Gearoid Reidy, a Bloomberg Opinion újságírójának véleménycikke Sanae Takaichi lehetséges miniszterelnökségeinek körülményeit, várható természetét járja körbe. Takaichi nemrég elnyerte az LDP vezetői posztját, így várhatóan ő lesz az ország következő miniszterelnöke. A korábbi híradós, amatőr metal dobos és motorrajongó Takaichi 65 férfi miniszterelnök után léphet hivatalba, miközben az egyik legnagyobb kihívással néz szembe, mint politikus: egy összeomlás szélén lévő pártot kell újra egyesítenie, kezdenie kell valamit az infláció miatti szavazói elégedetlenséggel, és menedzselnie kell az ország biztonságát garantáló Egyesült Államokkal fenntartott, egyre inkább töredező viszonyát. Takaichi hivatalba lépésével Japán valószínűleg nagyot fog előrelépni a nemi esélyegyenlőség rangsorában, Reidy szerint azonban naiv dolog lenne azt gondolni, hogy ezzel liberalizálódna az ország, ugyanis Takaichi a legkonzervatívabb jelölt, amit a párt választhatott és a párt legjobboldalibb vezetője az elmúlt években.
Az LDP népszerűségvesztésének kezelésének érdekében folyamatosan váltogatta vezetőit Shinzo Abe halála óta. Az előző pártelnök-jelölti versenyt azért vesztette el Takaichi, mert a párt képviselői túl szélsőségesnek találták nézeteit. Az LDP korábbi elnöke, Fumio Kishida állítólag a „Tálib” becenevet adta neki, és szerepet játszott Takaichi vereségében. Most azonban az LDP-nek visszakellett szereznie a hitelességét, és a képviselők úgy gondolták, ennek érdekében jobbra kell fordulnia a pártnak. Az előző vereség óta Takaichi moderáltabb álláspontra váltott, többek között a gazdaságpolitikában is. 2024-ben bírálta a Bank of Japan-t amiért az kamatemelést fontolgatott, támogatta a fiskális expanziót, amiért Trusshoz hasonlították, aki hasonló nézeteivel pánikot keltett a piacokon, és 44 nap után lemondott. Ezek után Takaichi kerülte az ilyen kijelentéseket, gazdaságpolitikája már a befektetések növelésére fókuszál, melyek megerősítik Japánt az AI, kiberbiztonság és energiafüggetlenség területén. Emellett olyan mindennapi ügyeket helyez előtérbe, mint például az adóvisszatérítés, magasabb jövedelem-adó küszöb bevezetése, és felelősségteljes kiadások szükségessége.
Reidy nem aggódik túlságosan amiatt, hogy Takaichi radikális jobboldali, mivel ez gyakran pontatlan besorolás, mely egy lusta kategorizálás eredménye. Bevándorlási politikájáról szóló beszéde, különösen a külföldi ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban meglehetősen ésszerűnek bizonyult. Ugyanakkor meggondolatlansága aggodalmakat kelt, amit jól példáz az a kampánybeszéde, amely egy anekdotával kezdődött arról, hogy turisták rugdossák a szarvasokat szülővárosában, Narában. Ez a történet uralta később az online vitákat és elterelte a figyelmet a fontosabb témákról.
Abe hiányával az LDP identitásválsággal küzd, ami a konzervatív szavazók párttól való elfordulását okozza, és a párt széteséséhez is vezethet. A kizárólag konzervatív eszmékre való összpontosítás nem feltétlenül elegendő. Takaichi Abe utódja szándékozik lenni: legutóbbi kampánystratégiája javulásra és alkalmazkodóképességre utal. Vezetői jellemének egyik kritikus mutatója a koalíciós partner Komeito-val való kapcsolat kezelése lesz, melynek vezetője kétségeit fejezte ki Takaichi képességeivel kapcsolatban. Emellett Takaichi vezetői képességét az Egyesült Államokkal való kapcsolat kezelése is próbára teszi majd, különösen a Trump-kormány idején, amely jelentős vámokat és befektetési követeléseket rótt Japánra. Takaichi röviddel azután találkozhat Trumppal, hogy október 15-én várhatóan kinevezik miniszterelnöknek.
Takaichi megválasztása valóban történelmi lépés, azonban az LDP vezetőinek gyors „elhasználódása” jelentős kockázatot rejt számára is. Ha Takaichi kudarcot vall a párt számára kritikus problémák kezelésében, mandátuma rövid életű lehet, hasonlóan Liz Truss brit miniszterelnök rövid ideig tartó kormányzásához.