Washington egyszerre használ gazdasági nyomásgyakorlást és titkos diplomáciát Kubával szemben. A cél legalább egy gazdasági megállapodás elérése, de egy esetleges rezsimváltásról is szó esik, ami Trump külpolitikájának egyik nagy mérföldköve lenne, különösen most, amikor az iráni háború egyre bonyolultabbá válik.
USA – Kuba ellentét előzménye röviden
Első front: gazdasági fojtás
Trump január 29-én nemzeti vészhelyzetet hirdetett Kubával kapcsolatban, arra hivatkozva, hogy a sziget fenyegetést jelent az amerikai nemzetbiztonságra. Ennek keretében:
- energiablokádot vezetett be, másodlagos szankciókat kilátásba helyezve minden ország ellen, amely üzemanyagot mer szállítani a szigetre
- újra bevezette Kuba terrortámogató állam minősítését
- szigorította az utazási és gazdasági szankciókat
Az olajellátás szinte teljesen megszűnt, mivel Venezuela (a korábbi fő szállító) kiesett Maduro bukása után, Mexikó nyomás alá került, és más szövetségesek is visszahúzódtak. Ugyanakkor Washington kivételeket engedett a kubai magánszektor számára. Rubio ezt azzal magyarázta, hogy a nyomás nem lehet annyira erős, hogy menekültáradatot indítson el Florida felé, mint az 1990-es években a „balseros” (tutajosok) válsága idején.
Második front: titkos tárgyalások
Párhuzamosan — és saját bevallása szerint maga Trump is részt vett benne — titkos tárgyalások folynak a havannai kormánnyal, hasonlóan ahhoz, ahogy az Obama-adminisztráció 2013–2014-ben megnyitotta a rövid életű enyhülési időszakot.
Kivel tárgyalnak? Washington ezt nem kívánta nyilvánosan felfedni, de az amerikai sajtó két nevet is felvetett:
- Alejandro Castro Espín, a 90-éves Raúl Castro fia, aki az Obama kormányzat idején titkos tárgyalásokban is kulcsszerepet játszott
- Raúl Guillermo Rodríguez Castro, beceneve „El Cangrejo” (A Rák), Raúl Castro unokája és kedvenc testőre — a Miami Herald szerint Marco Rubio február végén, egy karibi csúcson, Saint Kitts and Nevisen találkozott vele
Az USA politikájának eredménye
A stratégia hozott kézzelfogható lépéseket a kubai oldalon: a havannai kormány csütörtökön bejelentette 2 010 fogoly szabadon bocsátását — ez az évtized legnagyobb fogolyszabadítása, és a második ilyen gesztus azóta, hogy Trump megszigorította a szigetre gyakorolt nyomást.
Emellett Trump múlt héten engedte, hogy egy orosz lobogójú tartályhajó 730 000 hordó olajjal befusson a matanzasi kikötőbe, ezzel részlegesen megtörve a blokádot. Szóvivője jelezte, hogy a jövőbeni szállítmányokat „esetről esetre” mérlegelik majd.
Miért más Kuba, mint Venezuela volt?
Trump maga is elismeri: Kuba különbözik Venezuela volt helyzetétől. A kubai rezsim belső kohéziója sokkal erősebb, a legtöbb disszidens már elhagyta az országot, hadserege felkészültebb, és a GAESA állami konglomerátum révén a katonai elit gazdaságilag is mélyen érdekelt a rendszer fennmaradásában. Éppen ezért Trump nem katonai beavatkozást sürget, hanem „barátságos átvételről” (azaz tárgyalásos rendszerváltást) vízionál.
Macarena Vidal Liy teljes cikke itt olvasható: https://english.elpais.com/international/2026-04-06/public-pressure-secret-contacts-trumps-two-pronged-strategy-on-cuba.html