Japán és Németország tovább mélyítette biztonsági együttműködését, fokozva a miniszteri párbeszédeket, a 2+2 találkozókat (külügy- és védelmi miniszterek részvételével), valamint a katonai csereprogramokat. Bár ez az együttműködés nagyrészt szimbolikus, mégis kiemeli a szabályokon alapuló nemzetközi rend gyengülésével kapcsolatos közös aggodalmat, amelyet olyan nagyhatalmak váltanak ki, mint Kína, Oroszország és Észak-Korea, továbbá Egyesült Államok egyre inkább unilaterális hozzáállása a diplomáciához.

A szimbolizmuson túl Tokió és Berlin konkrét stratégiai potenciált lát azokban a területeken, ahol a földrajzi távolság nem jelent korlátot: a kiberbiztonság, a fejlett fegyvertechnológia és a gazdasági biztonság tűnik a legfontosabb területnek. Azonban továbbra is vannak strukturális akadályok (például Németország korlátozó exportrendszere és a bürokrácia, az üzleti szféra esetleges vonakodása), emellett kétoldalú erőfeszítéseik kockázata, hogy az egyre zsúfoltabb globális biztonsági környezetben háttérbe szorulnak. A valódi stratégiai hatást nem csak a kétoldalú partnerség hozhatja meg, hanem egy szélesebb körű, hasonló gondolkodású, a szabályokon alapuló világrend védelmére elkötelezett közép-hatalmak koalíciójának létrehozása is.

A teljes elemzés elolvasható itt: East Asia Forum