Vlagyimir Putyin orosz elnök és Donald Trump amerikai elnök október 9-10-én megállapodást kötött, miszerint az Egyesült Államok áprilisig feloldja az orosz olajra kivetett szankciókat. A megegyezés szerint Oroszország előre meghatározott mennyiségű olajat fog kibocsátani az amerikai, illetve a világpiacra. Az alku hátterében az iráni háború következtében felszökött olajárak állhatnak. Az olaj világpiaci ára 2026 márciusában, az amerikai–izraeli támadás után rég nem látott magasságokba szökött, amely különösen érzékenyen érinti az amerikai piacot, és szögesen ellentétes Trump kampányigéretével, miszerint csökkenteni fogja az olaj árát. Az Oroszországgal való új megállapodás azonban külpolitikailag bizonytalan irányba mutat, az amerikai piacon pedig aligha fog segíteni.
Töredék a tengerből
Trump szerint egy „nagyon sikeres megbeszélése” volt Putyinnal, aki egyébként az elmúlt egy hétben jelentősen növelte az ukrán civil lakosság elleni támadásokat (október 7-én, az orosz elnök születésnapján több tucat civil vesztette életét országszerte Ukrajnában). Az amerikai elnök szerint Moszkva „azonnal 300 000 tonna gázolajat fog a piacra bocsátani, az Egyesült Államok és a világ számára. Ezt követően novemberben 500 000 tonnát, majd ezután azonnal 1 000 000 tonnát” – Trump megfogalmazásában. A bejelentésnek és a megegyezésnek egyértelműen belpolitikai okai vannak, következményei azonban Ukrajnának és Európának is fontosak. Az Egyesült Államokban novemberben időközi választásokat tartanak, ahol az egész Képviselőházat újraválasztják, valamint a Szenátus tagjainak egy részét – a Trump vezette Republikánus párt pedig nem áll jól. A jelenlegi Képviselőházban 5 mandátumos többségük van a Demokrata párttal szemben, a legtöbb közvélemény-kutatás szerint ez novemberben akár 20 mandátumos kisebbségre változhat.
Az amerikai választásban az elszállt energiaárak fontos szerepet játszanak, ugyanis kiváló támadási felületet biztosítanak a Demokrata jelöltek számára: Trump nem tartotta be a választási ígéretét, nem csökkentek, hanem emelkedtek az árak. Kérdéses azonban, hogy az új megállapodás mennyiben tud változtatni a problémán, a Trump által belengetett számok ugyanis töredékei az amerikai napi fogyasztásnak. Az Egyesült Államok nagyjából 3-4 millió tonna gázolajat fogyaszt naponta, így nehéz látni, hogy havi 300 000 vagy akár 1 millió tonna hogyan segítene az üzemanyagárakon. Trump bejelentésével egyidejűleg az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma (Treasury Department) bejelentette, hogy feloldja az orosz gázolajimportra kivetett szankciókat, egyelőre áprilisig. Brett Erickson amerikai szakértő a Washington Postnak azt nyilatkozta, hogy „Trump most már arra is hajlandó, hogy a maga által kivetett szankciókat aláássa, cserébe pedig nem kap mást, mint egy hibahatáron belüli árcsökkenést”.
A Washington Post elemzői szerint, ha valóban piacra juttatja Oroszország ezt a mennyiségű üzemanyagot, annak a hatása az amerikai árakra szinte jelentéktelen lesz. Emellett az is kérdéses, hogy Oroszországnak megéri-e egyáltalán ez az alku: külpolitikailag mindenképpen, ahogy arról lentebb írunk. Gazdaságilag azonban nem feltétlenül, hiszen Moszkva jó ideje egyáltalán nem exportál gázolajat, ugyanis Oroszország számos régiójában van üzemanyaghiány. A Kreml által bevezetett exporttilalom célja, hogy a belső ellátást biztosítsák a tartósnak bizonyuló ukrán dróntámadások ellenére. Oroszország 2025-ben több mint 60 millió tonna gázolajat exportált, így jelentős új bevételeket nem jelent az új megállapodás – azt azonban jelenti, hogy az amerikai vásárlók az orosz hadigépezetet fogják fenntartani, amikor a benzinkúton tankolnak, az orosz bevételek jelentős része ugyanis közvetlenül a háború fenntartására megy.
Az ördöggel az alkuasztalnál
A legújabb Trump–Putyin-megállapodásnak külpolitikai következményei sokkal fontosabbak lehetnek, mint az amerikai belpolitikai hatás. Először is, a döntés előkészítheti egy kampányretorikai fogás alkalmazását. Az ukrán dróntámadások egyre sikeresebben támadják és semmisítik meg Oroszország olajinfrastruktúráját. Szeptemberben az ukrán drónok az orosz olajkitermelés szívébe, az ukrán határtól több mint 3 000 kilométerre fekvő Jamal-félszigetre is behatoltak, az Északi-sarkkör felett. A támadássorozat célja nem az olajinfrastruktúra teljes megsemmisítése: Ukrajna pontosan tudja, hogy ez lehetetlen cél. A célkitűzés az, hogy az infrastruktúra minél nagyobb részének működését lehetetlenítsék el, majd a megjavítása után minél hamarabb újra támadják. Az ukrán taktika működik, ezt mutatja az Oroszországban bevezetett exporttilalom is. Preston Stewart amerikai szakértő szerint azzal, hogy Trump Moszkvától vásárol üzemanyagot, áthárítja a magas árak iránti felelősséget Washington iráni háborújáról Ukrajnára. Ezzel pedig nyereségekre tehet szert a kampányban. A lehetséges kampányretorika szerint: „Oroszországból vásárolunk olajat, így nem azért magasak az árak, mert mi Iránt támadjuk, hanem azért, mert Ukrajna támadja az orosz infrastruktúrát. Nem mi vagyunk a hibásak, hanem Ukrajna”. Azon túl, hogy ez egészen egyszerűen hazugság volna (ezt a fent említett számok is alátámasztják), Stewart azt is hozzáteszi, hogy az amerikai választók nagy része valószínűleg nem hinné el az állítást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Trump nem próbálhatja meg a trükköt – a pártja rosszul áll, így bármilyen lehetőségre nyitott lehet az elnök, ugyanis, ha a Republikánusok elvesztik többségüket a Képviselőházban, Trump jogköre is jelentősen korlátozva lesz.
Másodszor, a döntés ismét kérdőre vonja az Egyesült Államok szerepét az orosz-ukrán háborúban. Trump és Zelenszkij ukrán elnök kezdeti nézeteltérései óta Washington biztosan Ukrajna oldalán áll. Ugyan pénzügyi segélyt, valamint hadianyagot már nem küld Ukrajnának (kivéve, ha azért Európa fizet), az amerikai hírszerzési támogatás továbbra is elengedhetetlen Ukrajna számára, anélkül komoly hátrányba kerülne a fronton. Zelenszkij szerint „egy jó szövetséges egy rossz döntést hozott”, az ukrán elnök azt is hozzátette, hogy „Azzal, hogy Putyint megajándékozzuk, nem kedvezünk a civilizált világnak. Oroszország az üzemanyagért terrorral fog fizetni. Ha Moszkvától veszünk üzemanyagot, a háborút finanszírozzuk”. Zelenszkijnek abban teljesen igaza van, hogy az orosz üzemanyag-bevételek jelentős része a hadigépezet fenntartására megy. A Szenátus Kisebbségi Vezetője, a Demokrata Chuck Schumer X-posztja szerint „Trump az ördöggel köt alkut annak érdekében, hogy egyre gyengébb belpolitikai helyzetét orvosolja, amit a saját vakmerősége idézett elő”.
A benzinkúttól a választóurnáig
Trump szeretne megkönnyebbülést hozni az autósoknak, mivel a benzinkutaknál tapasztalt árak hatalmas politikai terhet jelentenek számára. A gázolaj országos átlagára gallononként 6,28 dollár, és ez az elégedetlenség nagy szerepet játszik abban, hogy a Demokraták olyan körzetekben is növelik támogatottságukat a felmérésekben, amelyeket nemrég még elérhetetlennek tartottak a párt számára, különösen a Közép-Nyugaton, de 30 év után Texasban is közel vannak ahhoz, hogy szenátusi helyet szerezzenek. A gázolaj ára egy évvel ezelőtt még átlagosan 3,68 dollár volt gallononként. A Fehér Háznak azonban kevés járható útja van arra, hogy a gázolaj árát belátható időn belül csökkentse. A gázolaj ára az olajár általános emelkedésén is túlszökött, amely Trump februári Irán elleni támadását, valamint Teherán válaszlépését követte: Irán korlátozta a nyersolaj-szállítmányokat a Hormuzi-szoroson keresztül. A pénteki lépés valószínűleg nem fogja érdemben csökkenteni a gázolaj árát, mivel az Egyesült Államokba érkező orosz üzemanyag mennyisége az igény csekély töredéke. Az Egyesült Államok napi 3,6 millió tonnát termel belföldön, ennek nagyjából egyharmadát külföldi piacokra exportálja. Gregory Brew, az Eurasia Group olajelemzője, aki X-en írt az üzletről, elmondta, hogy az orosz megállapodás rövid távon nagyjából napi 74 000 hordóval több üzemanyagot tenne elérhetővé az amerikai piacon. Megkérdőjelezte az üzlet életképességét is, tekintve, hogy Oroszország maga is súlyos gázolajhiánnyal küzd.
Mindeközben ukrán tárgyalók és vezető európai biztonságpolitikai tisztviselők Miamiban találkoztak Trump megbízottaival, Steve Witkoffal és Jared Kushnerrel. A találkozót az Oroszországgal folytatott béketárgyalások újraindítási kísérleteként harangozták be a tél előtt, amely várhatóan nehéz lesz Ukrajna számára, tekintve Oroszország egyre intenzívebb támadásait mind az ukrán nagyvárosok, mind az energiainfrastruktúra ellen. Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes pénteken késő este az orosz állami médiának azt mondta, hogy az ország „azonnal” megkezdi a gázolajexport-korlátozások feloldását. Novak elmondta, hogy az ország novemberben és decemberben növelheti a gázolajexportot, mivel a finomítók befejezik a karbantartási munkákat (ez egyébként, még ha valóban így is van, kérdéses, hogy meddig fog így maradni – ha az ukrán drónokon múlik, akkor nem sokáig). Hozzátette, hogy ennek ellenére az orosz piac „teljes mértékben” el lesz látva az üzemanyaggal, de nem magyarázta meg, honnan származna a készlet a fennálló hiány mellett.
Trump és Putyin megállapodása kevesebb mint egy hónappal azután született, hogy a Kongresszus elfogadta, Trump pedig aláírta azt a törvényt, amely széles jogköröket ad az elnöknek új szankciók kivetésére Oroszországgal és energiaiparával szemben: ez a Lindsey O. Graham-féle Oroszországot és Iránt szankcionáló 2026-os törvény. Miután a múlt hónap végén elvetette a gázolajexport-tilalom ötletét, Trump nyomást gyakorolt Európára, hogy szabadítsa fel gázolajkészleteinek egy részét, ami némileg segített mérsékelni az árakat. Az energiaelemzők szerint azonban ezek a lépések, az Oroszországgal kötött megállapodást is beleértve, nagyrészt látszatintézkedések, és aligha viszik vissza a gázolaj árát az Irán elleni amerikai–izraeli támadás előtti szint közelébe.
A gázolajhiány alapvető oka a finomítói infrastruktúra globális hiánya. A közel-keleti és oroszországi finomítókban és más termelőinfrastruktúrában keletkezett károk súlyos veszteséget okoztak. Ezek több milliárd dolláros létesítmények, amelyeket nem lehet gyorsan megjavítani és újra üzembe helyezni. A Hormuzi-szorosban közlekedő hajók védelmét szolgáló amerikai katonai műveletek segítettek abban, hogy a szoroson áthaladó nyersolaj mennyisége sok napon a háború előtti szinthez közelítsen. A gázolajproblémát ez azonban nem oldja meg. A nyersolajat ugyanis fel kell dolgozni azokká a termékekké, amelyeket a vállalkozások és a fogyasztók ténylegesen használnak. A finomítási kapacitás pedig globálisan jelentősen csökkent.
Források
https://www.thepinpointpress.com/p/economic-costs-iran-war-oil-charts
https://www.270towin.com/2026-house-election/
https://www.eia.gov/energyexplained/diesel-fuel/use-of-diesel.php