Gerhard Schröder korábbi német kancellár 2003-ban elutasította az ország részvételét az iraki háborúban. Hasonlóan áll Friedrich Merz kancellár az iráni háború kérdéséhez, de mennyire hasonló a két szituáció, és tudna-e Németország csatlakozni az iráni háborúhoz?

„A kalandozásban nem vagyunk partnerek” – így fejezte ki Schröder 23 évvel ezelőtt azt, hogy Németország nem kíván részt venni az Irak ellen indított amerikai támadásban. A transzatlanti kapcsolatokban ezt egyfajta „jégkorszak” követte.

Ma Donald Trump amerikai elnök katonai segítséget szeretne, méghozzá azért, hogy biztosítani lehessen a Hormuzi-szoros kereskedelmi forgalmát. Németország úgy tűnik, ismét nemet mond: „Amíg a háború tart, nem veszünk részt benne”, szögezte le Merz egy keddi sajtókonferencián Berlinben. Ezt azzal is indokolta, hogy felhatalmazás sem az ENSZ-től, sem az EU-tól, sem a NATO-tól nem érkezett. Ahhoz, hogy Németország ilyen feltételek mellett mégis részt vegyen a harcokban, alkotmánymódosításra lenne szükség:

„Ez a háború nem tartozik a NATO hatáskörébe.”

2003: Az ENSZ-mandátum kérdése

A nemzetközi jognak megfelelő ENSZ-mandátum kérdése a 2003-as iraki háború előkészítésének is fontos pillére volt, amelynek központi eleme a Biztonsági Tanács egy határozata volt, amely egy utolsó esélyt adott Iraknak arra, hogy eleget tegyen a leszerelési kötelezettségeinek.

Mivel ezt Bagdad nem tette meg, az Egyesült Államok, illetve az Egyesült Királyság úgy értelmezték a határozatot, hogy az felhatalmazza őket a katonai beavatkozásra. Számos ENSZ-tagállam, mint például Németország vagy Franciaország, ezt máshogy értelmezte, illetve más fenntartások is felmerültek.

Gerhard Schröder kancellár egyértelművé tette, hogy Németország egy, a háborút tisztán legitimáló ENSZ-határozat nélkül nem fog Irak ellen harcba szállni. A német külügyminiszter, Joschka Fischer nyilvánosan megkérdőjelezte az Egyesült Államok által bemutatott bizonyítékokat az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban, amelyet az Egyesült Államok szintén a háború legitimálására használt fel:

„I am not convinced.” („Nem vagyok meggyőzve.)

A transzatlanti kapcsolatok ezt követően évekre erősen megromlottak. Annak ellenére, hogy Németország jelentős erőkkel vett részt az afganisztáni háborúban – ami két évvel korábban, a NATO közös védelmi cikkének életbe lépésével kezdődött meg.

A CDU-n belüli ellenzők

A Német Szövetségi Gyűlés (Bundestag) pártjai sincsenek teljesen meggyőződve arról, hogy Németországnak részt kellene vennie az iráni háborúban. Az AfD (Alternativ für Deutschland, szélsőjobb) frakcióvezetője, Alice Weidel szerint „meglehetősen kalandos” támogatni egy országot, amely megtámadott egy másikat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a NATO a jelenlegi, védelmi funkciót ellátó szerepéből így egy „támadószövetséggé alakulhat át”.

Az összes párt elutasítja még azt is, hogy Németország egy egyfajta mentőküldetésben vegyen részt, ami a Hormuzi-szoros forgalmát biztosítaná. A CDU-ból (Christlich Demokratische Union, jobbközép, jelenlegi kormánypárt) csupán néhányan támogatnák ezt: Bastian Ernst szerint rossz döntés, hogy a Szövetségi Kormány teljesen kizárja a háborúban való részvétel lehetőségét.

„Fontos lenne, hogy a helyzet tisztázódjon a Hormuzi-szorosban” – nyilatkozta Ernst képviselő a Die Zeit lapnak. A CDU ügyvezető igazgatója, Steffen Bilger szerint nem várható erős vita a párt frakcióján belül, ugyanis a kormány irányvonala nagy támogatásnak örvend.

A mentőküldetés még nem teljes részvétel

Hogy a Hormuzi-szoros „felmentése” egyet jelentene a háborúba való teljes belépéssel, Christoph Safferling jogász szerint egyáltalán nem egyértelmű. Safferling szerint egy mentőküldetéssel Németország valóban a régióban zajló fegyveres konfliktushoz csatlakozna, azonban megítélése szerint ez még nem jelentené a háborúba való belépést. Fennállna azonban ezáltal a veszély, hogy az ország belesodródik a konfliktusba, ami Safferling szerint komoly veszély.

A Bielefeldi Egyetemen dolgozó Franz Mayer nemzetközi jogi szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy a Német Hadsereg, a Bundeswehr bevetése csak szorosan megszabott keretek között lehetséges. Mayer szerint ezért egy esetleges bevetéshez mind az EU-s mandátum, mind a Szövetségi Gyűlés határozata szükséges. Azt, hogy a Bundestag jóváhagyása szükséges egy bevetéshez, az Alkotmánybíróság is megerősítette. Ezért is nyilatkozta Merz, hogy a jelenlegi feltételek mellett ehhez alkotmánymódosításra lenne szükség.

Jan Henrich és Johannes Lieber A ZDF Heute újságírói.

A teljes cikk eredeti nyelven elérhető: https://www.zdfheute.de/politik/deutschland/merz-beteiligung-bundeswehr-strasse-von-hormus-100.html