Még akkor is, amikor Joe Biden elnökjelöltsége inogott, és a közvélemény-kutatások szerint egyértelműen vesztett Donald Trump ellen, az 538-as választási előrejelző oldal még mindig úgy becsülte, hogy Biden a legvalószínűbb győztes. Ez a furcsa modellezési feltételezéseken alapuló következtetés vezetett ahhoz, hogy az oldal eredeti alapítója, Nate Silver kijelentette, hogy az 538-as modell „nagyon nyilvánvalóan elromlott”, és hogy az oldal új vezetője elismerte, hogy a Kamala Harris jelölésével újraindított modelljét módosítani kellett.

Az epizód nem csak a rivális előrejelzők közötti csetepaté miatt figyelemre méltó – hanem azért is, mert rávilágított arra, hogy egyáltalán milyen kevés értéket kell tulajdonítani ezeknek az előrejelzéseknek.

Politológus vagyok, aki gépi tanulási módszereket – például előrejelzéseket – fejleszt és alkalmaz politikai problémákra. Az igazság az, hogy közel sincs elég adatunk ahhoz, hogy tudjuk, ezek a modellek alkalmasak-e az elnöki előrejelzések készítésére. A rendelkezésünkre álló adatok pedig azt sugallják, hogy ezeknek a modelleknek valós negatív következményei lehetnek a választási részvétel csökkenése szempontjából.

Az elmúlt években rendkívül népszerűvé váltak azok a statisztikai modellek, amelyek a közvélemény-kutatási adatokat összesítik, és ezek alapján becslést készítenek az egyes jelöltek választási győzelmének valószínűségéről. Támogatóik azt állítják, hogy ezek a modellek elfogulatlan előrejelzést adnak arról, hogy mi fog történni novemberben, és ellenpéldaként szolgálnak a beszélő politikai szakértők ad hoc előrejelzéseivel szemben. És persze mindannyian tudni akarjuk, hogy ki fog nyerni.

A valóság azonban az, hogy sokkal kevesebb a pontosság és sokkal több a punditizmus, mint ahogy azt az előrejelzők elismerik.

A választási előrejelzéseknek hosszú története van a politikatudományban, de a politikai mainstreambe Silver pontos előrejelzései miatt kerültek be a 2008-as és 2012-es választásokon. Mostanra számos hírcsatorna kínál valószínűségi előrejelzéseket, és ezeket a modelleket használja fel arra, hogy kijelentse, hogy a jelöltek várhatóan hány választási kollégiumi szavazattal és milyen valószínűséggel nyerik meg a választást. – írta a POLITICO mai cikkében