Caracas után Havanna?

Habár nehéz ezekben a napokban levenni a szemünket a közel-keleti térségről, közben az Egyesült Államok hátsó udvarában egy 60 éves politikai berendezkedés kapott végzetes döfést, Kuba jelenleg modern történelmének legsúlyosabb krízisét éli át. Vélhetően a szovjet blokk összeomlása utáni „Különleges Időszakot” (Periodo Especial) is meghaladó válságnak lehetünk szemtanúi, amikor a kubaiak szénnel főztek, és akár 18 órás áramszünetekkel is meg kellett küzdeniük.

A legfőbb különbség az az, hogy míg a „Különleges Időszak” alatt egy alig-alig működő rendszer válságát jelentette, addig Kuba jelenlegi helyzete a rendszer összeomlását jelenti lényegében. Nicolas Maduro volt venezuelai elnök elfogása az USA által teljes csődbe vitte a kubai energiaszektort, megfosztva azt egy fontos üzemanyag-forrástól. Korábban a venezuelai és mexikói szállítmányok együttesen Kubának az olajimportjának körülbelül háromnegyedét tették ki. Ennek tudatában Trump elnök január 29-én vámokkal fenyegette meg mindazon országokat, amelyek olajat szállítanak Kubának, de ez közvetett módon valószínűleg Mexikó felé irányult, aki „vette a lapot” és leállították az olajszállításokat január végén.

Strukturális összeomlás és humanitárius válság

A kialakult helyzetnek viszont javarészt strukturális gyökerei vannak. 2021-es adatok szerint Kuba áramtermelésének 95%-a fosszilis energiahordozókon alapul, a szovjet korszakbeli hőerőművek közül pedig csak kevés működőképes fedezethiány miatt.  Jorge Piñón energetikai szakértő korábban arra figyelmeztetett, hogy ha továbbra sem érkezik olajszállító tartályhajó, Kuba március közepe tájékán elérheti a „nulladik órát”. Ha ebből indulunk ki, nincs sok hátra a nulladik óra elérkezéséig.

Attól függetlenül, hogy érdemi következményeit eddig nem láthattuk, az ENSZ és más humanitárius szervezetek is figyelmeztetéseket adtak ki a szigeten lévő állapotok miatt. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint a kórházakban akadozik a dialízis, az onkológiai ellátás, és a gyógyszerek hűtése (például az oltóanyagoké) veszélybe került a gyakori áramkimaradások miatt. De a vízszivattyúk 80%-a is árammal működik, így a vízellátás is folyamatosan szünetel, emellett mivel a kukásautókba sincs mit tankolni, így a szemét gyakran gyülemlik fel hetekig az utcákon. Korábban a gazdaság egyik legfőbb ágazata, a turizmus is bedőlt, mivel a sugárhajtómű-üzemanyag hiány miatt a légitársaságok törlik a járataikat.

Marco Rubio és a floridai nyomásgyakorlás

Marco Rubio amerikai külügyminiszter kubai emigránsok gyermekeként személyesen is érintett az ország jövőjét illetően és akit ebből fakadóan egy mélyen gyökerező, személyes antikommunizmus fűt. Ha bárki találkozna egy Miamiban élő kubai lakossal, másodpercek alatt fény derülne arra, hogy mi az álláspontjuk a Castro-féle vezetéssel. Rubio még szenátori évei alatt dolgozta ki azt, amit mára már „Donroe-doktrínaként” ismerhetünk, ami gyakorlatilag minden ellenséges külföldi befolyást kiszorítani kíván a nyugati féltekéről, ami persze Kínát és Oroszországot is magába foglalja. Számára Kuba nem egy dosszié az asztalon, hanem egy egzisztenciális küldetés.

Valójában maga Rubio a fő mozgatórugója a Kuba elleni gazdasági blokádnak, kulcsszerepe volt abban, hogy a venezuelai olajellátás leállítását kiterjesszék a Kubába tartó szállítmányokra is. Szintén ragaszkodik a kubai katonai-gazdasági konglomerátumot (GAESA) érintő szankciók fenntartásához, és ahhoz, hogy Kuba a terrorizmust támogató államok listáján maradjon, ami effektíven teljesen elzárja Havannát a nemzetközi pénzügyi rendszerektől. Maduro elfogása után nyíltan üzent a kubai vezetésnek, miszerint „Ha Havannában élnék és a kormányban lennék, aggódnék”. Világos, hogy a külügyminiszter célja a kubai rezsim megdöntése, és egy poszt-Castro érában egy emigráns kubai-amerikai közösség vezetésével újjáépíteni az országot, egy „karibi Szingapúr” jellegű jövő víziójával. A Kubából száműzött amerikaiak száma közel két és fél millió embert foglal magába, akik főként Florida államában helyezkednek el.

Nicaraguától Florida partjaiig

Mivel az Egyesült Államok az iraki háború óta a legelkötelezettebb katonai műveletét hajtja végre, amivel meglehetősen tele van a keze, nem valószínű, hogy még egy Maduro-féle rezsimváltás történhet. Két valószínű kimenetel létezik, az egyik, hogy a kommunista vezetés magától mond le, vagy a kubai lakosság kikényszeríti azt. 2021 óta már több mint egymillió kubai hagyta el az országot, ami körülbelül a teljes lakosság 10-15 százaléka, így nem lenne meglepő, ha valaki inkább ezt választaná a harc helyett. A legegyszerűbb útvonal ehhez Nicaraguában kezdődött, ahova vízum nélküli belépéssel lehet folytatni az utat észak felé az Egyesült Államokba. Február 8-tól viszont már ez az opció sem áll fenn, mivel Nicaragua amerikai nyomás miatt kénytelen volt megszüntetni vízummentes belépést, már ha nem akar Venezuela és Kuba sorsára jutni.

Így tehát két verzió létezik a kubaiak számára: bírni, vagy az utcára menni. Ez utóbbit illetően a rezsim igyekszik mindig tudatni a lakossággal, hogy annak milyen ára van. A legutóbbi, 2021-ben zajló nagyobb jellegű tüntetések következményei még mindig mélyen benne vannak a néplélekben, ami most is eltántorítja az elégedetleneket az utcára vonulástól. A tüntetések óta sokan még mindig börtönben vannak, többen pusztán skandálás miatt. Viszont a „nulladik óra” közeledtével a túlélésért folytatott küzdelem felülírhatja a politikai elnyomástól való félelmet.

Források:

• CiberCuba: Experto anticipa cuándo llegará „la hora cero” en Cuba si no arriba pronto un tanquero con combustible. CiberCuba. (2026. 02. 15.).
• EarthTimes Staff: Cuba’s 2026 Crisis: US Oil Sanctions, Blackouts and Tourism Collapse Rock the Island. EarthTimes. (2026. 02. 18.).
• International Crisis Group: Hunger in Havana: Can the U.S. Cutoff Bring Change to Cuba?. International Crisis Group. (2026. 03. 02.).
• North American Electric Reliability Corporation (NERC): Takeaways from NERC’s 2024 Reliability Assessment. NERC. (2025. 05. 13.).
• Noticias ONU: La crisis energética en Cuba pone en riesgo los servicios esenciales en todo el país. Noticias ONU. (2026. 02. 13.).
• Pew Research Center: Cubans in the U.S. Data on Latinos. Pew Research Center. (2023. 08. 16.).
• Reuters (Daniel Trotta): ‘My friends are still in jail’: Cubans take to the streets, but fear crossing line. Reuters. (2026. 03. 10.).
• Reuters (Gabriela Selser): Nicaragua scraps visa-free entry to Cubans. Reuters. (2026. 02. 08.).
• The American Prospect: Can Marco Rubio Con Trump Into Cuban Regime Change?. The American Prospect. (2026. 02. 12.).