Áprilisban Norvégia és az Egyesült Királyság haditengerészetei egy orosz hadműveletet fedeztek fel az Északi-sark tengerein, fontos infrastruktúra közelében. A műveletet az Északi Flotta (Northern Fleet) Akula-osztályú tengeralattjárója indította, mint utólag kiderült, csupán elterelés céljából. Míg a tengeralattjáró kihajózott a Kola-félszigeten lévő bázisról, a GUGI (a Mélytengeri Kutatás Fő Igazgatósága, Главное управление глубоководных исследований) számos hajója titkos műveletbe kezdett. A hajók norvég és brit tengeri területeken végeztek gyanús tevékenységet, kritikus tengeri infrastruktúra közelében.
Egy felfedezett hadművelet
John Healey brit védelmi miniszter nyilatkozata szerint a norvég és a brit haditengerészet egy Akula-osztályú tengeralattjárót és két felderítő és hírszerző hajót követett az Egyesült Királyságtól északra. A művelet több mint egy hónapig tartott, különösebb eredményre azonban – a jelenlegi adatok szerint – nem vezetett. Az felfedezett orosz hajók bármiféle agresszió nélkül visszatértek bázisaikra, ami azt sugallja, hogy a hadművelet célja leginkább a felderítés és az információszerzés lehetett. Healey erős kritikával illette a történteket:
Az aljas orosz próbálkozás a kritikus infrastruktúra közelében meghiúsult. Putyinnak pedig ezt üzenem: látunk téged, látjuk a próbálkozásaidat a tengeri infrastruktúra közelében. Meg kellene értened, hogy semmilyen támadás nem lesz tolerálva ez ellen, és súlyos következményei lesznek.
A védelmi miniszter azt is kiemelte, hogy amíg a világ szeme Iránon és a Közel-Keleten van, a brit haderő északra is figyel. „Az Északi-sarkvidéken egyre nőnek a biztonságpolitikai kockázatok, különösen Oroszország részéről” – emelte ki Healey. Mind az Egyesült Királyság, mind Norvégia fregattokat küldött az orosz hajók elfogására, amelyeket P-8 Poseidon repülőgépek, valamint helikopterek is segítettek.
Az orosz hadművelet egyik lehetséges célja a tengerfenéki és tengerfenék alatti optikai kábelek feltérképezése lehetett. Nagy-Britannia és Norvégia, valamint különböző brit szigetek és a szárazföld között rengeteg ilyen kábel fut. Emellett a transzatlanti kábelek nagyjából fele is az Egyesült Királyságon keresztül éri el Európát. Az orosz felderítés pontos helye ugyan titkosított, az biztosan kimondható, hogy bármelyik kábel elvágása vagy megrongálása jelentős gondokat okozna akár egész Európa számára, amely magában foglalja a NATO-n belüli kommunikációt is.
Nem először, és nem is utoljára
A brit kormány nyilatkozata szerint a GUGI egy nagymúltú orosz katonai program, amely célja, hogy fejlessze Moszkva különleges tengeri képességeit, beleértve a felszíni és tenger alatti képességeket is. Ezen eszközökkel a Kreml legfőbb célja az lehet, hogy békeidőben felderítsék az ellenséges országok tenger alatti infrastruktúráját, egy esetleges konfliktus során pedig megrongálják vagy megsemmisítsék azt. Az Egyesült Királyság így a GUGI tevékenységének fontos célpontjává vált, hiszen a NATO egyik legerősebb hadereje, illetve legfontosabb szigetországa. Nagy-Britannia körül rendkívül sűrű a tengeri infrastruktúra – de ez ugyancsak igaz Norvégiára, amely több mint 80 000 kilométer hosszú partszakasszal rendelkezik, amely szinte végig fejlett, és viszonylag sűrűn lakott.
A GUGI titkos hadműveletei egy, az észak-oroszországi Kola-félszigeten található bázisról indulnak. Ez a térség, amely Finnországgal és Norvégiával is határos, a világ egyik legmilitarizáltabb területe. A GUGI támaszpontja Olenya közelében van, Murmanszk városától nem messze, a Barents-tengeren – innen Norvégia legközelebbi pontja mindössze 100 kilométerre van.
A norvég védelmi minisztérium szerint Oroszország folyamatosan próbálkozik az arra való képességeinek a fejlesztésével, hogy felderítse, és esetlegesen megrongálja a nyugati országok kulcsfontosságú tengeri infrastruktúráját. Norvégia szempontjából itt nemcsak a tenger alatt kábelek, hanem az olajkutak is jelentős biztonságpolitikai kockázatot jelentenek, hiszen az ország bevételének jelentős részét fedezik. Tore O. Sandvik védelmi miniszter jelezte, hogy az efféle próbálkozásokat az a vágy hajtja, hogy Moszkva keresztbe tegyen Norvégia és szövetségesei érdekeinek. Sandvik elmondása szerint
Norvégia részt vett egy, a szövetségeseinkkel koordinált katonai hadműveletben, hogy egyértelmű üzenetet küldjön: a mi vizeinkben nem fogjuk tolerálni a titkos hadműveleteket. Egyértelművé tettük Oroszország számára, hogy fel fogunk fedezni minden titkos műveletet, amely a kritikus infrastruktúránkat célozza. Senkinek sem érdeke, hogy a feszültségek tovább erősödjenek az Északi-sarkon.
Rejtett eszközök, modern hírszerzés
Az orosz módszerek a technológiai előrehaladással egyre fejlettebbek, és egyre nehezebben észrevehetők lesznek. Az áprilisi hadműveletnek azért volt viszonylag nagy visszhangja, mert az Egyesült Királyság és Norvégia büszkén hangoztatta, hogy megtalálták az orosz tengeralattjárót és hajókat – de vajon hány alkalommal nem vették észre őket?
Az egyik új technológia az olyan autonóm szenzorok használata, mint például az NP-41 bója. Ezeket az apró, mobilis szenzorokat akár orosz vizeken is telepíthetik, hogy aztán a tengerjéggel együtt az áramlat az északi tengerekre vigye őket. A kicsi bóják nagyon nehezen észrevehetőek. Ez lehetőséget ad Moszkva számára, hogy olcsón és gyakorlatilag észrevehetetlenül megfigyelje a NATO tengeralattjáróit, tulajdonképpen bármilyen infrastruktúra nélkül.
A Le Monde nemzetközi újságírói nyomozása azt is feltárta, hogy Oroszország egy ciprusi fedőcégen keresztül több mint 50 millió dollár értékben szerzett be nyugati technológiát az északi-sarki katonai infrastruktúrájához. A beszerzett eszközöket – köztük szonárokat, víz alatti robotokat és optikai kábeleket – a „Harmónia” nevű titkos megfigyelőrendszer kiépítésére használták, amely az orosz nukleáris tengeralattjárók védelmét szolgálja. A hálózat több mint egy évtizeden át működött észrevétlenül, kijátszva az exportkorlátozásokat és a szankciókat európai, amerikai és japán vállalatok közreműködésével, amelyek állításuk szerint nem tudtak a végfelhasználó kilétéről.
2026 márciusában az is nyilvánosságra került, hogy a Kreml 600 millió dollár értékben készül fejleszteni a katonai kommunikációs és felderítő rendszereit az Északi-sarkon – ez az egyik legjelentősebb befektetés, amelyet Ukrajna 2022-es inváziója óta Moszkva tervezett. A projekt célja, hogy létrehozzon egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a csapatirányítás, az adatátvitel és a műveleti koordináció egyszerűbb lebonyolítását. Az Északi-sark ritkás infrastruktúrája és hatalmas távolságai mellett ezek a képességek rendkívül fontosak.
Jeges viszonyok
Az északi-sarki orosz aktivitás egyértelmű jele annak, hogy a hibrid hadviselés fókusza egyre inkább a tengerfenéki adatkábelek felé tolódik. Bár a konkrét szabotázs ezúttal elmaradt, vagy nem sikerült, a NATO-szövetségesek számára világossá vált, hogy a kommunikációs csatornák védelme stratégiai prioritást kell, hogy élvezzen. A brit és norvég erők összehangolt fellépése megmutatta, hogy a nyugati hatalmak készek technológiai és katonai válaszlépésekkel garantálni a kritikus infrastruktúra biztonságát. A jövőben várhatóan még szorosabb megfigyelés és állandó járőrözés jellemzi majd a térséget, hogy elejét vegyék a hasonló, destabilizáló célú próbálkozásoknak.
Források:
https://www.submarinecablemap.com/
https://www.norskpetroleum.no/en/economy/governments-revenues/
https://www.bbc.com/news/articles/cre13qn9z7do
https://www.ft.com/content/5886e003-0b9f-4921-b9ed-e07514fe22a3?syn-25a6b1a6=1