Lehetséges, hogy Trump és Netanjáhú iráni háborújának Putyin lesz a győztese? A 2026-os orosz költségvetés 59 dolláros hordónkénti olajárral számolt – ez a szám most 110 dollár körül van az uráli olaj esetében, amely hatalmas különbség. Az Egyesült Államok, a magas energiaárak miatti aggodalom közepette ideiglenesen felfüggesztette az India elleni szankciókat, amelyek azért voltak érvényben, mert Új-Delhi orosz olajat importált. Washington nem vette figyelembe Európa ellenkezését. A magyarországi választási kampány közben Orbán Viktor volt miniszterelnök hónapokig blokkolni tudta az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt, a Barátság kőolajvezeték meghibásodása miatt. Mindeközben Moszkvának az is előnyére válhat, hogy a közel-keleti államok nagy mértékben vásárolnak amerikai légvédelmi eszközöket, amelyek így nem Ukrajnába mennek.
A Kreml azonban még nem ünnepel. Oroszország attól fél, hogy elvesztheti egyik legfontosabb szövetségesét – a Közel-Keleten az-Aszád szír elnök 2024-es bukása után az utolsót. Miután (valószínűleg iráni) drónok támadták Azerbajdzsánt, Moszkva attól is tart, hogy a konfliktus a Kaukázus térségébe is átterjedhet. Örményország 2023-as veresége Azerbajdzsánnal szemben már így is elindította Oroszország kiszorulását a térségből, ahova az Egyesült Államok és Törökország egyre nagyobb erőkkel tör be.
Moszkva így óvatosan reagált az iráni háborúra. Egy részvételét kifejező levélben Putyin Ali Hámenei iráni legfelső vezető megölését a „nemzetközi jog és az emberi moralitás” teljes megszegésének nevezte, a tettest azonban nem nevezte meg. Márciusban Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának arról való szavazásán, hogy elítéljék-e Irán támadásait közel-keleti országokkal szemben, nem vett részt. Oroszország ezután benyújtotta a saját határozat-javaslatát, amely a konfliktus azonnali de-eszkalálására hívta fel a feleket – amelyet Washington természetesen elutasított.
Az amerikai közel-keleti (és oroszországi) különleges követ, Steve Witkoff szerint Putyin azt mondta Trumpnak, hogy nem adott át Iránnak semmilyen műhold felvételt, amely segíthetné Teheránt a harcokban. A Kreml megerősítette Witkoffot, és többször „pártatlan közvetítőként” tüntette fel magát. Oroszország az ukrajnai háború elején nagy mennyiségben használt iráni drónokat, főként 2022-ben. Moszkva azonban óvatosan kezelte az Iránnak való katonai eszközök küldését, nagyrészt tiszteletben tartva Washington vörös vonalait. Ahogy a megromlott orosz-örmény viszony is jelzi, ez káros lehet Moszkva megítélésére, mint megbízható partner.
Fjodor Lukjanov Kreml-közeli orosz kutató véleménye szerint a konfliktus kiterjedése megerősítheti a BRICS+ országok közötti ellentéteket. A BRICS+ Moszkva egyik legfőbb „Amerika-ellenes” eszköze. Irán, amely 2024-ben csatlakozott a szervezethez, most az Egyesült Arab Emírségeket bombázza, amely szintén tagállam. Míg India semlegessége aligha okozott meglepetést – tekintettel arra, hogy 2025-ben megerősítette katonai kapcsolatait Izraellel –, Lukjanov megjegyzi, hogy „Kína, Irán egyik jelentős gazdasági partnere rendkívüli visszafogottsága sokakban csalódást keltett”; ez a megjegyzés arra utal, hogy sajnálja saját kormánya óvatosságát.
Az iráni háború felkapott téma az orosz bulvárlapokban és a politikai műsorokban, ahol rendszeresen bírálják a „nyugati agressziót”. Ahogy Dmitrij Popov feltette a kérdést a Moszkovszkij Komszomolec napilapban: „Miért ne adnánk át [Irán számára hasznos hírszerzési információkat], és ami még fontosabb, miért ne jelentenénk be ezt?” A publicista azt állította, hogy az amerikai hírszerzési információk megosztása – amelyet Washington korábban nyilvánosan elismert – tette lehetővé, hogy az európai MBDA által gyártott Storm Shadow rakéták március 10-én egy ukrán támadásban megsemmisítsenek egy katonai létesítményt Brjanszkban; a támadásban hét ember meghalt, és mintegy negyvenen megsebesültek. Néhány nappal korábban az egy orosz csatorna csatorna (Rosszija-1, azaz Oroszország-1) műsorának egyik rendszeres szereplője azzal érvelt, hogy az Irán elleni támadás igazolta annak az ultimátumnak a jogosságát, amelyet Oroszország 2021 decemberében, nem sokkal Ukrajna teljes körű inváziója előtt adott a NATO-nak. Moszkva akkor azt követelte, hogy vonják ki a NATO csapatait és fegyvereit azokból az államokból, amelyek 1997 után csatlakoztak a szervezethez, és amelyek Oroszország határaihoz közel helyezkednek el.
Alig néhány héttel ezelőtt Ivan Tyimofejev, az Orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának igazgatója még az Ukrajnával kötendő tárgyalásos rendezés mellett érvelt. Kénytelen volt azonban elismerni, hogy az amerikai–izraeli támadások a keményvonalasokat igazolták. Azzal, hogy a tárgyalások kellős közepén meggyilkolták a legfelső vezetőt és az iráni delegáció egy részét, az Egyesült Államok eljátszotta közvetítői hitelességét, és kétségessé tette minden olyan jövőbeli garancia értékét, amelyet egy esetleges megállapodás esetén kínálhatna. Az elemző szerint a Kreml jogosan vonhatja le azt a következtetést, hogy a kompromisszumok nem működnek.
Nemzetközi véleménycikk-szemle. A teljes cikket Hélène Richard írta, és eredeti nyelven (francia) elolvasható:
https://www.monde-diplomatique.fr/2026/04/RICHARD/69453