hosszú távirata részletesen elemzés az Oroszországban működő politikai erőkről, a radikális reformerek gyengeségéről mind az akkori választások szempontjából, mind a jövőre nézve. Indokolja, hogy Borisz Jelcin orosz elnök miért rúgta ki a kulcsfontosságú reformereit, amit Washington egyáltalán nem üdvözölt, valamint egy hosszabb gazdaságtörténeti áttekintést ad az orosz realitásokról.

Az oroszokat zavarba ejtette az amerikai „kettős spirál” elmélet, amely szerint a piacok és a demokrácia kölcsönösen függenek egymástól, és „magasabb erkölcsi és anyagi létállapothoz” vezetnek – írta Merry 1994-ben. „Nagyon-nagyon kevés orosz kölcsönöz pozitív etikai tartalmat a piaci erőknek, és sajnos ezek közül több a maffiózó, mint a közgazdász”. Merry figyelmeztette Washingtont, hogy a radikális reformerek megérdemelték, hogy elveszítsék az 1993. decemberi választásokat, „csúnyán elvesztették, és tisztességesen elvesztették”. Végül is „az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, mit akarnak, és mit nem akarnak az emberek, ha megkérdezzük őket”.

A hosszú távirat egyik különösen kritikus passzusa az amerikai segélyprogramokat vette górcső alá. „Sajnálatos módon a bolsevikok bukása óta Oroszországban tartózkodó amerikai „tanácsadók” sokasága közül nagyon kevesen ismerkedtek meg még a legalapvetőbb tényekkel is az országról, amelynek sorsát alakítani javasolták… Még a legprogresszívebb és legrokonszenvesebb orosz tisztviselők is elvesztették türelmüket az általuk „segélyturistáknak” nevezett emberek végtelen vonulásával, akik ritkán vesződnek azzal, hogy megkérdezzék vendéglátóikat az orosz szükségletek felméréséről….”. És mivel „segélyprogramjaink gyakran főként a hazai vállalkozóknak kedveznek” – különösen ebben az esetben – „a segélypénzek nagy része soha nem hagyta el partjainkat, és nem is került orosz kézbe”.

Merry írta például korábban a Washingtonba szóló tájékoztatót, közvetlenül azelőtt, hogy Jelcin 1992 januárjában Camp Davidbe érkezett, hogy találkozzon George H.W. Bush-sal.  Szerinte  „Jelcin továbbra is küzdeni fog azzal, hogy alatta és a közreműködésével esett szét a szovjet birodalom.” Az orosz nép nem akar egy másik Lenint, csak „egy megbízható gondoskodó cárt.”.

 

A teljes dokumentum itt olvasható: Merry hosszú távirata 1994.

Doc 3 1994-03-28 Whose Russia is it-Policy of Benign Respect by Merry (1) (1)