Az elmúlt napokban emberek ezrei jutottak el Marokkóból a spanyol Ceuta és Melilla enklávékba – részben úszva, részben szárazföldi úton. Sokan közülük abban reménykednek, hogy Európába menekülve jobb életet teremthetnek maguknak. Az, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien lépték át a marokkói–spanyol szárazföldi határt, politikai vitát váltott ki. A vita nemcsak a menekülésről és a migrációról, valamint az EU külső határainak katonai védelméről szól, hanem Ceuta és Melilla jogállásáról is. De mi a két város története? Hogyan lehetséges, hogy Spanyolországnak nemzetközileg elismert területei vannak az afrikai kontinensen? És hogyan ítéli meg a marokkói kormány a két város helyzetét?

Ceuta és Melilla spanyol exklávék, vagyis az ország többi részétől földrajzilag elkülönülő területek. A Földközi-tenger és Marokkó veszi körül őket, és ezek alkotják az Európai Unió és Afrika közötti egyetlen szárazföldi határokat. Mindkét várost eredetileg az ókori föníciaiak alapították. A 15. században a spanyolok és a portugálok a reconquista keretében foglalták el őket. Reconquistának az Ibériai-félsziget visszahódítását nevezik, amelynek során a keresztény hadseregek több évszázad alatt fokozatosan visszaszorították az arab és muszlim uralkodókat.

Ceuta és Melilla elfoglalása lényegében a reconquista folytatása volt az Ibériai-félszigeten kívüli területeken: mindkét város keresztény előőrsként szolgált Észak-Afrikában. A Gibraltári-szorosnál, egy félszigeten fekvő Ceutát 1415-ben foglalták el a portugálok. Portugália 1580-as bekebelezésével a spanyolok vették át az uralmat a város felett. Ceuta akkor is spanyol fennhatóság alatt maradt, amikor Portugália 1640-ben visszanyerte függetlenségét. A 225 kilométerrel keletebbre fekvő Melillát 1497-ben hódította meg a Kasztíliai Korona, a későbbi Spanyol Királyság egyik elődje.

A két spanyol exklávé miatt régóta lappangó konfliktus áll fenn Spanyolország és Marokkó között. Spanyolország Ceutát és Melillát államterülete elidegeníthetetlen részének tekinti, Marokkó azonban nem ismeri el a városokat spanyol fennhatóság alatt álló területekként. Éppen ellenkezőleg: a királyság maga is igényt tart Ceutára és Melillára, és gyakran megszállt területekként hivatkozik rájuk. Ceuta az utóbbi időben több súlyos diplomáciai válság középpontjába került Spanyolország és Marokkó között. 2021 májusában a marokkói kormány felfüggesztette a határellenőrzést, és mindössze két nap alatt mintegy nyolcezer ember számára tette lehetővé, hogy Marokkóból és a Szaharától délre fekvő országokból Ceutába jusson.

Ezt a lépést széles körben Marokkó megtorló intézkedéseként értékelték. Spanyolország korábban lehetővé tette, hogy a nyugat-szaharai függetlenségi mozgalom egyik vezetőjét egy spanyol kórházban kezeljék. A feszültség csak azután enyhült, hogy a spanyol miniszterelnök megváltoztatta országa Nyugat-Szaharával kapcsolatos, régóta fennálló álláspontját, és találkozott VI. Mohamed marokkói királlyal. Ceuta területe ma körülbelül 18,5 négyzetkilométer, vagyis kisebb, mint a frankfurti repülőtér. A városban mintegy 84 ezer ember él. A valamivel több mint 12 négyzetkilométeres Melilla még Ceutánál is kisebb, lakosainak száma azonban eléri a 87 ezret. Mindkét városban keresztények és muszlimok egyaránt élnek. Együttélésük általában nagyrészt konfliktusmentes. Marokkóiak ezrei ingáznak az exklávékba dolgozni, vagy oda járnak vásárolni.

Milyen szerepet játszik a migráció Ceutában és Melillában?

Spanyolország fontos célország azok számára, akik például erőszak, természeti katasztrófák vagy gazdasági bizonytalanság miatt Európába szeretnének menekülni. A Marokkóval közös szárazföldi határ miatt Ceuta és Melilla fontos célpontnak számít azok számára, akik Marokkóból vagy Afrika más részeiről Spanyolországba szeretnének eljutni. Spanyolország erősen lezárta a két exklávét: Ceuta és Melilla határait szögesdróttal, őrtornyokkal és videokamerákkal biztosítják. Újra és újra emberek halnak meg, miközben megpróbálnak átjutni ezeken a határvédelmi létesítményeken. Sokan a vízen keresztül próbálják elérni Ceutát: a marokkói Fnideq városából mintegy öt kilométert úsznak, hogy spanyol területre jussanak. Mások a közeli Belyounech városából kísérlik meg az átkelést, ahonnan rövidebb az út.

A lezárások ellenére Ceutába és Melillába eljutó emberek többségét azonnal visszafordítják. Másokat befogadóállomásokon helyeznek el és nyilvántartásba vesznek, ezután pedig menedékjogi kérelmet nyújthatnak be. A két exklávéra a schengeni övezeten belül különleges szabályok vonatkoznak: aki innen a spanyol szárazföldre vagy a schengeni térség más részeire utazik, azt általában ismételten ellenőrzik. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök a közelmúltban több tízezer ember Ceutába érkezését a spanyol államterület elleni „támadásnak” és a spanyol szuverenitás megsértésének nevezte. Spanyolország mintegy 50 millió lakosának körülbelül egyötöde külföldön született. Sokan közülük Kolumbiából, Venezuelából vagy Marokkóból származnak, és a spanyol gazdaság olyan fontos ágazataiban dolgoznak, mint a mezőgazdaság, a turizmus vagy a szolgáltatási szektor.

Miért próbált meg most ilyen sok ember eljutni Ceutába és Melillába?

Bár a Marokkóból Európába menekülők döntésének hátterében gyakran az erőszak, a szegénység vagy a kilátástalanság áll, nem világos, miért éppen most próbált meg ilyen sok ember egyszerre eljutni a spanyol exklávékba. Az egyik lehetséges kiváltó oknak egy spanyolországi bírósági ítéletet tartanak. Július elején a spanyol legfelsőbb bíróság ítéletet hozott az illegálisan határt átlépő emberek visszaküldéséről. Eszerint azok, akik például átmásznak a határkerítésen, szabályos eljárás nélkül azonnal visszaküldhetők. A tengeri úton érkező emberek esetében azonban le kell folytatni az erre vonatkozó eljárást.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök ennek kapcsán olyan szóbeszédekről beszélt, amelyek szerinte kiváltották a ceutai és melillai eseményeket. Állítása szerint ezeket a híreszteléseket az „embercsempész-maffia” terjesztette. „Úgy tűnik, hogy a legfelsőbb bíróság ítéletének ez az értelmezése az elmúlt órákban futótűzként terjedt el az emberkereskedő szervezetek hálózataiban, és ez váltotta ki a tömeges rohamot” – mondta Sánchez. Marokkói szervezetek ezzel szemben azt állították, hogy az érkezők többsége nem is tudott erről a jogi döntésről.

Nemzetközi sajtószemle. A cikk szerzője Mathis Gann. 

A cikk eredeti nyelven elolvasható: https://www.zeit.de/politik/ausland/2026-07/ceuta-melilla-exklaven-spanien-marokko-faq