Nepál új kormánya (Rastriya Swatantra Párt), melyet a Z generáció által levezényelt tüntetések nyomán választottak meg, határozott szakítást tervez a beágyazott klientúra-politikával. A kormány erős felhatalmazást kapott a korrupcióellenes fellépésre, az intézményi reformokra. Az olyan kezdeti lépések, mint a korábbi vezetők letartóztatása és egy ambiciózus reformprogram elindítása ugyan a változás jelei, a kormányt belső széttagolódás, személyi kultuszra épülő politika, valamint a bürokratikus ellenállás veszélye fenyegeti. Az új kormányzat sikere attól függ majd, hogy képes-e gazdasági lehetőségeket teremteni, fenntartani a közbizalmat, és populista lendületét stabil, szabályalapú kormányzássá alakítani.
2026 márciusában a reformpárti RSP történelmi többséget szerzett az általános választásokon, majd új kormányt alakított Balendra Shah miniszterelnök vezetésével. Mindössze hat hónappal azután, hogy a Z generáció vezette tüntetések megbuktatták az előző kormányt, az RSP gyorsan cselekedett, és úgy tűnik, hogy Nepál hagyományos nagy politikai pártjainak hosszú ideje fennálló dominanciája végleg véget ért.
Bár a 2025 szeptemberi Z generációs tüntetésekre adott halálos áldozatokat követelő válasz szolgált közvetlen kiváltó okként, a történelmi politikai fordulat strukturális feltételei már évek óta érlelődtek, miközben a régi elit belülről fokozatosan leépült. Nepál hagyományos pártjai gerontokráciává váltak. A vezetők és klientúrahálózatok olyan rendszert szilárdítottak meg, amely védte a korrupt tisztviselőket, jogi kiskapukon keresztül lehetővé tette az elítélt bűnözők jelölését, valamint visszaélt az arányos képviseleti rendszerrel házastársak és kegyencek pozícióba juttatása érdekében. A nagy visszhangot kiváltó ügyek rendszerszintű korrupcióra világítanak rá. Az előző kormány következetesen megakadályozta, hogy a Nepáli Hatalommal Való Visszaéléseket Vizsgáló Bizottság (Commission for the Investigation of Abuse of Authority) vizsgálja a kabinet döntéseit. Hatékony ellenzék hiányában nemcsak a fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítették, hanem a jogrendszert is saját javukra befolyásolták.
A nepáliak az RSP-ben találtak reményt a generációváltásra, az elszámoltathatóságra és a politikai megújulásra. Az RSP választási sikerét elsősorban az előző kormány tüntetések kezelésével szembeni tiltakozó szavazatok alapozták meg. A fiatal tüntetők halála felszította a régóta fennálló elégedetlenséget a rossz kormányzással szemben, miközben az RSP vezetőinek felemelkedése életképes alternatív lehetőséget kínált a csalódott választóknak. Az RSP egyik arca és jelenlegi miniszterelnök Shah nemzeti ikonná vált. A 35 éves, egykori kathmandui polgármester, forradalmi rapper és Indiában végzett mérnök programja Nepál sokszínű választói bázisát a nemzeti büszkeség új zászlaja alatt egyesítette.
Az RSP eddig elfogadta azt a felhatalmazást, amelyet arra kapott, hogy elszámoltassa az előző kormányt. Az új kormány gyorsan lépett, és letartóztatta KP Sharma Oli korábbi miniszterelnököt, akit felelőssé tett a Z generációs tüntetések során bekövetkezett halálesetekért. Ramesh Lekhak volt belügyminiszter és Deepak Khadka volt energiaügyi miniszter szintén őrizetben vannak. Azáltal, hogy nem biztosít mentességet az elit számára, az RSP olyan jelentős reformokat hajt végre, amelyeket a korábbi kormányok elkerültek. Amennyiben fenn tudja tartani a társadalmi támogatást, ez a fordulat tartós változást hozhat Nepál politikai életében, ahol a hagyományos pártok többé nem kerülhetik el a felelősségre vonást.
A kormány 100 pontos ütemterve (főként a bürokrácia, az igazságszolgáltatás és az oktatási intézmények depolitizálása) új lendületet kíván adni az országnak. A párthoz kötődő köztisztviselői szakszervezetek által táplált politikai beavatkozás kultúrájának lebontásával az RSP egy professzionális, független és érdemalapú jövő alapjait rakja le. Fiatal pártként az RSP-t nem terhelik az 1950-es évek indo–nepáli és kínai–nepáli szerződéseinek történelmi örökségei, ezért egyedülálló lehetősége van új fejezetet nyitni. Peking számára a hagyományos marxista pártok hanyatlása (amelyek Kína-barát narratívát képviseltek) árnyaltabb kapcsolati stratégiát tesz szükségessé. Újdelhi számára Shah háttere és a hindu rituálék nyilvános vállalása jól illeszkedik Narendra Modi indiai miniszterelnök prioritásaihoz és preferenciáihoz. Eközben az RSP nyugati gazdasági gondolkodás iránti vonzalma miatt Washington számára is kényelmesebb partnernek tűnik, mint Nepál hagyományos pártjai.
Az, hogy az RSP pártként összetartó egységgé fejlődik-e, vagy a szövetség felbomlik, meghatározza majd a kormány stabilitását és hatékonyságát; Nepál történelme bővelkedik olyan példákban, amikor párttagok még hatalmon lévő pártokból is kiváltak. Ahogyan Nepál hagyományos pártjai is elbizakodott vezetők alatt váltak túlméretezetté, akik biztosítani tudták a választási győzelmeket, az RSP-t is hasonló veszély fenyegeti: a személyi kultuszra épülő stagnálás. Bár a párt azon törekvése, hogy képviselőit elégtelen teljesítmény vagy elfogadhatatlan magatartás esetén visszahívhassa, jó szándékokon alapul, ez a hatalom akár hegemón törekvések eszközévé is válhat.
A Képviselőházban közel kétharmados többséggel rendelkező RSP a közeljövőben a Nemzeti Gyűlést is maga mellé állíthatja, ami lehetővé tenné számára Nepál alkotmányának átalakítását. Programja magában foglalja a szövetségi minisztériumok számának csökkentését. Bár az RSP pártokon átívelő bizottságokat hoz létre a sérelmek kezelésére, háttérbe szorított politikai riválisai megpróbálhatják aláásni az új kormányzat erőfeszítéseit. Az RSP arra kapott felhatalmazást, hogy megbüntesse a korrupt politikusokat, és tisztességesen vezesse az országot. A nepáli emberek nem követelnek és nem is várnak hirtelen áttörést az állami kapacitások terén. Végső soron a jó kormányzásért a felelősség a nepáli embereket terheli: miután leváltották a régi kormányt, rajtuk múlik, hogy az újat is elszámoltassák.
Anil Sigdel, a Bécsi Egyetem oktatójának véleménycikk-szemléje.
A teljes, eredeti nyelvű véleménycikk elolvasható itt: East Asia Forum