Az Európai Bizottság hamarosan bemutatja felülvizsgált sarkvidéki stratégiáját, amelynek lehetséges tartalmát már korábbi cikkünkben is elemeztük. Ezáltal eldől az is, hogy az EU fenntartja-e vagy elveti azt a 2021-ben elfogadott álláspontját, amely ellenzi az új olaj- és gázfeltárást és kitermelést az északi-sarkvidéken. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és Norvégia arra kérte Brüsszelt, hogy gondolja újra a tilalmat. Az Európai Unió várhatóan az utolsó pillanatban hoz döntést az Északi-sarkvidéken történő új olaj- és gázfeltárás tilalmáról: két. A Euronewsnak nyilatkozó két, névtelenséget kérő uniós tisztviselő szerint erre a 27 uniós biztos októberi heti ülésén kerülhet sor. Korábbi sajtóértesülések szerint az EU fontolgatja, hogy a 2021-es sarkvidéki stratégia felülvizsgálata során feladja az új sarkvidéki fúrásokra vonatkozó tilalmat. A közösség jelenleg energiaválsággal küzd, amelyet a Hormuzi-szoros lezárása idézett elő. Ezen a tengeri útvonalon halad át a világ kőolaj- és gázszállításainak mintegy 20 százaléka.

A 2021-es tilalom

Az Északi-sarkvidék a 21. század talán legfontosabb geopolitikai arénája lehet. Oroszország és Kína is folyamatosan fokozza jelenlétét a térségben, többek között az úgynevezett „Jeges Selyemúton” keresztül, amely rendszeres sarkvidéki hajózási útvonalat biztosít olyan keleti kikötők, mint például Ningbo, valamint az európai központok között. Az Egyesült Államok Grönland „megszerzésére” irányuló kemény hangvételű kijelentései szintén nyugtalanságot keltettek Európában. Mindez arra késztette az EU-t, hogy felülvizsgálja 2021-es sarkvidéki stratégiáját, és nagyobb hangsúlyt helyezzen a védelemre, illetve a térség gazdasági lehetőségeire – még akkor is, ha az Északi-sarkvidéken élő őslakos közösségek szkeptikusan tekintenek a várható eredményekre.

A sarkvidéki olaj- és gázfúrás kérdése valószínűleg az új uniós stratégia egyik legvitatottabb pontja lesz. Az EU 2021-ben még határozottan ellenezte ezeket, és kijelentette, hogy elkötelezett amellett, hogy „az olaj, a szén és a földgáz a földben maradjon”. Németország, Svédország és Finnország alapvetően támogatta a Bizottság álláspontját. Dániának ugyanakkor kényes egyensúlyt kellett fenntartania: miközben támogatta az EU zöld célkitűzéseit, csak korlátozottan tudta ezeket érvényesíteni autonóm területén, Grönlandon. Grönland ugyanis, széles körű autonómiájának hála, saját maga rendelkezik hatalmas ásványkincsei felett, többek között a feltételezések szerint jelentős, még feltáratlan olaj- és gázkészletekkel is. A Bizottság akkor egy többoldalú, jogilag kötelező érvényű megállapodás kidolgozását javasolta, amely megtiltaná az új olaj- és gázkutatásokat az Északi-sarkvidéken és a szomszédos térségekben. A kezdeményezést Németország is támogatta, a stratégia azonban végül csupán jogilag nem kötelező politikai vállalás maradt.

Maradjon a tilalom, vagy töröljék el?

Az EU sarkvidéki fúrásokkal kapcsolatos álláspontjának esetleges megváltoztatását nemrég Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője is támogatta. Arra kérte az EU-t, hogy az energiaellátás biztonságával kapcsolatos aggodalmak miatt vizsgálja felül az új sarkvidéki olaj- és gázkutatásokra vonatkozó tilalmat. Becslések szerint az Egyesült Államok vezette, Irán elleni háború a konfliktus első száz napjában mintegy 60 milliárd euróval növelte az EU fosszilisenergiahordozó-importjának költségeit. Az egyik uniós tisztviselő szerint 2021-től eltérően most az olaj- és gázfúrások tiltásának kérdése egyértelműen „igen vagy nem” jellegű döntés lesz, amelyről az Európai Bizottságot vezető 27 politikai vezető határoz. A Nemzetközi Energiaügynökség felhívása, illetve a Barents-tengerben hatalmas olaj- és gázkészletekkel rendelkező Norvégia intenzív lobbitevékenysége ellenére – amely a tilalom eltörlését szeretné elérni – egy másik uniós tisztviselő az Euronewsnak azt mondta: „A legvalószínűbb az, hogy az EU álláspontja változatlan marad.”

Mivel azonban maga a stratégia nem kötelező érvényű, a végső döntés továbbra is az egyes országok kezében lesz. „Annyit elmondhatok, hogy számos olyan tagállam, amely maga nem sarkvidéki ország, rendkívül nagy érdeklődést mutatott a stratégia iránt” – mondta az első, Euronews által megkérdezett uniós tisztviselő. Paal Frisvold, az Északi-sarkvidéki Olajfúrási Moratórium Megőrzéséért Szövetség nevű civil szervezet koordinátora szerint a jogilag kötelező eszközök hiánya ellenére az EU politikai álláspontjának súlya más térségek terveire és stratégiáira is hatással lesz. Mindazonáltal, bár az EU nagyobb geopolitikai szerepet szeretne játszani az Északi-sarkvidéken, legfontosabb eszköze továbbra is egy jogilag nem kötelező stratégia. Brüsszel így nagymértékben rá van utalva a meggyőzésre, a pénzügyi támogatásokra és az együttműködésre azokkal az országokkal, amelyek ténylegesen ellenőrzik a térséget.

Norvégia hajthatatlan álláspontja

Miközben közeleg az új stratégia bemutatása, és a tél előtt egyre erősödnek az olaj- és gázellátás esetleges hiányával kapcsolatos félelmek, Norvégia – amely ugyan nem tagja az EU-nak, de az unió legnagyobb földgázszállítója – nemrég világossá tette, hogy az EU álláspontjától függetlenül folytatni fogja az olaj- és gázkutatásokat. „A jelenlegi geopolitikai és biztonsági környezetben, valamint az erőforrások helyzetét figyelembe véve úgy gondolom, hogy a Barents-tengeren folytatódó tevékenység mind Norvégia, mind Európa érdekeit szolgálja” – mondta nemrég Terje Aasland norvég energiaügyi miniszter a Reutersnek. Frisvold elutasította Aasland kijelentéseit. Szerinte az EU klíma- és energiaátmenetet ösztönző politikája – például a villamosítás és a helyben előállított tiszta energiára való áttérés – oda vezethet, hogy az új norvég olaj- és gázberuházások úgynevezett „beragadt eszközökké” válhatnak, vagyis elveszíthetik gazdasági értelmüket. „2040-re ezek az intézkedések mintegy kétharmadával csökkenthetik az EU földgázigényét. Ez azért fontos, mert az északi Barents-tengeren ma felfedezett új lelőhelyek esetében akár 15–20 évbe is telhet, mire megkezdődik a kitermelés. A ma felfedezett mezők éppen akkor kezdhetnek termelni, amikor az európai gázkereslet már meredeken csökken. Ez nyilvánvalóan felveti annak veszélyét, hogy ezek a beruházások gazdaságilag értéktelenné váljanak” – mondta Frisvold az Euronewsnak.

Grunde Almeland, a norvég parlament, a Storting képviselője, aki szintén az Euronewsnak nyilatkozott nem kívánt találgatásokba bocsátkozni az EU végső döntésével kapcsolatban, ugyanakkor arra kérte az uniót, hogy tartson ki az új sarkvidéki olaj- és gázfúrásokkal szembeni ellenállása mellett. „Az Északi-sarkvidék rendkívül sérülékeny térség, amelyet már most is súlyosan érintenek az éghajlatváltozás következményei. Ezt az egyedülálló természeti környezetet védenünk kellene, nem pedig új területeket megnyitnunk a fosszilis energiahordozók kitermelése előtt” – mondta Almeland az Euronewsnak. „A sarkvidéki olaj- és gáztermelés bővítése nem fenntartható megoldás Európa hosszú távú energiaigényeinek kielégítésére sem. Norvégiának abban kellene segítenie Európát, hogy felgyorsítsa a tiszta energiára való átállást, nem pedig abban, hogy még több sarkvidéki fúrás valósuljon meg.”

Gazdasági lehetőségek kontra őslakos közösségek

A sarkvidéki stratégia kidolgozásában részt vevő első uniós tisztviselő szerint az alapvető cél az, hogy meghatározzák az EU sarkvidéki szerepének prioritásait, és azonosítsák azokat a lehetséges beruházásokat, amelyeket az uniós költségvetésből társfinanszírozni lehet. A tisztviselő hozzátette, hogy a gazdasági és védelmi szempontok hangsúlyos szerepet kapnak majd a stratégiában. Mikael Janson, a North Sweden European Office igazgatója – aki az észak-svédországi, kelet- és észak-finnországi, valamint észak-norvégiai európai sarkvidéki térség 14 régióját összefogó hálózatot koordinálja – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a közelgő sarkvidéki egyeztetések során „ismét szem elől tévesztik” a helyi és regionális szempontokat. „Általánosságban mindenki egyetért abban, hogy a sarkvidéki régióknak versenyelőnyt jelentenek a globális zöld átállást célzó beruházások, valamint a térség területi épségének védelme a világszerte tapasztalható nagyhatalmi térnyerési törekvésekkel szemben” – mondta Janson az Euronewsnak.

„Ennek azonban együtt kell járnia olyan társadalmi beruházásokkal, amelyek a közösségek minden részét elérik, és figyelembe veszik a kisebb szereplők érdekeit és lehetőségeit is. Az uniós sarkvidéki politikából jelenleg egy egységes uniós megközelítés hiányzik: miközben az uniós intézmények egyik része párbeszédet folytat az őslakos közösségekkel, egy másik rész lényegében a »ássunk ki mindent« szemléletet képviseli – ennek következményeivel pedig végül nekünk, helyben kell szembenéznünk.”

Források

https://www.euronews.com/my-europe/2026/09/04/exclusive-eu-ban-on-arctic-oil-and-gas-exploration-to-be-decided-last-minute-by-the-27-com

https://www.politico.eu/article/norway-eu-arctic-oil-gas-drilling-energy-security/

https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2026/789336/EPRS_BRI(2026)789336_EN.pdf

https://energynow.com/2026/05/norway-presses-eu-to-drop-ban-on-arctic-drilling-of-oil-and-gas/