Archívum

Magára hagyott Örményország

Örményország, a világ legrégebbi keresztény állama, lassan ezer éve van körbeölelve muszlim vallású türk népekkel, akikkel az elmúlt száz évben folyamatos volt a konfilktusa. Az első világháború alatt az oszmán-török hatóságok több millió anatóliai örményt deportáltak és irtottak ki. A háborút követően a dél-kaukázus szovjet fennhatóság alá került, a kommunisták pedig – az oszd meg és uralkodj elv alapján – az azeri SZSZK-hoz csatolták az évezredek óta örmények által lakott, három magyar megyényi Hegyi-Karabakhot. Ennek a birodalom szétesése után lett jelentősége: az 1988 óta tartó etnikai villangások után 1992-ben kitört a háború, mely az örmény erők győzelmével ért véget. A területet nem csatolták Örményországhoz, hanem kikiáltották a Hegyi-Karabakhi Köztársaságot, amelyet azonban egyik másik állam sem ismert el a világon. A terület de facto Örményország része lett, de jure, azaz a nemzetközi jog alapján viszont azeri terület maradt. A háborút nem zárták le békeszerződéssel, Baku pedig sosem mondott le a területről. Ebben a helyzetben, a nyugatról és keletről is türk népek által körbefogott Örményországnak létfontosságú volt, hogy találjon egy nagyhatalmat, amely biztonsági garanciákat nyújt a számára: ez az állam Oroszország lett, amely egyébként is igényt formált a „Kaukázus csendőre” szerepre.

A Szovjetunió szétesése után Örményország tehát egyike maradt azon kevés ex-tagállamoknak, amelyek törekedtek a jó viszonyra Moszkvával. Az országot el sem hagyták az orosz katonák: 1992-től kezdve közösen látták el a határőrséget az egykori szovjet határon, 1995-től pedig orosz katonai bázis is létesült Örményországban. Az ország alapító tagja lett az Oroszország által vezetett, „keleti NATO-nak” is nevezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezétenek (CSTO) is, amely hat poszt-szovjet ország (Örmény és Oroszország mellett Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán) katonai együttműködése. 2013-ban Jereván nyíltan elutasította az európai integrációt, mikor az EU-val köttendő Társulási Szerződés helyett az oroszok által vezetett Eurázsiai Uniót választotta.

Az orosz-örmény kapcsolatok a 2018-as „Örmény bársonyos forradalomnak” nevezett eseménysor után kezdtek hanyatlani. A megmozdulások után az 1999 óta hatalmon lévő, oroszbarát kormány helyett Nikol Pashinyan vette át a hatalmat, aki – az ukrán Petro Poroshenkohoz hasonlóan – elkezdett Európa felé közeledni. Természetesen Moszkva nem nézte jó szemmel az eseményeket, és mint minden, nem a Kreml érdekeinek megfelelő társadalmi megmozdulás, az örmény forradalom is megkapta a „Nyugat által pénzelt színes forradalom” jelzőt.

A kétezres évektől kezdődően Azerbajdzsán egyre inkább fölénőtt Örményországnak. Egyrészt demográfiailag: míg 1992-ben 3.6 millióan éltek Örményországban, 2022-ben már csak 2.7 millióan, ezzel szemben Azerbajdzsán népessége 7.6 millióról 10.3-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan az olajból meggazdagodó Baku gazdaságilag és katonailag is maga mögött hagyta Jerevánt, mint azt az ábra jól mutatja: 

Azerbajdzsán ezen kívül maga mögött tudhatta a térség meghatározó középhatalmát, Törökországot. A két állam vallásilag ugyan eltér egymástól (Azerbajdzsánban többségben vannak a siíta muszlimok, szemben a szunnita többségű Törökországgal), de kultúrálisan és nyelvileg szinte megegyezik. Baku végül 2020-ban látta elérkezettnek az időt, hogy revansot vegyen: elindította a második hegyi-karabakhi háborút, amely során a török Bayraktar drónokkal megtámogatott azeri erők jelentős területeket foglaltak el a Karabakhból, teljesen el is vágva azt az anyaországtól. Két hónapnyi harc után, 2020 novemberében Moszkvában kötöttek fegyverszünetet a felek. Oroszország vállalta, hogy békefenttartókat telepít a térségbe, különösen a Lanchin-folyosónak nevezett szakaszra, amely az utolsó megmaradt főút maradt Örményország és Karabakh között. Másfél évvel később, 2022 februárjában Oroszország teljeskörű inváziót indított Ukrajna ellen: ettől fogva egyrészt Moszkva figyelme csökkent, másrészt jelentős erőket is kivont a térségből. Baku pedig elkezdte szorítani a hurkot az örmények nyakán: 2022 szeptemberétől lezárta a Lanchin-folyosót, májustól pedig folyamatosak lettek a határvillongások a térségben. Jereván kétségbeesetten verte a kolompot Moszkvánál, a Kreml azonban nem volt abban a helyzetben, hogy megvédje az örményeket. Nikol Pashinyan egészen odáig ment, hogy a CSTO országok beavatkozását kérte, a védelmi szövetség azonban nem reagált, mire hatalmas anti-orosz tüntetések kezdődtek az országban, Jereván pedig bejelentette, hogy közös örmény-amerikai hadgyakorlatot fognak tartani. Szeptember harmadikán Pashinyan kijelentette, hogy stratégiai hiba volt az országa biztonságát az oroszokra alapozni, pár nappal később pedig Nancy Pelosit, az amerikai kongresszus házelnökét fogadták Jerevánban. Az amerikai-örmény közeledésre Baku gyorsan reagált: szeptember 19-én kitört a harmadik háború, mely során az azeri erők gyakorlatilag egy nap alatt győzelmet arattak. Másnapra a hegyi-karabakhi erők letették a fegyvert, a területről pedig példátlan exodus kezdődött: pár hét leforgása alatt a több, mint kétezer éves örmény közösség gyakorlatilag az utolsó emberig Örményországba menekült. Bár az azeri tüzérségi támadásban egy orosz békefentartó is életét vesztette, a Kreml meg sem próbálta feltartóztatni a támadókat. Pár nappal a hatalomátvétel után az orosz erők, mint akik jól végezték a dolgukat, elkezdtek összepakolni és fegyverestől, emberestől kivonulni a térségből – nyilván nagyobb hasznuk lesz majd Ukrajnában. Október 15-én a teljesen kihalt Sztepanakertben (amely a kis állam fővárosa volt) Ilham Aliyev azeri elnök először megtaposta a hegyi-karakakhi zászlót, majd felvonta az azerit. A korábban aláírt fegyverszünet értelmében a Hegyi-Karabakhi Köztársaság 2024. január elsejével hivatalosan is megszűnik, a terület pedig integrálódik Azerbajdzsánba.

Nehéz megjósolni, hogy milyen folyamatok indulnak majd el megalázott, magára hagyott, ellenségek által körbefogott Örményországban. Mindenestre az események után Jereván több gesztusával is szembefordult Oroszországgal. Október elején az örmény törvényhozás ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómia Statútumát. Az ICC korábban elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen az Ukrajnában elkövetett háborús bűnök miatt, így, ha Putyin Örményországba érkezne, akár le is lehetne tartóztani. Az országban egyre többen követelik, hogy Jereván lépjen ki a CSTO-ból és a Nyugati hatalmaktól kérjen biztonsági garanciákat. Az örmény félelem, hogy Azerbajdzsán tovább terjeszkedik, hogy megteremtse a szárazföldi összeköttetést Nakhcivan és az azeri törzsterületek között. Ez azonban már a rizikósabb lépés lenne Baku részéről, hiszen így a nemzetközi jog szerint is örmény területeket kéne megtámadnia.

Örményország, Karabakh és Azerbajdzsán 2020 és 2023 között. Délen az azeri enklávé, Nakhcivan.

Biztonsági garanciákért pedig nem tudnak máshová fordulni az örmények, csak nyugat felé. Ennek keretében a francia külügyminiszter jereváni látogatása során bejelentette, hogy katonai felszerelést küldenek az örményeknek, valamint kijelentette, hogy remélhetőleg az EU államai követik a francia példát és erős üzenetet küldenek majd Örményország támogatásáról a világnak.

Október közepén egyébként Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is Jerevánba érkezett a tizenegy éve holtpontra jutott magyar-örmény kapcsolatokat javításának érdekében. Örményország és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatokat 2012 augusztusában szakította meg Szerzs Szargszján akkori örmény elnök, miután Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, azaz a „baltás gyilkost”. Az azerbajdzsáni katonatiszt azért kapta ezt a gúnynevet, mert 2004 februárjában egy, a NATO által Magyarországon szervezett kiképzésen egy baltával huszonhatszor lecsapva gyilkolt meg egy alvó örmény tisztet, Gurgen Margarjánt. A bíróságon Safarov elismerte, hogy az Örményország és az örmények iránti gyűlölete miatt ölte meg Margarjant, tettéért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A magyar kormány azonban 2012-ben Baku kérésére kiadta őt Azerbajdzsánnak. Safarovnak hazaérkezése után Alijev elnök megkegyelmezett, majd szabadon engedték és állami szinten is dicsőítették. Úgy látszik tehát, hogy az euroatlanti kapcsolatok javításának érdekében Jereván túllép az ügyön.

 

Címlapkép: Örmények menekülnek Karabakhból, miután az azeri hadsereg teljesen az ellenőrzése alá vonta a területet.

Források

https://www.reuters.com/world/asia-pacific/armenian-pm-says-depending-solely-russia-security-was-strategic-mistake-2023-09-03/

https://apnews.com/article/azerbaijan-president-ilham-aliyev-flag-nagorno-karabakh-e65d9f48e2e4ec0382985d955ce8086f

https://en.wikipedia.org/wiki/Armenia%E2%80%93Russia_relations

https://www.euractiv.com/section/politics/news/france-calls-for-armenia-to-benefit-from-the-european-peace-facility/

https://hvg.hu/itthon/20231027_Szijjarto_Ormenyorszag_diplomacia_ormeny_egyhaz_keresztenyseg_hadifoglyok