Andy Burnham új kormánya ugyanazokkal a dilemmákkal szembesül, mint elődje, korlátozott erőforrásokkal kell reagálnia egy egyre kiszámíthatatlanabb világra. Oroszország ukrajnai háborúja, a gázai konfliktus, Washington és Teherán szembenállása, Kína növekvő magabiztossága, valamint az éghajlatváltozás és a mesterséges intelligencia fenyegetései mind egyszerre követelnek figyelmet, miközben Nagy Britannia költségvetési és katonai mozgástere továbbra is szűk marad. A kérdés ezért ritkán az, mivel kellene foglalkoznia a kormánynak. A kérdés az, mivel ne foglalkozzon, és mit hagyjon inkább másokra.
Ezt az érvelést dolgozza ki a Chatham House, a Londonban működő, 1920-ban alapított külpolitikai kutatóintézet 2026. augusztus 27-én megjelent tanulmánya. A szerzők Bronwen Maddox, az intézet igazgatója és vezérigazgatója, korábban a The Times külpolitikai szerkesztője, Olivia O’Sullivan, az intézet UK in the World programjának igazgatója, valamint Owen Jenkins, az Afrikáért, Ázsiáért és a Közel Keletért felelős kutatási igazgató, aki három évtizedet töltött brit diplomataként és nagykövetként.
Európa elsőbbsége
A szerzők szerint bármely brit kormánynak három kapcsolatot kell jól kezelnie, az Egyesült Államokkal, Európával és Kínával fennállót, jelenleg azonban Európának kell elsőbbséget élveznie, mivel ez a viszony egyszerre fontos a gazdaság és a védelem szempontjából is. A tanulmány óva int attól, hogy a Burnham kormány megpróbálja a védelmi együttműködést kereskedelmi engedményekért cserébe felkínálni, mivel ezt a taktikát már Keir Starmer kormánya is kipróbálta, és bár apró kereskedelmi engedményeket sikerült elérnie, a megközelítés mélyen sértette az uniós döntéshozókat, akik számára az Unió elsősorban politikai projekt, nem alkupozíció. A tanulmány szerint Hamish Falconer, akit Burnham nevezett ki az Unióval folytatott tárgyalások vezetőjévé, augusztus elején jelezte, hogy a kormány nagyravágyóbb kapcsolatot szeretne kiépíteni Brüsszellel. A szerzők ugyanakkor azt javasolják, hogy a védelmi és a gazdasági kérdéseket külön kezeljék. A védelmi együttműködésben a legkönnyebben elérhető cél a SAFE, azaz a Biztonsági Akció Európáért elnevezésű, 150 milliárd eurós uniós védelmi alap újratárgyalása lehetne, amelyről szóló egyeztetés 2025 végén szakadt meg a magas belépési díj és a francia fél nemzeti tartalmi kvótákra vonatkozó igénye miatt.
A gazdasági kapcsolatokban a rövid távú prioritás három, még a Starmer kormány idején megkezdett, de le nem zárt megállapodás véglegesítése, az uniós kibocsátás kereskedelmi rendszerhez való csatlakozás, az élelmiszer és állati eredetű termékek kereskedelmét megkönnyítő egyezmény, valamint az ifjúsági csereprogram. Thomas Byrne, Írország védelmi és európai ügyekért felelős minisztere, akinek országa jelenleg az uniós elnökséget tölti be, egy 2026. augusztus 17-i Chatham House kerekasztal beszélgetésen világossá tette, hogy az uniós tagállamok figyelme most ezeknek a megállapodásoknak a véglegesítésére és végrehajtására összpontosul. A szerzők szerint a júliusban, a miniszterelnök váltás miatt elhalasztott uniós brit csúcstalálkozót érdemes lenne mielőbb újra összehívni. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy Burnham uniós tárgyalási pozíciója akkor erősödne igazán, ha csapata mielőbb tisztázná, a következő munkáspárti választási program vállalja e a vámunióhoz, az egységes piachoz vagy akár magához az Unióhoz való csatlakozást. Enélkül minden tárgyalás nehézkesebb marad, hiszen Brüsszel nem tudja felmérni, valójában mekkora az Egyesült Királyság elköteleződése.
Washington és Peking között
Az Egyesült Államokkal fenntartott viszonyban a tanulmány szerint a kormánynak szívélyes együttműködésre kell törekednie, ugyanakkor készen kell állnia arra, hogy ott térjen el Washington álláspontjától, ahol az érdekei vagy értékei ezt megkövetelik. A Starmer kormány tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy a Trump adminisztráció provokálásának elkerülése önmagában nem nyújt védelmet a megtorlással szemben, ezért nem érdemes olyan politikai döntésekről lemondani, amelyeket az Egyesült Királyság egyébként meghozna, csupán Washington kedvéért. A két ország közötti nézeteltérés a következő évben elsősorban Izrael és a digitális szabályozás kérdésében éleződhet ki. Az elmúlt év tapasztalata szerint az Izraellel kapcsolatos eltérő álláspont eddig nem váltott ki megtorlást Washingtonból, bár az iráni konfliktusban való brit részvétel elutasítása felbőszítette az amerikai kormányzatot. A digitális szabályozás területén a helyzet kockázatosabb, a 2025 szeptemberi Trump állami látogatáson bejelentett technológiai jólétről szóló megállapodás mostanra gyakorlatilag befagyott, mivel Washington kifogásolja az Egyesült Királyság digitális szolgáltatási adóját és online biztonsági szabályozását.
Ugyanakkor egyre inkább közös nemzetközi aggodalom övezi az új technológiák fenyegetéseit is. A Five Eyes hírszerzési szövetség, amelyben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új Zéland vesz részt, 2026 júniusában figyelmeztetett a kibertámadások várható közeli megugrására, miközben maguk a technológiai cégek is óva intettek attól, hogy rossz szándékú szereplők biológiai fegyverekhez juthassanak. A még Rishi Sunak miniszterelnöksége alatt létrehozott brit AI Security Institute egyre nagyobb nemzetközi befolyással bír ezekben az egyeztetésekben, amit a szerzők szerint érdemes lenne tovább erősíteni. Kínával szemben a tanulmány óvatos, udvarias távolságtartást javasol, uniós együttműködésben. A 2010-es évek közepének úgynevezett aranykorszakához képest ma sokkal inkább indokolt a nemzeti és kereskedelmi titkok védelme, miközben Hszi Csin-ping elnök vezetésével Kína sok iparágban globális dominanciára törekszik. Az Unió 2026 márciusi, Ipari Gyorsító Törvényről szóló vitája, amelyet Peking protekcionizmusnak nevezett, jól mutatja, mennyire kiélezett a helyzet a napelemektől az elektromos autókon és szélturbinákon át a gyógyszeriparig és a robotikáig. Az Egyesült Királyságnak megfontolandó lenne összehangolnia álláspontját az Unióéval, hiszen bár nincs védendő napelem vagy szélturbina ipara, jelentős elektromos autó és gyógyszeripari szektorral rendelkezik.
A tanulmány emellett azt is javasolja, hogy Nagy Britannia használja ki középhatalmi szerepét. A Chatham House 2026 januári igazgatói előadása és Mark Carney kanadai miniszterelnök ugyanabban a hónapban tartott davosi beszéde is amellett érvelt, hogy a középhatalmaknak össze kell fogniuk a nemzetközi rend védelmében. A szerzők szerint Japánnal, Dél Koreával, Kanadával, Ausztráliával, Új Zélanddal, Nigériával, Brazíliával, Indiával és az öböl menti államokkal kialakított szorosabb kapcsolatok, valamint a 2027-es brit G20 elnökség jó alkalmat adnak erre.
A védelmi számla
A policy paper legsürgetőbb figyelmeztetése a védelmi finanszírozásra vonatkozik. Burnham kormánya megerősítette a védelmi kiadások 2030-ra tervezett, a bruttó hazai termék 2,7 százalékára emelését, ezt a júniusi Védelmi Beruházási Terv rögzítette. Sem a Starmer, sem a Burnham csapat nem magyarázta el azonban, hogyan érné el az Egyesült Királyság a NATO által 2035-re kitűzött célt, amely a hazai termék 3,5 százalékát várja el alapvető védelemre, plusz további 1,5 százalékot ellenállóképességre. John Healey, aki Starmer védelmi miniszteréből lett pénzügyminiszter, éppen emiatt a hiány miatt mondott le korábbi tisztségéről, a kormány azonban azóta sem állt elő tervvel a rés befoltozására.
Enélkül a cél irreális marad, a szükséges ugrás nagyságrendje adóemelés vagy jelentős kiadáscsökkentés nélkül egyszerűen nem hihető. Javaslatuk szerint a védelem célját szűkíteni kellene elsősorban az euro atlanti térségre, lemondva arról a törekvésről, hogy az Egyesült Királyság a csendes óceáni térségben is katonai szerepet vállaljon Kínával szemben, miközben technológiai partnerségeit, mindenekelőtt az AUKUS tengeralattjáró programot és a Japánnal és Olaszországgal közös GCAP vadászgép fejlesztést továbbra is fenn kellene tartani. Ez utóbbi jelentősége csak nőtt azután, hogy a francia, német és spanyol Future Combat Air System nevű versengő program idén nyáron a nemzeti hozzájárulás és a szellemi tulajdon körüli viták miatt összeomlott.
A tanulmány a brit nukleáris elrettentő fenntartása mellett is érvel, arra hivatkozva, hogy a nukleáris fegyverek elterjedése elleni eddig meglepően sikeres megállapodásokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hiszen Irán megőrizte képességét egy nukleáris fegyverprogram felépítésére, az Egyesült Államok polgári nukleáris programmal látja el az Egyesült Arab Emírségeket és esetleg Szaúd Arábiát, Pakisztán pedig védelmi paktumot kötött Szaúd Arábiával és Törökországgal. A szerzők szerint a finanszírozási rés végül csak adóemeléssel vagy komoly kiadáscsökkentéssel zárható be, egy különleges védelmi és nemzetbiztonsági adó azonban komoly társadalmi előkészítést igényelne, amit eddig egyetlen kormány sem végzett el.
Nyitva maradó kérdések
A tanulmány végkövetkeztetése szerint Burnham kormányának hamarosan olyan döntéseket kell meghoznia, amelyeket elődei évekig halogattak, az Unióhoz fűződő viszony jövőjéről, a védelmi kiadások forrásáról és arról, mennyire szeretne független maradni Washingtontól. A szerzők szerint ezek a döntések aligha halogathatók tovább, hiszen ahogy fogalmaznak, az Unió maga is gyors ütemben változik, és minél tovább vár London a tisztázással, annál kevésbé lesz képes alakítani azt a viszonyt, amelytől saját bevallása szerint is a legtöbb múlik.
Forrás
- Maddox, Bronwen, Olivia O’Sullivan és Owen Jenkins. What the Burnham government should do in its foreign policy. Chatham House, Royal Institute of International Affairs, Policy Paper, UK in the World Programme. (2026. 08. 27.). Link: https://doi.org/10.55317/9781784136901