Súlyos humanitárius krízis, éhínség, kényszermigráció, halálesetek és bizonytalanság- valahogy így néznek ki a mindennapok Szudánban, az országban, ahol a hatalomért való küzdelem nem ismer megállást.
Hogyan jutott idáig Szudán?
Szudán egy egyiptomi-brit gyarmat volt 1956-ig, mikor az ország függetlenné vált, és létrejött a Szudáni Köztársaság. A következő évtizedeket rendszeres puccsok jellemezték és katonai diktatúrák. 1989-ben Omar-al-Bashir katonai puccsal hatalmat szerzett, mellyel egészen 2019-ig aktívan visszaélt. Vezetése alatt gyakoriak voltak az országon belüli fegyveres konfliktusok, melyek közül érdemes kiemelni a Darfúr területen elkövetett háborús- és emberiesség elleni bűncselekményeit. Illetve az integrációs problémák következményeként létrejött egy új állam, Dél-Szudán, amely az északi muszlimokat és a délen élő keresztényeket különítette el.
A jelenlegi viszály eredetét a 2019-es felkelés jelentette, mely megfosztotta Bashirt hatalmától, és bevonta a a jelenlegi polgárháború két oldalát képviselő Szudáni Fegyveres Erőket (SAF), Abdel Fattah al-Burhan vezetésével, valamint Szudán legerősebb paramilitáris csoportját, a Gyors Támogató Erőket (RSF), Mohamed Hamdan Dagalo irányításával.
Együtt ígéretet tettek, hogy visszaszerzik a polgári hatalmat, valamint elősegítik a demokrácia kialakításához szükséges körülményeket. Létrehoztak egy átmeneti katonai tanácsot, melynek megosztott hatalommal kellett volna működnie a polgári és katonai erők között. Viszont a tanács által kinevezett miniszterelnök 2022-ben kénytelen volt lemondani, hiszen teljes elnyomásban tartotta a katonai szféra, és a szudáni állampolgárok elégedetlenségüket fejezték ki a katonai dominancia miatt.
A jelenlegi de facto államfő Burhan, megígérte Dagalonak, hogy integrálni fogja az RSF-et a szudáni hadseregbe, mely által hatalmuk egyenlő lesz. Az egyesítés határidejébe viszont nem sikerült megegyezniük, melynek oka valószínűleg abban rejlik, hogy Burhan valójában nem kíván osztozkodni hatalmán sem Dagaloval, se senki mással. A hatalmi harc következményeként 2023 áprilisában kitört a polgárháború a két fegyveres csoport között.
Az ország már a konfliktus kitörése előtt is mérhetetlen állapotban volt a klímaváltozás, az éhezés, a gazdasági helyzet, a strukturális hiány és az élesedő etnikai különbségek miatt. Ma pedig a világ egyik legnagyobb humanitárius krízisének nevezhetjük, melyre nagyon kevés figyelem jut.
Szudán lakossága mintegy 48 millió embert foglal magába, melynek több mint fele humanitárius segítségre és védelemre szorul. A több, mint egy éven át tartó konfliktus emberek millióit kényszerítette emigrálni környező országokba, melyek kapacitása valójában saját államuk védelmére sem elegendő. A SAF seregét azzal vádolja az USA, hogy szándékosan akadályozza a segélyek bejutását az országba, míg az RSF-et tömeges nemi erőszakkal és gyermekgyilkossággal gyanúsítja. A konfrontáció több mint tízezer ember halálát okozta eddig.
Vajon miért nem hallunk róla?
A világban zajló háborúk teljesen beárnyékolják a Szudánban történő polgárháborús atrocitásokat.
A Gázában történő éhínség tízszerese van jelen Szudánban, ha megvizsgáljuk a lakosság nagyságát, mégsem hallunk eleget róla a nemzetközi sajtóban.
Az anyagi juttatások mennyiségéből és annak biztosításából is érezhető a hatalmas hátrány, amiben az ország részesül. Áprilisban, a konfliktus évfordulóján több mint 2 milliárd euró anyagi támogatást ígértek a helyzet enyhítésére fordítani, mégis május végén csupán az ígért összeg 16%-át kapta meg az ENSZ. Ez is érzékelteti, hogy a konfliktus súlyosságát nem tudják felmérni, és a háborús reagálás nem minőségi.
Valószínű, hogy az összetűzés típusa is befolyásolja a jelenség észlelését, hiszen az emberek hajlamosak arra, hogy egy polgárháború jelentőségét és nagyságát automatikusan lekicsinyítsék egy olyan háborúval szemben, amely két ország között zajlik.
Azonban, amit sokan nem észlelnek, hogy valójában ez egy polgárháborúba álcázott proxyháború a térség országai között, akiknek különböző érdekeltségeik vannak a régióban. Egyiptom, Irán és Szaúd-Arábia a SAF-ot támogatja, mellyel szemben az Arab Emírségek, a szomszédos Csád, valamint az orosz katonai Wagner-csoport az RSF sereget segíti. A nemzetközi közösség ignorálása hozzájárulhat a háború eszkalációjához, amely cseppet sem hiányzik a térségéből az Izrael-Hamas konfliktus mellett.
A békéhez vezető út
Augusztus 14-én megkezdődtek a genfi béketárgyalások az USA kezdeményezésével, mely az előzetes Jeddah-ban tartott tárgyalásokat próbálja előrelendíteni, melyet mindkét fél bojkottált, és végezetül nem sikerült elősegítenie változást.
Az idei genfi tárgyalás sem kezdődött zökkenőmentesen, ugyanis Burhan, a SAF vezére nem küldött delegációt, és így nyilatkozott: „Nem hátrálunk meg, nem adjuk meg magunkat, és nem tárgyalunk”- The New York Times. Ennek oka egy két héttel korábban történő gyilkossági kísérlet volt a SAF vezetősége ellen, melyért az RSF volt a felelős. A tárgyalások célja egy tűzszünet elérése és a létfontosságú segélyek akadálymentes beérkezése az országba.
Szudán jövője rendkívül bizonytalan, és egy szervezett globális reagálás hiányában esélyes, hogy összeomoljon és bukott állammá váljon, ahol a békére való törekvés még kilátástalanabb lenne. Fontos, hogy felhívjuk a nemzetközi közösség figyelmét a Szudánban zajló háborúra, ezáltal nyomást gyakorolva az érintett felekre és elősegítve egy tűzszüneti megállapodás létrejöttét.
Források:
Sudan Crisis Explained (unrefugees.org)
Sudan Civil War: Crisis in El Fasher Overshadowed by Gaza, Ukraine (foreignpolicy.com)
Ceasefire Talks on Sudan’s Civil War Open in Switzerland – The New York Times (nytimes.com)
