Perspektívák az ENSZ 80. közgyűléséről

Szerző: Jánó Imre | okt 2, 2025 | Amerika, Elemzés, Politika

A szeptember végén New Yorkban tartott 80. ENSZ-Közgyűlés magas rangú hete (UNGA High-Level Week) idén egyszerre volt a forgalmi dugók (erről Emmanuel Macron valószínűleg tudna mesélni), geopolitikai küzdőtér és a multilaterális intézmények önvizsgálatának színtere. A hét eseményei, köztük államfői beszédek, kétoldalú találkozók és tematikus fórumok, erősen tükrözték a nemzetközi rend jelenlegi feszült állapotát, hiszen a nagyobb méretű háborúk (Ukrajna, Gáza), a multilaterizmus jövője, valamint az Egyesült Államok viszonyulása az ENSZ-hez mind napirenden voltak.

Azonban nemcsak azért irányult a nemzetközi figyelem New Yorkra, mert a világ jelenleg számos párhuzamos válsággal küzd, hanem azért is, mert az Egyesült Államok politikai vezetése láthatóan új pályára állítja viszonyát a multilaterális intézményekhez. Az Egyesült Államokbeli vezető think tankek mint a Brookings Institution, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) és a Council on Foreign Relations (CFR) elemzései jól mutatják, hogyan értékelik a szakértők az eseményeket. Eltérő hangsúlyokkal, azonban mindegyik kommentár vagy cikk ugyanarra a következtetésre jut, miszerint a multilaterális rendszer válságban van, és sorsa azon múlik, mennyire képes alkalmazkodni a 21. századi kihívásokhoz.

A multilaterális rendszer válsága

A Brookings Institution elemzői szerint a mai multilaterális intézmények egyszerűen nem felelnek meg a jelenkor kihívásainak. Név szerint például az ENSZ, a Világbank, a WTO és társaik olyan szabályok szerint működnek, amelyek a hidegháború végének világát tükrözik, amikor is a cél a második világháború utáni romok eltakarítása, a gazdasági stabilitás és a kétpólusú világrend kezelése volt. Ma viszont más problémák állnak a középpontban: a klímaváltozás, a mesterséges intelligencia szabályozása, a globális egészségügy, a migráció és a geopolitikai töredezettség. Továbbá a Brookings szerzőpárosa kiemeli, hogy az ENSZ-hez és társrendszereihez nem elég néhány reformjavaslatot csatolni, hanem alapvetően újra kell gondolni a multilaterális együttműködést. Az új világban ugyanis nem két pólus, hanem több regionális és globális hatalom küzd egymással, és a globális közjavak, például az óceánok védelme vagy a digitális gazdaság szabályozása, egyre sürgetőbb beavatkozást igényelnek. Ne legyen azonban félreértés, a multilaterizmus egyáltalán nem „felesleges” idea, hanem az egész rendszer lényegében egy új formát követel, ahol az eddigi konszenzusok helyét valószínűleg a szűkebb, rugalmasabb koalíciók és új intézményi megoldások vehetik át.

Amerika visszahúzódik

A Center for Strategic and International Studies (CSIS) elemzése jóval pragmatikusabb megközelítést választott, mert hogy azt vizsgálta, milyen konkrét következményei vannak annak, ha az Egyesült Államok kivonja pénzügyi és politikai támogatását az ENSZ-rendszerből. Allison Lombardo a CSIS szakértője olyan számokat hozott elemzésében, amelyek önmagukért beszélnek. Az USA eddig az ENSZ rendes költségvetésének 22 százalékát állja, a békefenntartási missziókban (25%) és humanitárius programokban is (+40%) hasonlóan nagy szerepe van. Ha ez a hozzájárulás elmarad, lényegében azonnali pénzügyi hiány keletkezik, és nem a szimbolikus szinten, hanem a konkrét terepmunkákban. A 2025 nyarán benyújtott kormányzati javaslat alapján az USA az eddigi kb. 1,5 milliárd dollár helyett mindössze 300 milliót különítene el az ENSZ-es büdzsére, éppen annyit amennyire a szerződés kötelezi.

Mindezek alapján megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy az amerikai visszalépés nemcsak pénzügyi, hanem normatív kérdés is, hiszen az Egyesült Államok eddig nemcsak fizette a számlát, hanem aktívan formálta is a multilaterális döntéshozatalt. Ha viszont Washington elfordul, akkor a terepet más hatalmak (Kína, Oroszország vagy regionális koalíciók) tölthetik majd ki. Ez pedig hosszú távon gyökeresen megváltoztatja a multilaterális intézmények súlypontját.

Trump beszéde

A közgyűlés legnagyobb figyelmet kapott eseménye kétségkívül Donald Trump beszéde volt. Tőle a megszokott, visszatérő motívumok voltak hallhatóak ismét: szuverenitás, kultúrák védelme, migráció-ellenesség és a bilaterális diplomácia előtérbe helyezése. De nem maradtak el a meghökkentő kijelentések sem a részéről, például amikor a klímaváltozás tanulmányozását átverésnek, a zöld energia központú politikát pedig csalásnak nevezte, és egyértelművé tette, hogy számára a multilaterális intézmények nem jelentenek megoldást.

A Council on Foreign Relations (CFR) két szakértője különböző szempontokból értékelte a beszédet. Michael Froman a CFR igazgatója elég nyílt emelte ki, hogy bár Trump retorikája sokszor túlzó, abban igaza van, hogy az ENSZ nem tudott felnőni saját ígéreteihez. A Biztonsági Tanács megbénult, a közgyűlés sokszor üres szócséplésnek tűnik, és a világ vezetői is egyre inkább a folyosói találkozókban látják az értelmet. Esther Brimmer viszont ennél keményebb értékelést adott, szerinte Trump beszéde aláásta a nemzetközi együttműködés alapjait. Ha minden állam csak saját szuverenitását hangsúlyozza, akkor megszűnik a közös felelősség logikája, márpedig az emberi jogok, a környezet védelme vagy éppen a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása csak közös felelősségvállalással kezelhető.

Új multilaterális rend(etlenség)

Noha a témánk széles spektrumának értelmezése megérne jó pár száz misét, az általunk szemlézett think tankek munkatársai között egyetértés van abban, hogy a multilaterális rendszer válságban van, a különbség pedig leginkább a megoldási javaslatokban rejlik. A Brookings rendszerszintű újragondolást sürget, új intézményekkel és rugalmas koalíciókkal, a CSIS a pénzügyi realitásokat hangsúlyozza, a CFR igazgatója szerint az ENSZ még mindig fontos találkozóhely, de csak akkor maradhat releváns, ha képes eredményesebben bizonyítani a cselekvőképességét. Ugyanakkor Esther Brimmer intően figyelmeztet, hogy a szuverenitás kizárólagos hangsúlyozása felszámolja a nemzetközi közösség gondolatát.

Végül, de nem utolsó sorban pedig ebben a kontextusban különösen figyelemre méltó az Európai Tanács értelmezése és az EU aktív részvétele a közgyűlésen. António Costa az Európai Tanács elnöke az EU nevében világosan szorgalmazta a kétállami megoldást Izrael és Palesztina számára, az azonnali humanitárius cselekvést Gázában, valamint az Ukrajnát támogató nemzetközi együttműködést a tartós béke érdekében. Ugyanakkor kiemelte a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák nemzetközi szabályozásának fontosságát, valamint a fenntartható fejlődés és a klímasemlegesség elérését célzó globális együttműködés sürgősségét. Ezzel az EU gyakorlatilag megerősíti azt a diagnózist, amit Froman és más szakértők is felvázoltak, miszerint az ENSZ és a multilaterális fórumok relevanciája a konkrét cselekvőképességtől függ. Ugyanakkor az EU kiállása a szabályalapú rend és a globális partnerségek mellett arra is reflektál, amire Brimmer figyelmeztetett.

És mit mond erre a világ többi szereplője? Az ENSZ Közgyűlésének 80. ülésszakán tartott BRICS külügyminiszteri találkozó hivatalos közleménye kiemeli a szervezet elkötelezettségét a többpolaritású, többoldalú nemzetközi rend és az ENSZ központi szerepe mellett. A dokumentum hangsúlyozza a globális biztonsági, gazdasági és pénzügyi intézmények, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a WTO és a bretton woods-i intézmények demokratikusabbá és inkluzívabbá tételéhez szükséges reformokat, hogy jobban tükrözzék a fejlődő országok és a Globális Dél növekvő súlyát. Továbbá a közösen kiadott szöveg ráirányítja a figyelmet a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás, az egészségügy és a társadalmi egyenlőtlenségek globális kihívásaira, és sürgeti a fejlett országokat, hogy teljesítsék kötelezettségeiket. Emellett erősen elítéli a nemzetközi jog és szuverenitás megsértését (például Izrael katona akcióit Katar és Irán ellen), sürgeti a közvetlen béketárgyalásokat a palesztin kérdésben, valamint hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem fontosságát. Az összefogás, a párbeszéd és az együttműködés előtérbe helyezése a BRICS célja, hogy hozzájáruljon a nemzetközi békéhez, biztonsághoz és egyenlőbb globális fejlődéshez. Összességében a BRICS deklarációja is pozitív üzenetet közvetít a multilaterális elkötelezettségről, azonban a gyakorlat és az intézményi reformok terén jelentős kérdőjelek merülnek fel. Minden esetre, ha tényleg megakarjuk érteni a fent említett szakértők és más szereplők aggodalmait, érdemes a BRICS kommüniké sorai között is elidőzni.

Források