Archívum

Új korszak köszönt be Közép-Európában a cseh elnökválasztással

Kép forrása: Tom Philipp / Twitter

Fej-fej melletti eredménnyel végződött a cseh elnökválasztás első fordulója. Az elnöki székért az eredetileg kilenc jelöltből végül hárman szálltak versenybe. Andrej Babiš egykori kormányfő az ANO pártvezetőjeként, Danuše Nerudová, valamint Petr Pavel pedig független jelöltekként, de a kormányon levő és saját jelöltet nem indító SPOLU pártkoalíció támogatásával. A verseny Pavel – aki 35,4 százalékkal vezette az első fordulót – és Babiš – aki épp csak egy hajszállal lemaradva, 34,9 százalékkal a második helyen futott be – éleződött ki különösen. Nerudová csupán 13,9 százalékot ért el az első forduló során, ezzel számára befejeződött a verseny. A versenyben maradt két másik jelölt azonban még egyszer megmérkőzik egymással.

Miért van szükség a második fordulóra?

Az elnökválasztás hagyományosan két napon át zajlik Csehországban, idén január 13-án 14 órakor kezdődött, és szombaton 14 órakor ért véget. Habár még az első forduló előtti napokon is nagymértékű volt a bizonytalan szavazók száma, a cseh választópolgárok 68,24 százaléka ment el szavazni két nap alatt, ami 2018-as választások első fordulója esetében még 61,88 százalék volt. Ennek ellenére a hármasfogat egyike sem érte el az 50 százalék feletti támogatást, ami azt is mutatja, hogy egy elsőfordulót győzelemre vinni igencsak nehéz a cseh belpolitikai környezetben.  

Így a második fordulót január 27-én és 28-án tartják, ahol a két legtöbb szavazatot elnyert jelölt mérkőzik meg. Ez esetben már az egyszerű többség elegendő a győzelemhez, azaz a több szavazattal rendelkező nyer. Az új elnök 2023. március 8-án lép hivatalba immáron a negyedik – Václav Havel (1993-2003), Václav Klaus (2003-2013) és Milos Zeman (2013-2023) – közvetlenül megválasztott cseh államfőként, miután Zeman jelenlegi elnök második hivatali ideje ekkor jár le.

Nerudová óriásit bukott, Pavel is épphogy megelőzte Babišt

Az első forduló előtti közvélemény-kutatások alapvetően jól előrevetítették az első forduló kimenetelét. Pavel győzelmére számítani lehetett. Többek között a kiegyensúlyozott kampánya, széles támogatói köre a politikai életben és kiváló vitakészsége folyamatosan a rátermettségét mutatták. Arra azonban, hogy Neroduvá társadalmi támogatottsága akkorát esik a szavazás napjaira, hogy még a 20 százalékot sem éri el, egyik közvéleménykutatás sem számított. Az okok köthetők Nerudová vitatott rektori munkájához, férjéhez, de leginkább a tapasztalatlanságához. Az alapvetően egyértelmű és nyílt véleménnyel rendelkező elnökjelölt ugyanis érezhetően Pavelnél kevésbé volt jártas a megosztó nemzetközi politikai kérdésekben. A politikai vitakészség hiánya okozta heves reakciói pedig épp ellenkezőleg, meglehetősen elbizonytalanították szavazótáborát, akik Pavelt így rátermettebbnek gondolhatták a zöldfülű közgazdásznál.

Kép forrása: NATO North Atlantic Treaty Organization / Flickr.com

Emellett visszatükröződött az első forduló előtt kihozott közvélemény-kutatás eredménye is, miszerint a megkérdezettek közül a csehek mintegy 40 százaléka szerint az államfőnek inkább neutrális politikai nézetekkel kellene rendelkeznie. Mindemellett, a nem semleges politikai véleményt elváró szavazópolgárok több mint fele, mintegy 66 százaléka szerint nem illik az ország első emberének radikálisan Nyugat felé húznia. Így már az első fordulónál érezhető volt, hogy inkább Pavel és Babiš között éleződhet ki a harc. A januári felmérések is már alapvetően szoros versenyt vizionáltak a két fél között, de amolyan 2-3 százalékos eltéréssel számolva. Ehelyett majdnem holtverseny alakult ki a két továbbjutó között, Pavel ugyanis még egy százalékkal sem előzte meg Babišt.

A Babiš-kérdés

Hozzá kell tenni, hogy pár nappal az első forduló előtt a bíróság felmentette a korábbi miniszterelnököt az immáron évekig húzódó kétmillió euró uniós támogatás elsikkasztásának vádja alól, ami a választás előtti napokon nagyon jól jött Babišnak.

A volt miniszterelnök 2021-ben bukott nagyot, amikor elvesztette pártja, az ANO élén a cseh  képviselőházi választásokat. De Babiš nem tűnt el, a blokkoló ellenzéket alkotó ANO élén igen hamar felállt a bukásból. A 2022-ben kitörő ukrajnai háború és a jelenlegi energiaválság következményei pedig még pozitívan is hatnak a politikai megítélésére. Nemcsak hogy nem vesztette el társadalmi támogatottságát, de az SPD szélsőjobboldali párttal szövetkezve, jól használta ki a kormánykoalíció rátermettségét megkérdőjelező társadalmi elégedetlenséget, ami elsősorban az ukrajnai háború miatt hirtelen megugró energiaáraknak nem megfelelő és későn jövő kompenzálásának volt köszönhető.

Kép forrása: Jiří Mašek / Facebook

A 2022-es szeptemberi önkormányzati választások megfelelő próbakörnek bizonyultak, Babiš nemcsak megszilárdította, de ki is szélesítette saját szavazóbázisát, főként a vidéki lakosok körében. Mivel a botrányok ellenére továbbra is magas Babiš társadalmi támogatottsága, különösen az idősebb választók és a Prágán kívüli lakosság körében, így jogi felmentése csak tovább növelhette a támogatottságát. A még hivatalban lévő államfő, Milos Zeman is támogatja (illetve folyamatosan támogatja már a 2021-es képviselőházi választások óta), akivel közösen osztják az euroszkeptikus nézeteket és politikai duójukat még a jelenlegi kormány sem tudta felszámolni. Mindez tehát befolyásolni fogja a második fordulót is.

Az elnök mint elsőszámú diplomata

Csakúgy mint Magyarországon, az államfői tisztség Csehországban is elsősorban ceremoniális és szimbolikus jellegű. Az elnök legtöbb döntésének érvénybe lépéséhez szükség van miniszterelnöki jóváhagyásra, így elsősorban a miniszterelnök, a miniszterek, a Cseh Nemzeti Bank tagjainak, illetve az Alkotmánybíróság tagjainak kinevezéséért felel, és ő Csehország hadseregének főparancsnoka is.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az államfői pozícióból ne lehetne hatással lenni a politikai életre, ugyanis – mint ahogy Magyarország esetében is –  az ország egységét képező államfő az országot magát képviseli külföldön és foglal állást a külpolitikai kérdésekben. Belföldön pedig, habár a cseh elnök csekély végrehajtói jogkörrel rendelkezik, személyével és politikai véleményével mégis gyakran alakítja a nyilvános vitát a társadalmat megosztó külügyi és biztonságpolitikai kérdésekben. Az elnök nemzetközi politikával kapcsolatos álláspontja megszabja a cseh külpolitika irányvonalait, ezért az ország külföldi megítélése miatt különösen fontos, hogy az ország első emberének nézetei mind politikai, mind társadalmi támogatást élvezzenek. Milos Zeman jelenlegi államfő és Petr Fiala cseh miniszterelnök politikai narratívái például számtalan esetben ütköztek egymással. A márciusban leköszönő államfővel ugyanis csak a legkisebb baj volt az, hogy masszívon ivott és dohányzott, az igazi problémát a kormány számára az elnök orosz- és kínabarát nézetei okozták. Zeman aktívan kiállt a szorosabb orosz és kínai gazdasági kapcsolat kialakítása mellett, valamint nyíltan protezsálta és becsatornázta a külpolitikába az ellenzéki Babiš Magyarországgal kapcsolatos jóbaráti álláspontját. Ennek köszönhetően azonban nemcsak sokszor került összetűzésbe a Petr Fiala vezette, vállaltan EU-párti SPOLU kormánykoalícióval, de nagymértékben eltávolodott a választópolgároktól is. Ezáltal viszont Zeman még akkor is hatalmon tartotta Babišt, mikor már eltűnt mögüle a kormánykoalíciós támogatás. Zeman kijelentései nemcsak eltorzították a kormány külpolitikáját az utóbbi években, de a cseh emberek szemében is aláásták az elnöki pozíció legitimitását. Ezeket csupán néhány hónappal elnökségi posztjának lejárta előtt cáfolta meg, amikor az utolsó karácsonyi beszédében Oroszországot agresszorként nevezte meg. Ez utóbbi kijelentésével azonban még nagyobb hiteltelenséget okozott magának és hivatalának.

Háború és béke: mi legyen Ukrajnával?

A hivatalban levő Petr Fiala vezette SPOLU továbbra is elkötelezett atlantista politikát folytat, minden lehetséges eszközzel támogatva Ukrajnát az oroszokkal szemben. A két elnökjelölt azonban kissé – még a kormánytól is – eltérő módon igyekezne garantálni Csehország biztonságát az ukrajnai háború kapcsán.

Csakúgy, mint Andrej Babiš politikai kampánya, az általa vezetett ANO politikai álláspontja is párhuzamba állítható Orbán Viktor és a Fidesz politikai narratívájával. Az ANO szerint is az elsődleges nemzetérdek Csehország védelme, Ukrajna csakis ez után következhet. Problematizálja az európai fegyverszállítmányokat, az Oroszországgal szembeni szankciókat, ezek ugyanis nem szolgálják, csak eladósítják a cseheket és Európát. Épp ezért mindezt a cseh kormányon és az EU-n kéri számon. Ezzel szemben mind Pavel, mind Babiš más módon próbálná meg garantálni Csehország biztonságát. Babiš még az első fordulóból épphogy csak felocsúdó választópolgárokat rögtön háborús kampánnyal kezdte bombázni, ami kísértetiesen hasonlít a Fidesz ukrajnai háborúval kapcsolatos narratívájához. A humanitárius segítségnyújtást kivéve elutasítja Ukrajna katonai, és mindennemű fegyveres támogatását. Narratívája ezzel szemben, hogy katonai beavatkozás helyett inkább „békeharcot” kell vívni Európában. A háború befejezése érdekébe Babiš irreális békecsúcsokat kíván szervezni az államfők és vezető politikusok számára.

Ezzel szemben Pavel narratívája már közelebb áll a cseh kormány álláspontjához – a katonai és biztonságpolitikai múltjából kifolyólag kiáll az EU és a nyugati világ Ukrajna-politikája mellett. Az elnökjelölt azonban még erősebben fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy miért kell megerősíteni a transzatlanti kapcsolatokat az USA-val, és növelni az európai országok NATO-ban betöltött katonai szerepét. Szerinte az erősebb NATO beavatkozás és az azáltal garantált kollektív biztonság lehet az ukrajnai háború megoldása. Ezért nyíltan kiáll az európai potyautas politika megszüntetése mellett, szerinte az európai NATO tagországoknak sokkal nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk a NATO fejlesztéséhez. Habár mindkét fél háborús narratívát követ, Pavel kampányában az orosz agresszió terjedésének veszélyére figyelmezteti a cseheket, ha a Nyugat nem segíti Ukrajnát az orosz agresszió visszaverésében, míg Babiš kampánya inkább kísértetiesen hasonlít a 2022-es magyarországi parlamenti választásokon a háborúról és békéről szóló Fidesz-kampányra, ami egyúttal ugyanazt az üzenetet közvetíti a választópolgárok felé: ha Csehország segíti Ukrajnát az orosz agresszió visszaverésében az nem garantálja, hanem inkább veszélyezteti Csehország saját biztonságát, ezért nem szabad háborúzni, békére van szükség.

Kép forrása: Petr Pavel / Twitter

Lesz-e még a visegrádi országokból V4-ek vagy marad a 3+1 felállás?

Magyarországot, illetve a visegrádi országok együttműködését sem lehet kihagyni a történetből, ugyanis ezen a téren is nagymértékben egymásnak feszülnek a jelöltek víziói. Az elnökválasztás végeredménye minden bizonnyal meghatározza majd Közép-Európa politikai irányvonalát az elkövetkezendő öt, újraválasztás esetén pedig tíz évre is. A cseh elnökválasztás ugyanis egy korszak végét és egy új szakasz kezdetét jelzi, a kérdés tehát nemcsak az, hogy ez a cseh demokrácia megerősítését vagy a populizmus újraburjánzását jelenti-e, hanem hogy a Visegrádi Együttműködés mint politikai formáció megújulhat-e, vagy végleg elvész a jelenlegi formájában.

A V4-ek kapcsolatának megújításában egyik elnökjelölt sem jeleskedik. A kapcsolat teljesen befagyott  Oroszország ukrajnai agressziója után, mivel Orbán Viktor, ellentétben a másik három országgal, semleges álláspontot képviselt Ukrajnával szemben, megtiltotta a nyugati országok fegyverszállítását Magyarországon keresztül – ami egyébként NATO-tagállamként alapvetően is problematikus politikai állásfoglalás –, és továbbra is szoros kapcsolatot ápol Moszkvával. Ez a magyar különutas politika még Magyarország legszorosabb szövetségesével, Lengyelországgal is meglazította a szálakat, amely nemcsak a NATO kelet-európai szárnyának legfontosabb bástyája, de a balti országok mellett egy esetleges orosz támadás egyik legveszélyeztetettebb országa is egyben.

Azt, hogy mennyire súlyos identitás válságban küzd a négyes formáció, mi sem mutatja jobban, mint hogy a négy ország először 2022 novemberében találkozott újra. Ez is komoly dilemmák után következhetett csak be, miután Orbán Viktor a Magyarország–Görögország labdarúgó-mérkőzésen Nagy-Magyarország térképpel ellátott szurkolói sálat viselt. A végül mégiscsak megvalósult V4 találkozón Eduard Heger szlovák miniszterelnök bohókásra véve a hangulatot egy jelenkori határokat ábrázoló térképpel ellátott sállal ajándékozta meg Orbán Viktort, diplomatikusan kifejezve nemtetszését.

Kép forrása: Eduard Heger / Twitter

A diplomáciai fricska hamar bejárta Európát, azonban a visegrádi országok miniszterelnöki csúcsa csak azt erősítette meg, hogy Magyarország messze eltávolodott a Visegrádi Együttműködés és az EU többi tagországa által vallott értékektől és a közös érdekektől.

Ezt az álláspontot osztja Pavel is. Az egykori tábornok szerint Magyarország oroszpártisága és a fejét fel-felütő populizmus biztonsági kockázatot jelent az EU-ra nézve, amivel mindenképpen le kell számolni. Ezért Ukrajna támogatása, tehát az Oroszországgal szembeni harc mellett a legfontosabb jövőbeli feladatának a populizmussal és a Fidesszel szembeni leszámolást tekinti. Ebből logikusan következne, hogy Pavel a problémát Orbán attitűdjében látja, amit jóval szorosabb európai és transzatlanti együttműködéssel kíván majd orvosolni, Babiš pedig minden bizonnyal pont ellenkezőleg lépne fel, és Magyarországgal karöltve újítaná meg a V4-es együttműködést és állná egyszerre útját a szorosabb nyugati együttműködésnek. A valóságban azonban egyik fél sem túlzottan elkötelezett Közép-Európa tényleges megtartásában.

Petr Pavel, habár egyértelműen kisebb legitimitást vár a V4-ektől, mint Andrej Babiš, mégis nagyobb az esélye, hogy Magyarország eltávolodásával a demokratizálódás útján billegő Szlovákia és a háborútól rettegő szomszédos Lengyelország a Pavel-Fiala duóban látja a stabilabb V4-ek jövőjét.

Andrej Babiš Petr Pavellel szemben vívott legutóbbi vitája során élő közvetítésben kérdőjelezte meg Csehország katonai segítségnyújtását a szomszédos NATO-szövetségesének, Lengyelországnak egy esetleges orosz támadás esetén. Az azonnali közfelháborodás után Babiš megpróbálta korrigálni az elhangzottakat úgy, hogy másfajta szövegkörnyezetbe rakta azt. Az elnökjelölt szerint a békére kell törekedni, ez minden politikus feladata, Oroszország pedig nem fenyegeti sem Lengyelországot, sem pedig a balti államokat, így nincs szükség a NATO 5. cikkelyéről beszélni. Azt is hozzátette, hogy amennyiben erre mégis sor kerülne, természetesen eleget tenne a NATO tagság kötelezettségeinek.

Babiš kijelentését Pavel mellett azonnal bírálták a cseh vezető politikusok, köztük Marian Jurečka miniszterelnök-helyettes. Ő Twitter-bejegyzésben kért elnézést Lengyelország összes polgárától és Csehország más szövetségeseitől is, illetve megerősítette, hogy Csehország NATO-tagságukból fakadó elkötelezettsége érvényben marad, annak ellenére, amit Babiš kijelentett. Ezt erősítette meg Tomáš Zdechovský európai uniós parlamenti képviselő is (KDU-ČSL). Ő hozzátette, hogy Babiš politikai álláspontja nem a cseh álláspont. Több politikai elemző szerint is egy esetleges győzelem esetén Babiš például államfőként aktív államfői szerepet szeretne kivívni magának –  a miniszterelnökkel szemben ő kívánja Csehországot képviselni az Európai Tanács csúcstalálkozóin, amely szerepet jelenleg – Magyarországhoz hasonlóan – Petr Fiala (SPOLU) tölt be. Azonban az ilyen szembeszélben vajmi kevés esélye lenne Babišnak, hogy megerősítse hatalmát az elnöki székben.

Kép forrása: Petr Pavel / Facebook

Így úgy tűnik, hogy habár Pavel még Fiala cseh miniszterelnöknél is sokkal nyíltabban bírálja Orbán Viktort és meg szeretné állítani a populizmust Európában, a két jelölt közül mégsem Pavel az, aki esélyesebb a visegrádi országok közötti megújuló együttműködést hátráltatni.

A STEM által kiadott legfrissebb közvélemény-kutatás szerint nemcsak a vezető politikusok, Pavel egykori elnökjelölt társai (Nerudová is) és a nemzetközi közösség támogatja Pavelt, de amennyiben marad a legutóbbi részvételi arány, az egykori tábornok a szavazatok 57,6 százalékával legyőzné Babišt a január 27-28-án tartandó második fordulón. Ezzel pedig valóban új korszak kezdődhet mind Európában, mind pedig a visegrádi országok tekintetében megerősített transzatlanti kapcsolatokkal.