A politika árnyalt jelenléte a sport világában az ókori görög olimpiai játékokra vezethető vissza. A görög városállamok között gyakori volt a fegyveres konfliktus, melyeket ideiglenesen szüneteltettek az olimpiai fegyverszünet keretein belül. Mint tapasztalhatjuk, a jelenben is rendkívül nagy szerepet töltenek be a sportesemények a politikai megnyilvánulások színtereként. Menedéket nyújtanak az erőszak és konfliktusok elől, illetve elősegíthetik a béke kialakítását.
Ha csak az előző évszázadra tekintünk vissza, már akkor is meggyőződhetünk a két jelenség együttes mozgásáról.
Az 1936-ban megrendezett olimpia Adolf Hitler fajelméletét kívánta népszerűsíteni, propaganda formájában, melyre válaszul a fekete amerikai sportoló Jesse Owens 4 aranyéremmel dominálta az atlétikai játékokat Berlinben, ezzel a legtöbb aranyérmet megszerezve.
Továbbá, az 1956-os Melbourne-ben megtartott olimpiai vízilabda bajnokság Magyarország és a Szovjetunió között rendkívül felkavarta az állóvizet, különösen az akkori szabadságharc kitörése miatt. A magyar nép hosszas szovjet megszállás után fellázadva forradalmat hirdetett, mikor a versenyzők úton voltak Ausztráliába. A szovjetek tankokkal bevonulva leverték a forradalmat, emiatt a mérkőzés alakulásának még nagyobb érzelmi tétje volt. A magyarok 4:0-ra győztek, ezzel büszkén reprezentálva a politikailag viszont elesett hazájukat. Ez is bizonyítja a sport hatalmas nemzeti összetartó erejét.
Az 1980-as moszkvai játékokat a világ valaha volt legnagyobb olimpiai bojkottjaként emlegetik, amelyet az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezett a hidegháború ideje alatt, Afganisztán szovjet megszállása miatt.
Az említett példákból megismerhetjük a sport szerepét, mint puha hatalmi eszközt. A sportesemények lehetőséget adnak különböző külpolitikai célok eléréséhez, hozzájárulhatnak a társadalom és a kultúra pozitív fejlődéshez, és képesek lehetnek megváltoztatni egy ország hírnevét globális szinten.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) idén kiadta nyilatkozatát, melyben kijelentette határozott állásfoglalását a sportok politizálása ellen. Emmanuel Macron, francia elnök helyzetét ez jelentősen megnehezíti, hiszen lehetetlen a jelenlegi konfliktusokat figyelmen kívül hagyni, és megszokottan ünnepelni az évezredes hagyományokat. A NOB úgy döntött idén, hogy kizárja Oroszországot és Fehéroroszországot a párizsi olimpiáról, az orosz-ukrán háborúban való szerepük miatt. Azonban sportolóik, akik részt kívánnak venni a játékokon, azok kizárólag semlegesen indulhatnak egyénileg, számos kritériumot betartva. Sokan képmutatónak titulálták a NOB-ot, hiszen Izrael tettei felett szemet hunyva nem született ilyen ítélet a sportolókkal szemben.
Mindemellett, a francia politika már önmagában is törékeny korszakát éli a parlamenti választásokat tekintve. A parlamenti választások első fordulóját meglepő módon a Marine Le Pen által képviselt Nemzeti Tömörülés nyerte, míg a második fordulóban a baloldal és a centristák együttműködése által sikerült az Új Népfront pártnak és a Macront támogató Ensemble-nek diadalmaskodnia.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy nem teljesen reális egy politikától mentes olimpiáról beszélni, hiszen a sportesemények eredményei és körülményei gyakran a nemzetközi politikai helyzetet tükrözik.
Források:
Ancient Olympic Games | Greece, History, Events, Running, & Facts | Britannica
Declaration by the IOC against the politicisation of sport (olympics.com)
Politics threatens to spoil Paris 2024 Olympics – POLITICO
The Olympics have always been political – POLITICO
Index – Külföld – Le Penéknek most sem sikerült, meglepő baloldali győzelem Franciaországban
