Cho Hyun, a Koreai Köztársaság jelenlegi külügyminisztere a Global Asia szeptemberi számában fejtette ki, hogy Dél-Korea, mint az APEC 2025-ös elnöke, egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy az ázsiai-csendes-óceáni térséget átvezesse a viharos időkön.
Az Ázsia–Csendes-óceáni térség fordulópont előtt áll. Töredeznek az ellátási láncok, egyre jelentősebb akadályok állnak a kereskedelem útjába, és a nyitott, szabály-alapú együttműködések ideálja kihívásokkal néz szembe. Az ilyen nehézségek kezelésére jött létre az APEC, melynek ötletét Bob Hawke ausztrál miniszterelnök vetette fel 1989-ben Szöulban. Három évtizeddel később, a régió országai hasonló döntések előtt állnak: választani kell, hidakat építenek vagy belesodródnak a megosztottságba és rivalizálásba. 2025-ben Dél-Korea, egy globális gazdasági és kulturális nagyhatalom lesz a találkozó elnöke – vezetésével fontos szerepet játszhat abban, hogy az APEC továbbra is elsőszámú támogatója legyen a konvergenciának. Az APEC megalakulásától kezdve a nyílt regionalizmust hirdeti a széleskörű részvétel által, szemben az exkluzív blokkosodással – ezzel újfajta megközelítést adva a regionális együttműködéseknek. Ez a döntés előrelátónak bizonyult. Nemcsak nőtt az APEC tagszáma, de segített a nemzetközi gazdasági rend beállításában. Az elmúlt 30 évben hidak épültek falak helyett, ezzel segítve a régió fejlődését az együttműködések által. Ma azonban az alapelvek talán eddigi legkeményebb kihívásaikkal néznek szembe: háttérbe szorul a globalizáció, nő a nagyhatalmi versengés, a protekcionizmus és unilateralizmus szétfeszíti az ellátási láncokat, a multilaterális intézmények pedig folyamatos szkepticizmussal néznek szembe. Az APEC fordulóponthoz érkezett: vagy folytatódik az együttműködés a szabályok tiszteletével, vagy megkezdődik a divergencia, melyet a rivalizálás és a önsegélyezés formál.
Ebben a helyzetben az APEC-nek bizonyítania kell, hogy továbbra is az együttműködés platformja marad. Erre mutat rá a májusi közös megállapodás, melyet mind a 21 tagállam kereskedelmi minisztere aláírt Jeju-n: ez olyan kézzelfogható bizonyíték az együttműködési szándékra az „egyetértünk, hogy nem értünk egyet” korszakában, melyet sokan lehetetlennek gondoltak. Mindezt az APEC nem kötelező érvényű, konszenzus-alapú kialakítása teszi lehetővé, mellyel a szervezet az marad, aminek valóban szánták: modern, hatékony és hatásos inkubátora az ötleteknek, platformja az együttműködésnek.
Dél-Korea, az idei elnök, megtestesíti az APEC ígéretét. Szöulban született meg az APEC gondolata. Korábban Dél-Korea a régió legszegényebb gazdasága volt, mára azonban a legfejlettebbek közé tartozik; tökéletes példája annak, hogy mit adhat egy országnak a szabadkereskedelem és a szabály-alapú rendszer. A 2024-es politikai válság próbáját kiállta a koreai demokratikus intézményrendszer, mely megerősítette Dél-Korea szerepét mint globális aktor. Hasonlóan fontos az ország kulturális dinamizmusa: a kreatív ipar hozzájárul a globális kapcsolódási pontokhoz – mindez egy gazdasági motorhoz hasonlóan a konnektivitást segíti a jelenlegi fragmentált világban.
Dél-Korea a „Fenntartható holnap építése” tematika mentén kívánja megerősíteni az együttműködést, amelynek prioritása a gazdaságok összekapcsolása a kereskedelem és csereprogramok által, a digitális átalakulás és a mesterséges intelligencia területén kialakított kooperáció általi innováció, valamint a fenntartható, inkluzív növekedésen alapuló prosperitás. Felismerve, hogy ez a megerősítés önmagában nem elég, Korea arra ösztönözi az APEC-et, hogy fejlődjön a mesterséges intelligencia, a demográfiai változások, valamint a kulturális és kreatív iparágak új lehetőségekként való kezelése által. A közelgő, Gyeongjuban tartandó vezetői találkozó szimbolikus és gyakorlati jelentőségű is egyben: hasonlóan Korea saját rugalmasságának és átalakulásának történetéhez, az APEC-nek is be kell bizonyítania, hogy a nyitottság és a regionális partnerség turbulens időkben is életképes.