Pokrovszktól a Kremlig – a háború legutóbbi tíz napjának krónikája

Szerző: Jánó Imre | nov 30, 2025 | Elemzés, Európa, Háború, Politika

Az elmúlt tíz nap (november 19-29) az orosz-ukrán háborúban egyszerre szólt a frontról érkező rossz hírekről, egy hirtelen berobbant, majd átalakított amerikai-orosz béketervről, egy hatalmas ukrán korrupciós botrányról és arról, hogy Európa közben ráébred arra, hogy könnyen lehet, a saját biztonságát részben az Egyesült Államokkal szemben kell majd védenie. A végpont valahol ott van, amikor Kijevet egyszerre bénítja meg egy hatalmas orosz rakéta- és dróntámadás, miközben a Kremlben Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor tárgyaltak energiáról, békéről és egy lehetséges budapesti békecsúcsról. Ebben a cikkben tehát a turbulensnek könnyen mondható elmúlt másfél hetet vesszük gorcső alá, hogy kicsit jobban átlássuk és egymáshoz kapcsolhassuk a történteket.

Keleten a helyzet változatlan

A tíznapos időszak elején a katonai helyzet alapvonala nem változott. Oroszország továbbra is lassú, de kitartó támadást folytat elsősorban Donyeck megyében, Pokrovszk térségében, ahol az Institute for the Study of War (ISW) szerint a város jelentős részét már ellenőrzés alá vonták, miközben az ukrán erők próbálják stabilizálni a védelmet. Viszont az orosz stratégia megszokott módon párhuzamosan épül a fronton és a levegőben egyaránt, hiszen az ukrán légierő értékelése alapján Oroszország ma már heti egy-két alkalommal képes nagy volumenű, kombinált rakéta és drón csapássorozatot indítani, kimondottan az energetikai infrastruktúra szétverésére. Ennek látványos példája a november 29-i támadás Kijev ellen, amikor több száz drón és több tucat rakéta csapódott be, legalább két ember meghalt, több mint harmincan megsebesültek, és a főváros nyugati fele áram nélkül maradt. Ez a támadás egy szélesebb orosz művelet része, ahol az ukrán energiarendszer tél előtti megtörése nyilvánvalóan katonai, de legalább ennyire pszichológiai cél. Ebben a kontextusban válik igazán érthetővé, milyen nyomás alatt kellett Kijevnek az amerikai-orosz béketervekre, pontokra reagálnia.

A háború állása 2025. november 29-én. Forrás: ISW

A kiszivárgott 28 pontos terv

A diplomáciai lavina november 19-én indult, az Axios ekkor hozta nyilvánosságra Donald Trump 28 pontos béketervéről a hírt, amely egyfajta rendezést ígért az orosz-ukrán háborúra. A kiszivárgott tervezet szerint Ukrajna lemondana további keleti területekről, beleértve egész Donbaszt, elfogadná a Krím orosz kontrollját, a Dnyeper mentén húzódó új határvonalat, és vállalná, hogy soha nem lesz NATO-tag, cserébe homályosan meghatározott amerikai biztonsági garanciákért és újjáépítési pénzekért. Másnap a Portfolio részletes magyar összefoglalója egy Olekszij Honcsarenko által publikált dokumentumra támaszkodott, amely állítólag a Zelenszkijnek átadott orosz-amerikai békevázlat hiteles másolata. A tervezet lényege itt a következőkről szól: Krím, Donyeck és Luhanszk de facto teljes egészében orosz terület lenne, Herszon és Zaporizzsja megyében befagyasztanák a frontvonalakat, a két fél között demilitarizált övezet jönne létre, Ukrajna pedig korlátozná hadereje létszámát és végleg lemondana a NATO-tagságról. Tehát a két forrás nagyjából egybevágott. A teljes magyar nyelvű béketervet a HVG oldalán, itt is el lehet olvasni.

Az első reakciók

Ukrán oldalról a nyilvános retorika óvatos volt. Volodimir Zelenszkij a genfi tárgyalások előtt és után is úgy fogalmazott, hogy ez a történelem egyik legnehezebb pillanata Ukrajna számára, de azt is hangsúlyozta nem fogják elárulni haza nemzeti érdekeit. Kijev tehát nem egyszerűen elfogadni vagy elutasítani akarta a tervet, hanem saját módosító javaslatokkal lépett fel, a Trump által megadott egy hetes határidő tehát nem a béke, hanem az első komoly ukrán ellenjavaslat határideje lett. Európában közben sokkolóan hatott, hogy a Trump-adminisztráció láthatóan kész volt egy olyan javaslat mögé beállni, amely a status quo-hoz képest is további területi engedményeket követel Ukrajnától, és a NATO-bővítés elvi ígéretével is szakít. A Guardian több forrásra hivatkozva arról írt, hogy ez volt az a hét, amikor az európai fővárosokban komolyan felmerült, hogy az Egyesült Államok hosszú távon nem ugyanazt a háborúkezelési stratégiát támogatja, mint az EU – különösen, ha a békét az orosz érdekszféra bővítésével kötnék össze. További gyanút keltett a terv eredete. A 444 cikke amerikai szenátori beszámolókra hivatkozva azt írta, hogy zárt körben elhangzott, hogy Marco Rubio külügyminiszter maga is elismerte, a 28 pontos tervezet nem Washingtonban készült, hanem Steve Witkoff különmegbízott egy Oroszországot képviselő féltől kapta, és csak ezt formálták át amerikai dokumentummá. Egy másik verzió a dokumentum keletkezéséről az, hogy Witkoff közösen dolgozta Putyin küldöttjével, Kirill Dmitrievvel. Ez a narratíva egybecsengett az Axios háttéranyagával, amely szerint Witkoff és Jared Kushner telefonon, pontonként olvasták fel Zelenszkijnek a tervet, amelyet már korábban egyeztettek az orosz féllel.

Európai ellenjavaslat

A következő napokban az európai fővárosok igyekeztek átvenni a kezdeményezést. Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság saját, szintén 28 pontos békeajánlattal állt elő, amely az amerikai tervet veszi alapul, de több ponton módosítja, néhol gyökeresen átírja. Először teljes és ellenőrzött tűzszünetet javasolnak, amelynek alapja a jelenlegi frontvonal, nem pedig Ukrajna további területi visszavonulása. Továbbá a területi kérdéseket csak a tűzszünet megszilárdulása után tárgyalnák, és a javaslat nem zárja ki elvben Ukrajna NATO-tagságát, bár elismeri, hogy erről a szövetségen belül sincs konszenzus. Emellett a befagyasztott orosz vagyonokból finanszíroznák Ukrajna újjáépítésének jelentős részét, és a szankciók lépcsőzetes enyhítését csak akkor engednék meg, ha Oroszország betartja a tűzszünetet. Rubio Genfben azzal próbálta elsimítani az ellentmondásokat, hogy a béketerv „élő, lélegző dokumentum”, amely folyamatosan változik, és amelyben az oroszoknak is lesz szavuk, de most az ukrán féltől várták a főbb módosító javaslatokat. Ezt a folyamatot erősítette Andrij Jermak, Zelenszkij kabinetfőnöke is, aki még ekkor a tárgyalódelegáció vezetőjeként nyilatkozott arról, hogy jó előrelépéseket értek el.

28 pont, 28 pont, 19 pont

A következő fordulópontot a genfi tárgyalások jelentették, ahol amerikai és ukrán tisztviselők európai partnerekkel együtt igyekeztek finomhangolni a tervet. A korábban 28 pontosként emlegetett tervet ekkorra már 19 pontra szűkítették, és több lényeges elemben az ukrán fél javára módosították. Például enyhítettek a hadsereg-korlátozásokon, pontosították a biztonsági garanciákat, és lazítottak néhány területi engedményre vonatkozó passzust. Olekszandr Bevz, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója a tárgyalások után úgy fogalmazott, hogy a 28 pontos béketerv már nem létezik. Ukrajna az Egyesült Államokkal együtt átnézte mind a 28 pontot, néhányat eltávolítottak, másokat átdolgoztak, és szerinte Ukrajna egyetlen aggálya sem maradt megválaszolatlanul. A legérzékenyebb kérdésekről viszont végső soron Zelenszkij és Trump fog dönteni. Egy nappal később, 25-én már arról írt a sajtó, hogy Zelenszkij elégedett a módosított béketervvel, amelyet a háború lezárásához megfelelő alapnak tart, miközben a Kremlt irritálja, hogy az eredeti, Moszkvának kedvezőbb pontokat kivették. Brit forrásokra hivatkozva a Guardian is azt írta, hogy Ukrajna lényegében kihúzta az orosz maximalista követeléseket a szövegből, és ezzel a terv közelebb került egy olyan minimumhoz, amelyet Kijev belpolitikailag is el tud adni, még akkor is ha a végleges döntéshez Trump-Zelenszkij csúcstalálkozóra is szükség lesz.

Ukrán-amerikai tárgyalás Genfben. Forrás: Euronews

Orosz reakció

Moszkva a kiszivárgott eredeti tervet óvatosan üdvözölte, az európai ellenjavaslatot viszont egyértelműen elutasította. A Kreml tanácsadója, Jurij Usakov szerint a washingtoni 28 pontos terv alap lehet egy megállapodáshoz, de az európaiak által módosított verzió teljesen elfogadhatatlan. Ezzel párhuzamosan azonban orosz tisztviselők és ultranacionalista véleményformálók már a tervezet első megjelenése óta komolytalan dokumentumnak nevezték a tervet, és jelezték, hogy Moszkva nem fog mindenben igazodni hozzá. Az ISW értékelése szerint ezzel Oroszország egyszerre akarja gyengíteni a terv legitimitását és fenntartani a katonai nyomásgyakorlás szabadságát, ha a tárgyalások elakadnának. Mindeközben az orosz hadsereg sem lassított. A fronton folytatódott a nyomás Pokrovszk térségében, a légierő pedig a már említett masszív csapásokat mérte ukrán városokra, kimaxolva azt az üzenetet, hogy a Kreml csak olyan békét hajlandó aláírni, amelyet a harctéren szerzett pozíciói is alátámasztanak.

Ukrajnai korrupciós sokk

A diplomáciai játszma közepébe csapott bele az eddigi legnagyobb ukrán korrupciós botrány, amely alapjaiban rengette meg az elnöki hivatal működését. November 28-án az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) házkutatást tartott Andrij Jermaknál, Zelenszkij elnök kabinetfőnökénél, akit az Energoatom állami atomenergia-vállalat körül kibontakozó, mintegy százmillió dolláros sikkasztási ügy egyik kulcsszereplőjeként vizsgáltak. Az ügy politikai súlyát mutatja, hogy a nyomozás már két miniszter, az energiaügyi és az igazságügyi tárca vezetőjének, menesztését is maga után vonta, és gyorsan az elnöki adminisztráció egészére vetítette a korrupció árnyékát. Jermak a házkutatás másnapján benyújtotta lemondását, majd egy nyilvános üzenetben meglepő bejelentést tett: csatlakozni fog az Ukrán Fegyveres Erőkhöz, és a frontra készül vonulni. „Megyek a frontra, kész vagyok bármilyen retorzióra. Becsületes és tisztességes ember vagyok” – írta, hozzátéve, hogy döntésével az elnökre nehezedő politikai terhet akarja csökkenteni. „Megrágalmaztak, nem védtek meg, pedig 2022. február 24. óta Kijevben vagyok. Nem akarok problémát okozni Zelenszkijnek, megyek a frontra” – fogalmazott. Azt, hogy pontosan mikor és milyen beosztásban csatlakozna a hadsereghez, nem részletezte, de üzenete egyértelműen arról szólt, hogy a politikai felelősség vállalásával akarja elkerülni, hogy a botrány közvetlenül Zelenszkij legitimitását rombolja. Lemondása különösen érzékeny pillanatban érte Kijevet, hiszen Jermak nemcsak az elnök belső bizalmasa volt, hanem a béketárgyalások egyik legfontosabb háttérembere, a washingtoni és európai csatornák fő koordinátora. Távozásával az elnöki hivatal hatalmi szerkezete gyakorlatilag egyik napról a másikra omlott össze a diplomáciai folyamat legkritikusabb szakaszában. A botrány ugyanakkor kettős fényt vetett az ukrán állam működésére, mivel míg Moszkva a rendszer széteséséről beszél, európai értékelések szerint a NABU fellépése épp azt mutatja, hogy az ukrán korrupcióellenes struktúrák ténylegesen működnek, és képesek eljárni a legmagasabb politikai szinteken is, ami az EU-csatlakozás szempontjából a rendszer érettségét bizonyítja. Ergo vannak akik félig tele látják a poharat.

Magyar-orosz csúcs

A béketerv körüli diplomáciai bizonytalanság közepette újabb hullámokat vert Orbán Viktor váratlan moszkvai látogatása, amelyre november 28-án került sor, és amelyet a magyar kormány a találkozó előtti napokban még nem erősített meg hivatalosan. A Telex szerint Orbán gépe délelőtt érkezett meg Vnukovóra, ahol a delegációt orosz külügyi és energetikai vezetők fogadták, jelezve, hogy nem puszta protokollról van szó. A tárgyaláson Szergej Lavrov külügyminiszter, Alekszandr Novak energetikai miniszterelnök-helyettes és Jurij Usakov elnöki tanácsadó is jelen volt, és a megbeszélések fő témája az orosz gáz- és olajszállítások, valamint a Paks II. körüli együttműködés volt, Szijjártó Péter pedig úgy fogalmazott, hogy „amiért jöttünk, az megvan”. A találkozó tehát politikailag is jelentőséggel bírt. Putyin nyilvánosan „kiegyensúlyozottnak” nevezte a magyar álláspontot Ukrajna ügyében, és azt állította, hogy Donald Trump javasolta Budapestet egy lehetséges békecsúcs helyszínéül. Brüsszelben a vizit komoly felháborodást váltott ki. Az EB egyértelművé tette, hogy Orbán nem az EU nevében tárgyalt, és lépése alááshatja az európai egységet épp akkor, amikor a tagállamok közösen próbálják átdolgozni az amerikai-orosz eredetű béketervet úgy, hogy az ne Ukrajna rovására szülessen. A találkozót tovább élezte az is, hogy Orbán néhány nappal korábban levélben kérte Ursula von der Leyent, hogy az EU feltétel nélkül álljon be Trump béketervének támogatása mögé, vagyis a moszkvai út nem elszigetelt diplomáciai gesztus volt, hanem egy következetesen képviselt, az EU-val szembehelyezkedő magyar pozíció újabb állomása.

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a moszkvai találkozón. Forrás: Index

Összegzés

Az elmúlt tíz nap eseményei világossá tették, hogy a háború katonai, diplomáciai és belpolitikai dimenziói soha nem voltak ennyire összefonódva. A fronton Oroszország lassú, de következetes előrehaladása és a kritikus infrastruktúrát célzó masszív légicsapások olyan nyomás alá helyezték Ukrajnát, amely közvetlenül befolyásolta a béketerv körüli tárgyalásokat. Eközben a kiszivárgott, eredetileg orosz érdekeket tükröző 28 pontos javaslat kényszerpályára állította a diplomáciát, amire reagálva Kijev ellenjavaslatokat dolgozott ki, Európa gyorsan átírta a kereteket, és végül egy 19 pontos kompromisszum született, amely ugyan közelebb áll az ukrán igényekhez, de továbbra is rengeteg nyitott kérdést hagy maga után. A folyamatot súlyosbította Ukrajna belpolitikai megrázkódtatása is. Jermak lemondása és frontszolgálatra vonulása nemcsak az elnöki hivatal gerincét érintette, hanem jelezte azt is, hogy a háborús terhelés és a korrupcióellenes fellépés egyszerre erősíti és gyengíti az államot. Végül Orbán Viktor moszkvai látogatása tovább bonyolította az európai koordinációt, hiszen miközben Kijevet egy újabb orosz támadás sújtotta, Magyarország különutas diplomáciája újra rávilágított az EU-n belüli stratégiai törésvonalakra. A tíz nap mérlege így nemcsak feszültségekről szól, hanem arról is, hogy a közeljövőben a katonai helyzet, a nagyhatalmi alku és az ukrán állam belső stabilitása egyszerre határozza majd meg, milyen irányba mozdulhat el a háború és a békerendezés.

Források